Marad a papi nőtlenség

A jelenleg is érvényes katolikus törvényeket – hiába vártak néhányan változtatást – XVI. Benedek pápa vasárnap megerősítette.

A most elkészült 50 tételes listától sokan a római katolikus egyház megreformálását remélték, a katolikus hívők egy része ugyanis úgy véli, a változó világban az egyháznak is változnia kell, ha meg akarja tartani híveit. A problémás pontok között szerepel a papi nőtlenség kérdése is, melynek eredetéről dr. Dolhai Lajost, az Egri Érseki Hittudományi Főiskola rektorhelyettesét kérdeztük.

Mint kifejtette, a papi nőtlenség nem csupán egyházi jogi előírás, hanem olyan érték is, amely által a pap hasonlóvá válik Jézus Krisztushoz. A papi nőtlenségnek bibliai gyökerei is vannak. Az első Jézus példája, aki maga is nőtlen volt, de említhetjük az apostolokat is, akik elhagyták családjukat, és követték Jézust.

Más bibliai utalásokat is találunk a témával kapcsolatban, Máté evangéliumában és Szent Pál apostol I. Korinthusi levelében.

Az első században a papok többsége házasságban élt, a papi nőtlenség szokása a remeteséggel és a szerzetességgel kezdődött el az egyházban, a világi papok között pedig az a szokás, hogy ha feleségük halála után nem kötöttek új házasságot – tudtuk meg a rektorhelyettestől. – Az első egyházi törvényt az elvirai zsinat hozta meg 300-ban, melynek 33. kánonja a papi nőtlenség legrégebbi törvényes előírása. Ez a kánon az egyházi rendből való kizárás büntetése mellett kötelezi a püspököket és papokat, hogy feleségüktől tartózkodjanak. 1139-ben a II. lateráni zsinat először mondja ki egyértelműen: csak az szentelhető pappá, aki nőtlen.

KHE








hirdet�s