Már „doppingolják” a harsányi kerteket

Akt.:
„Ez őseink földje, amin mi a családdal ”tovább dolgozunk
„Ez őseink földje, amin mi a családdal ”tovább dolgozunk - © Fotó: Ádám János
Harsány – Harsányban újra indul a „legszebb konyhakert” verseny, szétnéztünk, hogyan készülnek a versenyzők.

„Ezek itt a bölcsisek…” – mutatja a frissen előbújó karalábépalántákat Andrássyné Vaszily Marika. A harsányi domboldal meredek kertjében mindennek megvan a helye. Az újhagymák katonás rendben nőnek, már a borsó is zöldell, az eper is elültetve, a zöldségek, paradicsom, paprika is „felsorakoztak” a nyarat várva. Bár Marika szerint az még messze van, hétfőn – amikor meglátogattuk – attól tartott, jön a fagy, és tönkremegy, amit eddig ültetett.

Ez őseink földje, amin mi a családdal tovább dolgozunk.
Szilvási János

Szilvasi-Janos-04-aj
A legjobb talaj

„1982-től lakunk itt, azóta van konyhakertünk. De mindig is ültettünk, a nagyszüleim is földművelők voltak” – kezdi Marika. Ma már nyugdíjas, így jobban van ideje a kertet művelni, korábban biológiatanár volt a harsányi iskolában. Talán ezért is ért annyira a növényekhez, a természethez. Vallja, nálunk van a legjobb talaj, mivel kevés a vegyi üzem hazánkban, így a szennyeződés is kisebb. De hogy még kevesebb legyen, ő vegyszereket sem használ. Nemcsak a család miatt, de az állatokat is félti. „Ha a rigó iderepül, nem szeretném, ha baja esne, ne mérgeződjön” – fogalmaz. De úgy tűnik, Marika szeretetén kívül nincs is szüksége más doppingszerre a kertjének. A veteményes előtt most tulipán virít, ősszel majd tubarózsa nyílik. De a gyógynövényeknek is jut hely, van itt fodormenta, levendula, citromfű és a Dunántúlról hozott foltos kakukkfű. A kert végében pedig Máriatövis, amiről megtudjuk, immunvédő gyógyszer. „Leszedem, megdarálom, leszűröm, majd flakonokban a fagyasztóba teszem. Napi 2–3 kanállal fogyasztunk belőle, de nem is vagyok beteg” – sorolja Marika.

Erős a mezőny

„Itt mindenki kötődik a földhöz, hiszen régen is kétlaki életet éltek a harsányiak: napközben a gyárban dolgoztak vagy a bányában Miskolcon, itthon pedig a kertjeiket művelték, vagy állatot tenyésztettek” – meséli.

Éppen ezért erős a mezőny is a helyben is meghirdetett versenyen. Marika tavaly is benevezett, de az idén sem hagyná ki. Hiába van sok munka a kerttel – napi több órát is foglalkozni kell a növényekkel –, igazi öröm számára, amikor előbújik a növény.

„A hagymát már kóstoltuk is, szalonnasütéshez húztuk ki” – tudjuk meg.

Mindig is ültettünk, a nagyszüleim földművelők voltak.
Vaszily Mária

Amikor azt kérdezzük, szereti-e csinálni a kertet, csak annyit válaszol: „Egyébként nem így nézne ki”. Majd hozzáteszi: szégyellné, ha csak füvet kellene nyírnia.

De nem csak a konyhakert szép, ha megfordulunk, a látvány sem utolsó. Szemben ugyanis a harsányi tó látszik. Amikor elámulunk a látványtól, Marika csak annyit mond, ő ezt csak akkor látja, amikor éppen támaszkodik.

Úgy tűnik, „A legszebb konyhakertek” versenyén Marikának nem lesz könnyű dolga, hiszen a tavalyi nyertes, Szilvási János is megméretteti magát újra. Neki nem az udvarán, hanem a zártkerti részben van földje. Ott vár minket megpihenve a hintaágyban. Amikor elmondjuk, irigyeljük, hogy itt pihenhet, ahol csend van és nyugalom, gyorsan feleli, hogy azért ez nem mindig pihenés. A gondozott kertjét látva el is hisszük neki, hiszen – mint ahogy mondja is – ez tavasztól őszig munkát ad. De nem csak neki, az egész családnak. Büszkén meséli, már kétéves unokája is ültetett vele itt krumplit.


Hosszú a lista

János 1750 négyzetméteren gazdálkodik, mindent megtermelnek itt a családnak. Egy hosszú listát írt nekünk, hogy mi minden van a telkén, hogy ki ne felejtsen valamit. Borsó, jégsaláta, cékla, uborka, bab, vöröshagyma, gyöngyhagyma, fokhagyma, brokkoli, fehértök, sárgadinnye, csemegekukorica… és még sorolhatnánk. „Boltba nem kell mennünk, csak, ha valami nem nő ki” – tudjuk meg Jánostól. De az is ritka, hiszen nagyon jó a föld, a talajvíz miatt nem szárad ki. De a kert végében saját kis tava is van, amiből locsolni is lehet.

„Ez a mi kis birodalmunk, őseink földje, amin mi tovább dolgozunk” – fogalmaz János. Ő ugyanis 26 évig mentőzött, most nyugdíjas, 15 éve műveli az örökölt földjét. „Szeretném az idén megvédeni a címet” – mondja. De meg is tesz mindent, a fákon madárfészek, etető, hiszen a madárbarát kert pluszpontot ér a versenyen.

Persze nem csak a verseny miatt ilyen a telek, János szereti is ezt a munkát. „Megfizethetetlen ez a nyugalom, nincs autózúgás, nem beszélve arról, a zöldségnek, gyümölcsnek más íze van” – teszi hozzá. A más íz talán annak is köszönhető, hogy János nem permetez. „Itt csak a kapatoxot használom” – mondja viccesen. Majd elárulja, a kapatox nem más, mint a kapa…

N. Szántó Rita