Már alig van valami az Aral-tóból

Drámai gyorsasággal tűnik el a közép-ázsiai Aral-tó. Az Európai Űrügynökség (ESA) szerint a korábban már több részre “szakadt” vízfelület keleti oldala ötödére zsugorodott mindössze három év alatt. Az Aral-tó a klímaváltozás és az emberi pusztítás jelképe.

Az Európai Űrügynökség (ESA) egyik műholdjának fényképei alapján kiderült, hogy a világ egykori negyedik legnagyobb tava drámai gyorsasággal válik semmivé. A 2006 júliusában és a 2009 júliusában rögzített műholdas felvételek szerint a tó keleti oldalának 80 százaléka eltűnt. “A tómaradvány 2020-ra teljesen kiszárad” – áll az ESA jelentésében.

Az évtizedek óta csökkenő vízszintű Aral-tó 2000-ben kezdtett teljesen különválni egy nyugati és egy keleti, míg északon egy különálló mélyebb tórészre. Ez utóbbi helyen a kazahsztáni kormány a Világbank közreműködésével gátakat kezdett építeni, amelyeknek köszönhetően a vízszint négy métert emelkedett, de ez az egykori Aral-tónak csak egy töredéke.

A tó pusztulása a vizet tápláló folyók elapadásának a következménye. Az Amu-Darja és a Szir-Darja vizét a gyapotültetvények öntözésére használták fel, így a hatvanas évektől kezdve az Aral-tó vízszintje fél métert csökkent szinte minden esztendőben. Az egykor virágzó halászat eltűnt, az tó gazdag élővilága gyakorlatilag megsemmisült. Több szakértő szerint ez az ember által valaha előidézett legnagyobb ökológiai katasztrófa.