"Egy szemétdombra szültek"

Persze gonosz vagyok és jövök itt

ilyennel, hogy a Kultúra Magyar

Városában tovább tart a

karácsony és a

vízkeresztet is kitolták egészen

márciusig és csak most

vágták ki a fenyőt a kuka

mellé. A kultúrát ebben az

összefüggésben itt maximum azt

jelentheti, hogy a lakók kegyetlenül

avantgárdok (neo vagy mi) és

díszítést is kapott a kopasz

karácsonyfa: üveggömb helyett

gumilábtörlő, a girland

elsárgult giz-gaz, a csúcs pedig egy

féllityós üdítős flakon.

Mindezt persze nem felállítva - a

szürreál az nem ilyen, de nem

ám – mert az snassz, meg

kispolgári, hanem egymásra hányva,

mert így a kutya is csak kitekeredve tudja

oldalba küldeni a remekművet.

Szóval fényképezem serényen

a remekművet, amikor kis híján

beletolatok egy lyukba, amire aztán

tényleg nem számítanék,

mert ugye a beton az olyan, hogy egyenes és

ritkán van benne lefedetlenül egy

tankmodelleknek szánt csapda (a

kátyúkat most hagyjuk), de itt van.

Epikus méretűt taknyolok majd erősen

és sűrűn emlegetve a szenteket

előmászok a begyepesedett

virágágyásból, a

gépnek semmi baja, nagy para nincs,

örvendezve látom, hogy ez már

szoborpark szinte vazeg! Egy faágra

szúrt szatyor lengedez a szélben,

(csattogva hirdetve a halódó

természet utolsó

szonátáját – jujj).

Ettől pár méterre újabb

szemétdomb mögötte a egy

pár méteres rés a garázsok

sorozatában, ahol kikandikál egy ablak,

illetve annak a helye és már attól

tartok, hogy végérvényesen

letámad a szürreál egy

rózsaszín tütüben

ugráló balettcipős, szakállas

alak képében. Szerencsére elmarad

a támadás és meghatódva

törölgetem a könnyeimet a

szerkesztéségig, hogy itt van, ez a

miénk, és oly szerencsés vagyok,

hogy minden nap egy avantgárd "múzeum"

mellett sétálva jöhetek dolgozni.

Kapcsolódó cikkek:

• Szemét dolog a Bükk

lábánál

kukán kívül a számozott

utcákban

számoltak fel Abaújban

a Széchenyi utcán 

következik? 

Bábonyibércen 

önkormányzat ennyit tehet (?)

borzasztó állapotok

udvaron, az utcán