Majd a nép eldönti, hogy népoperának tartja-e – Interjú: Fekete Gyula zeneszerzővel

Fekete Gyula az előadást rendező Zsótér Sándorral, a miskolci bemutatón
Fekete Gyula az előadást rendező Zsótér Sándorral, a miskolci bemutatón - © Fotó: Éder Vera
Miskolc – Az operát nem kell újra felfedezni, csak el kell juttatni az emberekhez, mondja a zeneszerző.


Nyitó hangverseny és ősbemutató egyszerre. Fekete Gyula: Egy anya története című operája csendül fel a Bartók Plusz Miskolci Operafesztivál első estéjén. A zeneszerző szerint ez az önzetlen​ szeretet, a lemondás, az önfeláldozás, sőt a lángoló szerelem operája is.

Az Andersen-mesék közül miért pont ezt választotta operája alapjául?

Fekete Gyula: Amikor elolvastam a mesét, valami miatt nagyon megérintett. Ez a történet nem csupán az anyai szeretetről szól, hanem általában a szeretetről, sőt a szerelemről, az önzetlenségről és az önfeláldozásról. A többi operámat megrendelésre vagy konkrét kérésre írtam, az Egy anya történetét viszont nem. Úgy éreztem, ennek meg kell születnie. Nem is volt az operának semmilyen ígérete, hogy egyszer bemutatják. Abban persze reménykedtem, hogy valamikor majd színpadra kerül, de azt, hogy a Bartók Plusz Operafesztiválon lesz az ősbemutató, nem hittem volna.

Requiem-opera. Így szerepel a mű az operafesztivál programjában. Két műfaj keveredéséről van szó?

Fekete Gyula: Talán requiem-operának is lehet mondani. Annyi alapja biztosan van, hogy egyfajta szenvedéstörténetet mesélünk el a darabban.

Kesselyák Gergely, az operafesztivál igazgatója azt mondta, ez az operája „szép” opera. Arra gondolt, hogy szép a zenéje, azaz a nagyközönség számára is érthető. Ön is így gondolja?

Fekete Gyula: A többi operám sem „csúnya” opera. A mondanivalót most ezekkel a harmóniákkal, énekszólamokkal és hangszereléssel tudtam kifejezni. Egy új opera születése talán azzal kezdődik, hogy a szerzőt megérinti egy történet. De ezután még nagyon sok idő telik el, mire megszületik a mű. Az Egy anya történetének szövegkönyvében Beney Zsuzsa (sajnos ő már nem él) volt a segítségemre. Gyönyörű librettó lett.

A Bartók Plusz Operafesztivál keresi az úgynevezett népoperákat is. Az ön operája megfelel ennek a kritériumnak?

Fekete Gyula: Erre nem törekedtem. A népopera különös szó. Ha azt értjük alatta, hogy az opera hangzása szélesebb közönség számára befogadhatóvá válik, akkor ilyen értelemben vehetjük népoperának. Úgy hiszem, Kesselyák Gergely ezt a szót használja azokra az operákra, amelyek jól befogadhatóak az általában zeneszerető emberek számára, de egy szerző nehezen tud bármit is mondani a saját operájáról. Majd a nép eldönti, hogy népoperának tartja-e vagy sem.

Önt egy pár éve szoros kapcsolat fűzi az operafesztiválhoz.

Fekete Gyula: Igen, az operaíró verseny zsűritagja már voltam. Bár a verseny az idén elmarad.

Ön szerint alkalmas a Bartók Plusz arra, hogy a közönség újra megkedvelje az opera műfaját?

Fekete Gyula: Az operák ma is közkedveltek, de szükség van ilyen nagyszabású eseményekre, fesztiválokra, mint a miskolci operafesztivál. Az operát nem kell újra felfedezni, az opera jól van, csak el kell juttatni az emberekhez. Mert az emberek szeretik, és ez fantasztikus.

Ez igaz a kortárs operákra is?

FEKETE GYULA: Ez a szó, hogy kortárs, csúnya szó, riasztó lehet a közönség számára. Úgy mondanám inkább, mai opera. De a mai operák között is van mindenféle. Létezik kísérletező irányokat mutató, erre is van igény, mert akadnak, akik kíváncsiak az új kutatásokra. De a miskolci operafesztivál nem ezt az utat jelölte ki, hanem azt a bizonyos népoperai vonalat, amire valóban sokan kíváncsiak lehetnek. Az Egy anya történetében például együtt él a klasszikus operai és a musicaléneklés. A szereplők is ezt a két műfajt képviselik: Dolhai Attila a musicalek világából jön, Frankó Tünde pedig az opera világából. Az operának és musicalnek is jelentős közönsége van. Ha találkozik a kettő, abból már csak valami jó alakulhat ki. Reméljük, legalábbis.

Mit gondol, a miskolci ősbemutató után milyen jövő vár az operájára?

Fekete Gyula: A Földön nincs olyan ember, aki ezt meg tudná mondani. Van, amikor a szakma fényes jövőt jósol egy operának, a közönség viszont elutasítja. És ez fordítva is igaz. A közönséget persze nagyon szeretjük, úgy, ahogy van. De a sikernek nagyon sok összetevője létezik, sokszor nincs magyarázat arra, hogy egyik opera miért lett sikeres, a másik pedig miért nem. Tehát, bízzuk a közönségre a megítélést!

Mit jelent önnek, hogy az Egy anya történetének nemcsak ősbemutatója lesz Miskolcon, de ez lesz a fesztivál nyitó előadása is.

Fekete Gyula: Nagy megtiszteltetés számomra. Soha nem gondoltam erre, nemrég tudtam meg. Tavaly ugyan Kesselyák Gergely tervezte az operám bemutatását, de nem volt biztos, hogy ez megvalósul. Mert az operák esetében ez mindig kiszámíthatatlan. Csak akkor vehetjük biztosnak a bemutatót, ha már a szerződések az aláírás szakaszába kerültek.​

– Hegyi Erika –








hirdetés