Mai neve Senkifalva

Üres, elöregedett falvak szelték utamat Ózd felé. Üres, szinte lakatlan települések, ahol egy lelket nem látni az utcán, legfeljebb néhány idős nagyszoknyás biciklis nénit az útszélén kerékpározva nagy kosarakkal. Marschalkó Ildikó jegyzete.

Hova tűntek a fiatalok? – merült fel bennem a kérdés, mikor megszólítottam egy helyi lakost, Béla bácsit – kérdésemre az volt a válasza:

 – Innen már mindenki elment. Csak mi vagyunk idősek. Nincs munka, nincs beruházás, nincs miből megélni, a fiatalok felmentek Pestre, vagy oda ahol munka akadt – magyarázta.

A falvak elöregedtek, és kilátás sincs arra, ez a folyamat megváltozzon. Pedig csak felfogás kérdése lenne, valamit kitalálni az elvándorlás megelőzésére. És azt gondolom, nemcsak személyek szintjén, hanem kormányzati szinten is.

Muszáj lenne elgondolkodni a kedves törvényhozóknak, a mindenkori vezetés képviselőinek: mi lesz ezekkel a világörökség részeinek betudható településekkel? Ki fogja gondozni, fejleszteni továbbélni a helyi kultúrát, hagyományokat? A nagyvárosok kertvárosai lesznek? A főváros külvárosa? Vagy az sem, csak egy elnéptelenedett üres puszta, amit egy tábla fog jelezni: egykoron ez is egy település volt… mai neve Senkifalva.

Marschalkó Ildikó








hirdet�s