IKSZ: aki ma Kádár szellemiségét támogatja, az 56-ot tagadja

Budapest, 2012. május 29., kedd (MTI) - Az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség (IKSZ) szerint aki ma Kádár János szellemiségét támogatja, az 1956-ot tagadja, és a Kádár-korszak a mai fiatalok jövőjét is megpecsételte.

Stágel Bence, a szervezet elnöke, kereszténydemokrata országgyűlési képviselő és Gaal Gergely, a szervezet elnökhelyettese az MTI-hez kedden eljuttatott állásfoglalásában azt írta: az 56-os forradalom leverésében, a "gulyáskommunizmusnak" nevezett elnyomás kialakításában vállalt szerepe miatt Kádár János személyét egy 21. századi demokráciában - amilyen Magyarország is - el kell utasítani.

A kereszténydemokrata politikusok rámutattak arra, hogy a Kádár-korszak nemcsak "szüleink és nagyszüleink jelenét", hanem a mai fiatalok jövőjét is megpecsételte. Mint írták, az ország máig nyögi a terheit az akkor kezdődött súlyos eladósításának, és annak, hogy a lakosságot arra nevelték, a problémáira megoldást csak és kizárólag az államtól várhat.

A Kereszténydemokrata Néppárt ifjúsági szervezete közölte: a száz évvel ezelőtt született kommunista pártvezér a diktatúra legsötétebb éveiben Rákosi Mátyás belügyminisztere volt, saját elvtársai ellen is koncepciós pereket szervezett, majd egy ideig ő is élvezhette a kommunisták börtöneinek "vendégszeretetét". Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után a Vörös Hadsereg segítségével építette ki hatalmát.

Hozzátették, hogy hiába akarják egyesek Kádár 56 utáni szerepét relativizálni, a nevéhez fűződő megtorlásoknak sok száz halálos áldozatuk volt, tízezrek élete lehetetlenült el és százezrek kényszerültek elhagyni az országot.

Úgy fogalmaztak: az MSZP és annak egykori és jelenlegi politikusai az MSZMP örököseiként osztoznak minden felelősségben, amellyel az állampárt terhelhető, így Kádár János örökségében is.

Kádár János száz éve, 1912. május 26-án született. Volt az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottságának elnöke (1956-1957), az MSZMP KB első titkára (1957-1985), főtitkára (1985-1988), elnöke (1988-1989), 1956 és 1958, majd 1961 és 1965 között a miniszterelnöki tisztséget is betöltötte. 1988 májusában felmentették főtitkári tisztéből, s bár pártelnök lett, hatalmát elvesztette. 1989 májusában a pártelnöki tisztségből is felmentették; július 6-án halt meg, aznap, amikor a Legfelsőbb Bíróság felmentő ítéletet hozott az 1958-ban kivégzett Nagy Imre miniszterelnök újratárgyalt perében.