Corvin-lánc - Kocsis Zoltán a kitüntetésről

Budapest, 2012. május 30., szerda (MTI) - Hatvanadik születésnapján Corvin-láncot vehetett át Kocsis Zoltán zongoraművész, zeneszerző, karmester, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar főzeneigazgatója. A díjról írt gondolatait, amelyeket eljuttatott az MTI-hez is, az alábbiakban szó szerint közöljük.

"A Corvin-lánc feltámasztása kapcsán még akkor is szükségesnek tartanám néhány idevonatkozó gondolatomat a szélesebb közönséggel megosztani, ha jelenleg az ország politikai és gazdasági életére a stabilitás, a társadalmi viszonyokra a kiegyensúlyozottság, a kultúra állapotára a géniuszok tolongása volna jellemző. Ha ez a kitüntetés a Horthy-korszak restaurációjára irányuló kísérlet része lenne, természetesen nem fogadhatnám el.

Szeretném azonban azt hinni, hogy ma, 2012-ben az efféle próbálkozások időszerűtlenek, értelmetlenek és nevetségesek, éles ellentéteként a Hunyadi Mátyás nevével fémjelzett haladó szellemű gondolkodásnak, fejlett igazságérzetnek és a kultúra iránti elkötelezettségnek. Azt gondolom, Granasztói György történész, a Corvin-lánc Iroda vezetője komolyan beszél, amikor kijelenti: +Feltett szándékom, hogy a Corvin-lánc újjáélesztésével is hozzájáruljunk az értelmiségen belüli lövészárkok betemetéséhez+.

Éppen ezért nem látom értelmét a díj visszautasításának, amely újabb, politikai felhangoktól sem mentes polémiáknak lehet táptalaja és a +lövészárkok betemetése+ helyett éppen azok elmélyítését segítené elő. Remélem, hogy a megújult kitüntetés sokkal inkább tükrözi a magyar kultúra mindenkori állapotát, mint jogelődje, amelynek életre hívását csak részben igazolta az idő.

A béke és a szellemi konszolidáció megteremtésének magam is aktív munkása lévén, tehát azoknak a - remélhetőleg még a túlnyomó többséget képviselő - magukat normálisnak nevező embertársaimnak nevében veszem át köszönettel a Corvin-láncot, akiknek untig elegük van a kenyeret soha be nem helyettesíthető cirkuszokból, a mundér becsületének védelméből, demagógiákból, terméketlen, sehová sem vezető okoskodásokból, a gyakorlatban soha nem hitelesíthető ideológiákból, önjelölt messiások handabandázásából, a mindennapjainkat átható gyűlölködésből, a megosztottságból egyenesen következő társadalmi polarizálódásból, nemzeti kincseink ilyen vagy olyan előjelű kisajátításából, a cselekvés helyetti bűnbakkeresésből és bármiféle diktatórikus törekvésből.

Végül - de nem utolsósorban - engedtessék meg, hogy átvegyem Bartók Béla és Kodály Zoltán nevében is, akiknek ugyan a történelem már régen igazságot szolgáltatott, de 1930-ban munkásságukat az akkori hatalom csupán a láncnál csekélyebb jelentőségű Corvin-koszorúra érdemesítette. Hiszem, hogy döntésemmel hozzájárulhatok a manapság égetően szükséges társadalmi összefogáshoz, amely a legfőbb feltétele egy olyan ország felépítésének, ahol az intoleráns magatartás ismeretlen fogalom, de nem létezik toleranciával való visszaélés sem; amelyben a fiatalok nem gondolkodnak az elvándorláson, a középkorúaknak nem kell elfeledkezni álmaikról, az idősek pedig hozzájuthatnak a becsülettel végigdolgozott élet jól megérdemelt jutalmához.

Budapest, 2012. május 30-án.

Kocsis Zoltán"

- MTI -