Tábla emlékeztet a tengerészekre az Adrián elsüllyedt magyar csatahajó roncsainál

A roncs a Premuda szigettől délnyugatra, a parttól mintegy 8 tengeri mérföldre fekszik 45-66 méteres mélységben. A hadihajó a torpedótalálatokat követően felfordult és gerincével felfelé süllyedt el. A hajótest azóta több helyen is megrepedt.

A Szent István nevű csatahajó a legnagyobb magyar építésű hadihajó volt. A 152 méter hosszú és húszezer tonna vízkiszorítású hadihajó óriási tűzerővel rendelkezett és korának egyik legmodernebb csatahajója volt. Építését 1912-ben kezdték el, de testvérhajóival ellentétben nem Triesztben, hanem a Fiume melletti Danubius gyárban.

A magyar csatahajót 1915-ben állították hadrendbe, de az első világháború alatt jórészt a pulai kikötőben állomásozott, amelyet gyakorlatilag csak lőgyakorlatok idejére hagyott el. A hajón egykor csaknem 1100 tengerész szolgált.

A Szent Istvánnak már az első jelentős harci bevetése végzetesnek bizonyult. 1918. június 9-én futott ki egy kötelék tagjaként azzal a céllal, hogy közösen feltörjék az Otrantói-szorosban bevezetett tengerzárat. De másnap, 10-én hajnalban olasz torpedóvető motorcsónakok támadtak a kötelékre, elsüllyesztve a magyar csatahajót, amelyen 89-en - köztük 41 magyar - vesztek oda.

A Szent István egyébként egyike annak a kevés hajónak, melyek elsüllyesztését filmre vették. (A másik kettő az angol HMS Barham és az amerikai USS Arizona.) A filmből befolyó pénzt a Vöröskeresztnek ajánlották fel.