Magyar hang az űrből

Az első magyar huszonhét évvel ezelőtt járt az űrben. Farkas Bertalan fellövését a szerkesztőség békebeli, fekete-fehér televíziója előtt ülve drukkoltam végig és jobban remegtem, mint a magyar labdarúgó válogatott valamelyik népstadionbeli mérkőzésén. 

Kolodzey Tamás jegyzete.

A mi fiúnkból, sikeres hazatérte után, a nemzet farkasbercije lett. Járta az országot, százezrek, milliók ünnepelték. Mivel a szülei páciniak voltak, derék kozmonautánk természetesen megyénkbe is többször ellátogatott. Parancsnokával, Valerij Kubászovval nyitott gépkocsin hajtott végig a kifényesített Zsolcai kapun, én (ezrekkel egyetemben) pedig vörösre tapsoltam a kezem.

Miután elhaladt a konvoj, idős kollégám csendesen megjegyezte (mert akkor ilyet csak halkan lehetett leszögezni): ,,Nem kell úgy hasraesni, hamarosan az megy majd az űrbe, akinek pénze lesz.” Kötve hiszem, válaszoltam és majd’ három évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy rádöbbenjek fatális tévedésemre. Hiszen újabb magyar(amerikai), nevezetesen Charles Simonyi űrturista élvezi odafenn a súlytalanságot és fejjel lefelé magyarul szól hozzánk, aztán a Magyarországon élő öccséhez, no meg Farkas Bercihez.

Tényleg bármikor mehetünk az űrbe, persze a zsebünkben lévő üdülési csekk azért nem elég a kiruccanáshoz. A 20 millió dollárt viszont már sok magyar is ki tudja pengetni.

Kolodzey Tamás