Magosi: jól elkapott döntő
Jó volt látni a múlt nagy versenyzőit - akár csak a pálya szélén, akár motoron – a fő program felvezetőjeként és jó volt látni aprócska mociján a mindössze 8 éves Hernádi Martint, aki még március elején írt egy levelet dr. Kriza Ákos polgármesternek, kérve őt, hogy ne szűnjön meg a népkerti ovál, kijelentve azt is: ő bizonyos vaspapucsos szeretne lenni, ha nagyobbra nő. Martinnak nagy élmény volt, hogy mehetett két kört az arénában, a közönség tapsa közepette. A III. Sziráczki István Emlékverseny bevonulásakor minden szempár a friss világbajnokra, az amerikai Greg Hancockra szegeződött, kattogtak a fényképezőgépek, telefonok tucatjai vették célba a viadal óriási sztárját. Az első menetben a dán Jensen bőven vezetett, ám a harmadik körben, a célegyenesben leállt a motorja, így a végén nem ő hozta a három pontot, hanem az argentin Covatti. A másodikban a lengyelek (Jeleniewski, Kuciapa) voltak az urak, míg a harmadikban Hancock tartotta magától távol szépen Miesiacot. A negyedikben Magosi esélyt sem adott a többieknek, ellenállhatatlanul húzta a gázt, melyet követően szusszanhatott kicsit (a pályakarbantartás miatt) az 1200 fős publikum.
Starttól behúzott
Az ötödik futamban Benkő egy ideig remekül tartotta a második pozíciót, de Baran (most még) túl sok volt neki – amúgy Hauzinger nyert. A hatodik menetet Magosi kontrollálta, de néha Kuciapa komolyan, már-már borulásveszélyesen támadta, viszont megelőzni nem tudta a ,,magyar ászt”. Aztán Hancock tekingethetett nyugodtan hátra, miközben Covatti és Jeleniewski csatázott, szinte egymáshoz érve. A nyolcadik meccsen, némi pozícióharc után, Miesiac győzött, mígnem a kilencedikben Hancock a starttól behúzott mindenki elé, aztán… letelt a négy kör. A tizedik felvonásban Stefáni tündökölt a második helyen, majd Magosi iratott a neve mellé újabb három egységet. A tizenkettedikben az előzetesen a döntőbe is remélt Jensen utasította maga mögé három másik futamtársát; az újabb pályakarbantartás előtt már teljesen kirajzolódtak a szombati erőviszonyok.
Elődöntő, döntő
A tizenharmadik futamban Magosi három lengyellel nézett farkaszemet, egyet színvonalas motorozással meg is vert, míg Miesiac technikai hiba miatt kiállni kényszerült. Hancock (négyből négy), Vlasov, és Kuciapa voltak a további futamelsők, a 17. felvonásban pedig a piros sapkás Barannak még egykerekezésre is futotta. Az alapszakasz záró részében Jeleniewski, Kuciapa, valamint Hancock gyűjtött magának három egységet, aki egyből döntős is lett – Jeleniewskivel egyetemben, akinek ugyanúgy 13 pontja volt, mint Magosinak, de az egymás elleni futamban jobbnak bizonyult a hazai salakosnál. A 3-6. pozíciót megcsípők elődöntőztek, s csak a második start volt jó, mert az elsőnél Baran szalagot érintett és kizárták. Végül Magosi és Kuciapa (Miesiac motorja megállt) lett szintén finalista. A nap legjobban várt menetét a sapkaszíneket jelző táblák kiválasztása előzte meg; majd pár perccel később a salakon Magosi fantasztikusan rajtolt, és nem is adta ki a kezéből a győzelmet, mögötte Jeleniewski, Hancock és Kuciapa érkezett.
ÉM-MI
A világbajnok mondatai |
| A díjátadásra a gyepre mehettek a nézők is, akik közül több tucatnyian Greg Hancocktól kívántak autogrammot kérni, vele közös képet készíteni, a világsztár csak negyed óra múltán jutott el a bokszig: ,,Köszönöm a fogadtatást, nagyon jól éreztem magam… – nyilatkozta lapunknak Greg Hancock, akinek jeleztük, jelenléte kicsit talán ráirányította a közvélemény figyelmét a miskolci, a magyar salakmotorsportra.
- Örülök, ha hozzá tudok járulni a salakmotor népszerűsítéséhez, ha ebben tudok segíteni. Elégedett vagyok a harmadik hellyel, bár győzni szerettem volna, ám Magosi Norbert nagyon jó startot vett, de nem csak ő volt jó ellenfél, hanem a többiek is.” |
