Magánnyugdíj-pénztári nyilatkozatok – az ombudsman a külföldi nyilatkozattétel visszás szabályozásáról

Hátrányos megkülönböztetést eredményezett az a jogszabály, amely bizonyos jogcímek meglétéhez kötötte a tartósan külföldön tartózkodó pénztártagok magán-nyugdíjpénztári nyilatkozatának megtételét. Szabó Máté ombudsman emellett megállapította azt is, hogy visszás volt a konzuli szolgálat időről időre változó eljárása is.

Négy, tartósan külföldön tartózkodó magánnyugdíj-pénztári tag fordult az állampolgári jogok országgyűlési biztosához. Valamennyien azt kifogásolták, hogy a magyar külképviseleteken csak feltételekkel, vagy egyáltalán nem vették át a magán-nyugdíjpénztári tagsági jogviszonyuk fenntartásáról szóló nyilatkozatukat. A jogszabály szerint ugyanis csak a tartósan külföldön foglalkoztatott, a tartós külföldi szolgálatot teljesítő, valamint a külföldi tanulmányokat folytató magánnyugdíj-pénztári tagok nyilatkozhattak a külképviseleteken. Az egyéb okból, például családtagként vagy gyógykezelésen huzamosan külföldön tartózkodó magánnyugdíj-pénztári tagokról a törvény nem tett említést.

Az Egyesült Államokban élő panaszos azt sérelmezte, hogy a konzuli tájékoztató értelmében – a jogszabályban felsorolt jogcímek hiányában – csak Magyarországon van nyilatkozattételi lehetősége. A kanadai külképviselet egy másik magyar állampolgárt arról tájékoztatta, hogy amennyiben ragaszkodik a nyilatkozat megtételéhez, azt a felsorolt jogcímek hiányában is megteheti, azonban azt a döntéshozó szerv valószínűleg nem fogadja majd el. A milánói főkonzulátus azt közölte a tartósan Olaszországban élő magyar állampolgárral, hogy nyilatkozatát a jogszabályban megjelölt jogcímek igazolásának hiányában nem tudja befogadni. Egy Németországban tartózkodó kismama azt sérelmezte, hogy nyilatkozatát kizárólag a müncheni főkonzulátuson vagy a berlini magyar nagykövetségen teheti meg, ami számára nehézséget jelent, ugyanis mindkét külképviselettől messze lakik.

Az ombudsman vizsgálata során olyan információt kapott, hogy a külügyminisztérium több alkalommal is küldött utasítást a konzuli feladatokat ellátó külképviseleteknek. A 2010. december 22-i szerint a magánnyugdíj-pénztári tagsági jogviszony fenntartásáról szóló nyilatkozatot – a törvényben felsorolt tartózkodási jogcímek hiányában – csak igazolási kérelem előterjesztésével egyidejűleg lehetett megtenni. A 2011. január 4-i utasítás szerint nyilatkozatot már kizárólag a törvényben megjelölt tartózkodási jogcímek esetén lehetett átvenni. A 2011. január 6-i utasítás pedig arról intézkedett, hogy a törvényben felsorolt jogcímek hiányában is át kell venni a nyilatkozatokat, azonban fel kell hívni a pénztártag figyelmét arra, hogy azt a döntéshozó szerv valószínűleg nem fogadja majd el.

Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság az ombudsman kérdésére azt válaszolta, hogy a konzuli tisztviselők által továbbított nyilatkozatokat a Főigazgatóság érdemben nem vizsgálja, mindössze az érintett magánnyugdíj-pénztárakhoz továbbítja azokat.

Az országgyűlési biztos álláspontja szerint az a jogszabály, amelynek értelmében a tagsági jogviszony fenntartásáról a külképviseleteken csak a tartósan külföldön foglalkoztatott, illetve a tartós külföldi szolgálatot teljesítő valamint a külföldi tanulmányokat folytató magán-nyugdíjpénztári tagok nyilatkozhattak, az egyéb okból külföldön tartózkodó magán-nyugdíjpénztári tagok hátrányos megkülönböztetését eredményezte. A konzuli szolgálat időről-időre változó, a nyilatkozatok megtételét akadályozó eljárása pedig alkotmányos joggal összefüggő visszásságot okozott – állapította meg Szabó Máté.

-Független Hírügynökség –








hirdet�s