Lovas honfoglalók az autópálya alatt?

Akt.:
Tavaly nyári ásatás a próbafeltárás idején.
Tavaly nyári ásatás a próbafeltárás idején. - © Fotó: ÉM-Archívum
Borsod-Abaúj-Zemplén – „A régészet olyan, mint egy rendőrségi nyomozás, pici részletekből rakjuk össze a múltat.” Interjú: Szörényi Gábor Andrással, a miskolci Herman Ottó Múzeum régészeti igazgatóhelyettesével.

Hamarosan indul a Miskolc és Kassa közötti M30-as autópálya építése, a beruházás tervezett nyomvonalán régészeti feltárások zajlanak. Az országban ez ma a legnagyobb volumenű régészeti projekt, ami meghatározza a Herman Ottó Múzeum és az ország régészeinek elkövetkező két évét – tudjuk meg Szörényi Gábor Andrástól, a múzeum régészeti igazgatóhelyettesétől. Kiderül az is, hogy már az előzetes feltárások idején sok izgalmas leletet találtak, és még csak most kezdődik a teljes feltárás.

Az a régészet szépsége és egyben feladata is, hogy megpróbáljuk megalkotni a leletek feltételezett meséjét.” Szörényi Gábor András

Hogyan indult a kutatás?

Már 2016 tavaszán lezajlott a régészeti terepbejárás, akkor 74 kilométeren mentünk végig. Ezt úgy kell elképzelni, hogy csatárláncszerűen végigballagunk a nyomvonalszakaszon, és keressük a felszíni leleteket. A szántóművelés alatt álló területeken ugyanis az eke felhoz ilyen leleteket, így már sejteni lehet, hogy ott van lelőhely. Lehatároltuk ezeket a potenciális területeket. Következő évben február és április között következett az újabb fázis, az úgynevezett geofizikai felmérés. Ez egy fésűszerű eszközzel történik, amely talajmágnesességet mér. Az ez alapján készült térképen párducmintaszerűen rajzolódik ki, hogy hol vannak a lelőhelyek. Ha valaki ugyanis megbolygatja a talajt – ás egy gödröt, házat épít –, hiába töltődik vissza évszázadok múltán a területre a föld, megváltozik a szerkezete, a mágneses tér. Másfél millió négyzetmétert mértünk fel, ami alapján augusztusban elkezdődhettek a próbafeltárások. A pontosított lelőhelyeken kutatóárkokat ástunk, és ezeket tártuk fel. Ez nem az egész régészeti lelőhelyet érintette, hiszen az árok egy két méter széles sáv, hanem azt a célt szolgálta, hogy meghatározzuk, milyen mélyen vannak a régészeti jelenségek. Mert ha az autópályaépítés technológiai szintje alatt vannak, akkor nem kell feltárni, hiszen nem fogja bolygatni.

Sosem fog kiderülni, mit találtak volna ott?

Nyilván nem. A régészeti lelőhelynek a legjobb helye a földben van. Ezen el szoktak csodálkozni, hogy egy régész hogy mondhat ilyet. Ám nagyon sok a régészeti jelenség országszerte, így a megyénkben is, ezek teljes feltárására sosem lenne elegendő ember, pénz, idő. A beépítés csak a leletek töredékét veszélyezteti, nyilván csak ezeket kell feltárni. Az M30-as autópálya sem lesz ezer évig ott, minden bizonnyal később kutathatóvá válik a terület, ez már egy másik generációnak lesz a feladata.

Mekkora területet vizsgáltak végig?

8 és fél hektárnyi területet tártunk fel, decemberben fejeztük be a munkát. 58 régészeti lelőhelyen végeztük a próbafeltárásokat, egyszerre 3–4 régészeti stáb dolgozott. Már a terepbejárások alapján is sejtettük, hogy milyen korszakú régészeti lelőhelyeink lesznek, így is lett. A neolitikumtól az Árpád-koron át egészen a második világháborús hadi lelet anyagokig mindenfélét találtunk.

Mely területek a leggazdagabbak leletekben?

Ahogy elhagyja Miskolcot a tervezett autópálya nyomvonala, a Sajó völgyébe érkezik, majd halad Arnót, Szikszó irányába, onnan a Hernád völgyébe. A Hernád völgyében több térszintet kell elképzelnünk. Az első maga a folyó és annak közvetlen ártéri része: az emberi megtelepedésre kevésbé alkalmas helyszín. A következő térszint a Hernád-parti magas partok, domblábi részek, ezek intenzíven lakottak voltak. Itt volt az éltető folyó, ugyanakkor kellő magasan volt ahhoz, hogy ne öntse el az áradás. Van egy harmadik térszint is, a Cserehátnak a keleti irányba lefutó domblábi része: hosszú, száraz terület a víztől távol, ezt már kevésbé lakták. Az autópálya nyomvonala a három térszint mindegyikét keresztezi, egy nagyon hosszú útszakasz a harmadikon fut keresztül. Ez utóbbi területen sokkal kevesebb a lelőhely. Ám közel a Hernádhoz mindenféle korszakban sokan laktak.

Mi vonzotta – a vízen kívül – ide az őseinket?

A Hernád völgye egészen Kassáig, vagy még tovább fel, északra, Eperjes irányába a legfontosabb észak–déli kereskedelmi tranzitútvonal, a Duklai-hágóhoz vezet. Ez a Kárpát-gerinc legalacsonyabb hágója, ezen keresztül lehet a legkönnyebben bejutni a Kárpát-medencébe. És nemcsak a kamionok tudnak manapság itt áttörni, hanem a régi világban is előszeretettel használták ezt az utat, az útvonal mellé pedig sokan települtek. Nem szabad arról sem elfelejtkezni, hogy a történeti korokban a Kárpát-medence Európa gazdasági központja volt. Ez a gazdagság érződik a leletanyagban és a műemlékekben, sajnos ez utóbbiból nagyon kevés maradt fenn a történelmi viszályok és háborúskodások miatt.

Milyen fontos leleteket találtak?

Néhányat emelek ki. Méra és Novajidrány között van egy intenzív és nagyon hosszú régészeti lelőhely, két kilométer hosszan elhúzódik a térségben. Egy olyan magasparti rész, ahonnan jól belátható a környék mind déli, mind északi irányba. Stratégiailag is jól védhető, akkortájt ilyen helyszíneket kerestek az emberek. A hosszú fennsíkon egy késő bronzkori lelőhelyet találtunk. (Körülbelül 4000 évvel ezelőtti időszakról van szó – a szerk.) Érdekessége, hogy korábban kutattak már itt régészek, de külön-külön lelőhelyként kezelték, de most kiderült, hogy egyetlen településről van szó, egy hatalmas megapoliszról.

Mekkora lehetett?

Csak a hosszúsága biztos, hiszen a két méter széles kutatóárok alapján tudunk róla beszélni, de a terület teljes feltárása bizonyára igazi csemege lesz. A lelőhelyet többszörös védőárokkal vették körbe. Árkon belül lakott az elit, árkon kívül pedig a társadalom többi szegmense. Az külön izgalmas volt, hogy bárhol ástunk, mindig azt tapasztaltuk, hogy tele van égett paticcsal, ami arra utal, hogy a település tűzvészben pusztult el. S mivel mindenhol ez a vörös paticsréteg található, így valószínű, fegyveres konfliktus eredményeként gyújtották fel. Ugyanazon a régészeti lelőhelyen találtunk egy különleges, magányos honfoglalósírt is.

Magányos férfi?

Igen, a lovával együtt temették el. Hogy magányos sír volt-e, nem tudni, a két méter széles kutatóárokban épp beletrafáltunk. Az sem kizárt, hogy mivel a honfoglaló temetőkben a sírok sorokban követik egymást, a szondán kívül még lesznek társai, és akár egy temetőt is találhatunk itt. Nagyon különleges lelet – ezt Pusztai Tamás kollégám tárta fel –, hogy a lószerszámon kívül a férfi tegezében lévő nyílhegyek nyilai is előkerültek. Talált közöttük egy 8-10 centiméter hosszúságú áttört, hatalmas nyílhegyet. Unikális darab. Nem feltétlen íjászathoz, harcászathoz köthető. Kabalája lehetett? Ki tudja. Az a régészet szépsége és egyben feladata is, hogy a feltárást követően próbáljuk meg értelmezni, megalkotni a helyszín feltételezett meséjét.

A honfoglaló nem is sejthette, hogy egy bronzkori település maradványain jár…

Így van. S ha még tudta volna, hogy utána Árpád-kori leleteket is találunk! (Az állam­alapítástól 1301-ig terjedő időszakból – a szerk.) Szikszó közelében van egy Bercel nevezetű dűlő, ezt is keresztezi az autópálya. Sejtettük, hogy itt lesz valami, hiszen a helynév középkori faluhelyre utal. Ott is volt egy bronzkori település, azon túl került elő egy Árpád-kori település részlete házhelyekkel. Gödörházak voltak, félig földbe mélyített épületek. 3–4 méter oldalhosszúságú gödröket ástak, a tengelyébe ágasfákat helyeztek, azokra szelemengerendát tettek, arra helyezték rá a tetőt. Elszörnyülködhetünk, hogy milyen kis helyen éltek, de a tető nem közvetlenül a gödör peremére futott le, hanem attól egy-egy méterre, így már picit nagyobb volt a ház hasznos tere. S még azt is tudni kell, hogy csak a nők és a kicsi gyerekek laktak a házban, a férfiak az állatokkal a karámokban. Bercelen luxuskategóriájú boronaházat is találtunk, egy korábbi gödörházból bővítették, azaz idővel vagyonosodott a tulajdonosa: „kilambériázta” a házát.

Milyen mélyen találhatók a leletek?

Nagyjából úgy kell elképzelni, hogy van a mezőgazdaság művelte szántott humuszréteg, ami 40–60 centiméteres, és alatta 60–100 centiméterre jönnek elő a régészeti jelenségek. Egyébként vannak olyan részek, főleg domblábi szakaszokon, ahol másfél méteres feltöltést is képes alkotni a természet. Fontos, hogy ilyen mélyre már nem megy a kivitelezés, tehát védett pozícióban van a lelet.

Említette, hogy II. világháborús leleteket is találtak. Pontosan mit?

A feltárások előzménye, hogy a tűzszerészek, lőszermentesítők végigmennek a területen – ennek megvannak a biztonsági okai, nehogy a nehéz gépekkel felrobbanjon valaki –, detektorozzák a területet, s kiszedik a robbanóanyagot. Innen is vittek el éles robbanószereket. De kerültek elő repesz- és lövedékdarabok, hüvelyek is. Tártunk fel bombatölcsért, azonosítottuk a bombabecsapódás helyét. Már a geofizikai vizsgálat helyén is sokszor észleltünk szabályos árokrendszereket, azaz lövészárkokat. Ezek olyan helyen kerülnek elő, ahonnan a Hernád völgye jól belátható: ahogy a Vöröshadsereg jött felfelé a Hernád völgyén, az itt lévő magyar honvédség és a német alakulatok lövészárkait beásták a domboldalba, innen lőttek vissza. Jól látható és érdekes, hogy a II. világháborúban a katonák ugyanolyan elvek alapján választottak, és ugyanazt a helyszínt, mint elődeik az őskorban vagy az Árpád-korban.

Decemberben lett vége a próbafeltárásnak, hamarosan kezdődik a tényleges feltárás. Hogyan zajlik majd?

Az autópálya kivitelezésével egy időben kezdődik, amint tavaszodik. Ekkor már a lehatárolt terület teljes lehumuszolása megtörténik, úgy 50 hektárnyi területen, több hektárnyi felületeket nyitunk egybe. Összehangolt munka ez, hiszen a kivitelezés szempontjából is vannak prioritást élvező részek, amikor műtárgyakat kell építeni, hidakat, bevágásokat, rámpákat, feltöltéseket. Mi is az ide eső régészeti lelőhelyeket tárjuk fel először, az építőktől függ, hogy az 58 helyszínből melyikkel fogunk kezdeni. 6-8 régészeti csapattal számolunk, hosszú hónapok munkája lesz.

Szokták mondani, hogy gyakoriak a konfliktusok a kivitelezők és a régészek között…

Szó sincs róla. Pont az a cél, hogy minden tevékenységet összehangoljunk. Elég jó kapcsolat alakul ki a terepen, mindenki meg tud mindent beszélni. Olyan nincs, hogy a régész miatt ne készülne el határidőre az adott beruházás.

Kompromisszumot sem kell kötni? Mondjuk találnak egy izgalmas leletet, de nem lehet tovább dolgozni a kivitelezés miatt.

Mi csak a beruházás által érintett területet tárjuk fel. Ez egy autópálya esetén azt jelenti, hogy a két végét igen, de a szélességét nem feltétlenül ismerjük meg a területnek, hiszen az kimegy a nyomvonalon kívülre. Amennyit a nyomvonal biztosít, annyiból kell a releváns információt kiszedni. Egy keresztmetszetet kapunk a régészeti lelőhely történetéről, így már tudhatjuk, hogy milyen lehetett ott a régi világ, milyen lehetett az anyagi kultúra, amiben azok a valakik ott laktak. Egy részét feltárjuk, a többi része ott marad teljesen békésen, nyugodtan a földben. A mostani leletek pontosítani fogják a korábbi ismereteinket. A régészet olyan, mint egy rendőrségi nyomozás, pici részletekből rakjuk össze azt a képet, amivel megpróbáljuk megrajzolni, hogy milyen földrajzi és milyen történelmi kontextusban élte az adott társadalom az életét. Minden egyes nyom, minden egyes cserép hozzátesz ehhez az információhoz.

A régészek sok tanulmányt írnak majd a most feltárt lelőhelyekről. De hogyan csapódik mindez le a mindennapjainkban?

Az encsiek, a forróiak, a szikszóiak mind megkérdezik, hogy mi került elő Encsen, Forrón, Szikszón, így nagyon fontos, hogy az előkerült lelet­anyagot helyben is bemutassuk. Előadásokat is tartunk, épp március 2-án lesz egy Encsen, az autópálya által érintett településeknek tartunk egy beszélgetéses jellegű konferenciát. Lehet, hogy egy-egy lelet régészeti szempontból nem jelent unikumot, de a közösség számára igen: az ő településükön került elő ott, ahová – ilyenkor mindenki hozzá tudja tenni a saját történetét – gyerekként focizni, horgászni járt. Így összekapcsolódik a régészet és a helyi társadalmi tudás, múlt és jelen.

Hajdu Mariann