2017.03.03. 14:30
Lehetetlen
<em>Az említett felmérés szerint a magyarországi régiók egyike sem éri el versenyképesség tekintetében az uniós átlagot</em>. <strong>Bujdos Attila írása</strong>.
Az említett felmérés szerint a magyarországi régiók egyike sem éri el versenyképesség tekintetében az uniós átlagot. Bujdos Attila írása.
A valóságról alkotott értelmezések közé időnként befészkelik magukat másféle megállapítások. Most éppen egy uniós felmérés ad lehetőséget az összevetésre a Magyarország jobban teljesít, a Miskolcon megkezdődött az erős város korszaka-típusú értékelésekkel. Az említett felmérés szerint a magyarországi régiók egyike sem éri el versenyképesség tekintetében az uniós átlagot. Az Index.hu idetartozó információként megjegyzi még: „a versenyképességi index azt mutatja, hogy az adott régió mennyire képes vonzó, fenntartható környezetet biztosítani a vállalkozásoknak, a helyben élő és dolgozó embereknek, vagyis milyenek a gazdasági kilátások.”
Rólunk szól.
A Fidesz-frakció vezetője, Kósa Lajos így reagált a hírre: 2010-ben egy csődbe vitt, tönkretett országot kezdtek el újjáépíteni, jelenleg több mutató – mint például a foglalkoztatási adatok, a GDP-növekedés, a reáljövedelem, a vásárlóerő – tekintetében Magyarország jobban áll, mint az uniós átlag. Számos dimenzióban Magyarország erősödött, javult, más dimenziókban kevésbé (MTI, 2017. március 1.).
Kell-e mindjárt mindenre reagálni. Persze, elsőre a kérdés sem látszik túl értelmesnek, hiszen a politikai mező egymás szavaira licitáló szereplőkkel van ma tele, általános a beszédkényszer, szinte már elképzelhetetlen a pillanat, amelyben bárki politikus tényekkel szembesülve csak annyit mondana: nézzük meg, miért van ez így, és beszéljük meg aztán, mi dolgunk ezzel. Minek is neveznénk az ilyen magatartást? Felelősségteljesnek?
Közbevetésként: Bohumil Hrabal egyik elbeszélésében idézi Vacláv Havelt, aki 1989-ben az állampárti rendszer megdöntésére készülő diákoknak azt mondta: nemcsak a művészet, de a politika is megteremtheti a teret a lehetetlennek. Aki élt akkoriban, emlékezhet, milyen valós érzés volt ez a ma már inkább költészetnek tetsző hevület a lehetséges lehetetlenről – lényegében az egész térségben. Nem csodavárás: megtörténhet a jobb és igazabb élet, és éppen velünk. Számíthat, hogy vagyunk. És nem csak nekünk. Hogy próféciaként igazolta-e vissza az élet Havel jövőbe vetített reményét, vagy rácáfolt, átírva a lehetetlen értelmét, találhat választ, aki kész ezen gondolkodni. Nagyjából innen indultak az új útra a Közép- és Kelet-Európában akkoriban születő új rendszerek, néha nem árt hátrafelé pillantani – ahol éppen tartunk, a helymeghatározás ilyen viszonyításban is lehetséges.
Ami az értelmezésre váró uniós adatokat illeti: 2013 és 2016 között az összes hazai régió rontott a versenyképességi pozícióin. Ez nem pont azt jelenti, hogy ebben a dimenzióban kevésbé javult a helyzet.
