Jegyzet: A kék hattyú

"A szocializmus egyik legcsekélyebb, legártalmatlanabb tévedése, hogy a dolgozó nők nem mosnak." Szántó István jegyzete.Áldott emlékű apósom mindenből bespájzolt. Maradandó öröksége egy nagydoboz mosószappan. Tíz darab, tízszer tíz centis domború mintás, barnás mosószer, amit egy vámvizsgálatnál akár dinamitnak is nézhetnének. Megszagolom, s addig tüsszögöm, mígnem a szemem elhomályosul. A teljes kitisztulásig. Ott termek a régi nagykonyhánkban, s minden torokfojtogató lúgos párában úszik. A nagy fateknőnél Ilonka vagy Juliska néni csüszköli az ágyneműt, s a függönyöket. Mellette a fakeretes zománcos hullámlemez, talán mángorló, amin a mosnivalót gyűrkészi. A gáztűzhelyen minden rózsát beterít a fortyogó, bádog mosófazék, s ha kérik, magam is segítek a vízhordásban. Az általános lucsokban, ha kell, megkavarom a keményítőt is, de a függönyök le-felrakását és a teregetést ki nem állom. Nem lelkesedem a nagymosásokért.

A szocializmus egyik legcsekélyebb, legártalmatlanabb tévedése, hogy a dolgozó nők nem mosnak. Mosatnak. Kicsi a lakás, nincs helye a lavórnak, teknőnek, az inget, gatyát és az ágyneműt majd a patyolatba hordjuk. Ezt hiszik, képzelik. Az alapok Miskolcon is készen vannak, idejében államosítják Minich úr győri kapui mosodáját és ehhez csapják hozzá az egyik régi vegytisztítót. Máris megvan a megyei nagyvállalat, amelynek a fejlődése töretlennek indul. Turkovics Jenő műszaki vezető 1961-ben kerül a vállalathoz. Fejből sorolja az egymást követő igazgatókat. Frank Miklós után Barta K. Gyula, majd Zsámba Albert, dr. Veszprémi Géza, Füle József és Kovácsné Sum Anna követi egymást a főnöki bársonyszékben. Sosem titok, a patyolat vállalat szerte az országban a nagypolitika boxzsákja. A médiában szabadon lehet püfölni, a sajtóban első számú kritikai célpont. Bár a nagyhatalmú egy párt kiemelten felügyeli, valójában egy kádertemetőként kezelik a vállalatot.

Nadrágot, zakót és kabátot nem mosunk, a vegytisztítóba hordjuk. A városban a hozzánk legközelebbi szalon a Széchenyi úton, az Express étteremmel szemben található. A cég zászlóshajója, az utcai fronton tágas felvevőhellyel, hátul az udvarban terpeszkedik egyetlen nagyméretű, korszerű száraz tisztító. Itt dolgozik Nagy László, Kovács Sándor és Kupás Barnáné, Katika. Az átvétel és a kiadás igazi női munka. Indigós papíron ikszelik, nadrág, zakó darabszám, pecsétes, kopottas, gombhiányos, egyéb hiba nincs sablon blankettákat. A 24 órás vállalás háromszor annyiba fáj, mint az egy hetes. Így aztán senkinek semmi sem sürgős. Bár akad néhány jogos panasz, leszakadt a gomb, felfeslett, elszíneződött a kabát című reklamáció s a statisztika mégis pozitív. Hiába szállja meg őket a népi ellenőrzés és a kereskedelmi felügyelet a jogos, kártérítést igénylő bejelentések száma csupán ezrelékekben számolható. Szárnyal a patyolat kék hattyúja, egyre másnak nyílnak az elegáns vidéki szalonok. Mosnak ránk, ágyneműt kölcsönöznek, szőnyeget tisztítanak és bundát pucolnak. Fényes a jövő, de a cég mindvégig a támogatottak kategóriájában fut. Hiába termelik a százmilliókat,nem szűnik a vesztesség, állam bácsi minden egy forinthoz egy forint negyven fillért tesz hozzá a talpon maradáshoz.

Sosem járok a vegytisztító boszorkánykonyhájában. Úgy képzelem, hogy ez sem más, mint nálunk egy hajdani nagymosás. Csak gépesítve. A sejtelmemet igazolja, az elmúlt egy évszázad során szinte semmit nem változnak a tisztítószerek. Korábban az ártalmas triklóretilénnel pucolják a nadrágjaimat, ma már a kevésbé veszélyes perkloretilénnel. Szinte ugyanaz a vegyszer és a technológia, mint az elődöknél, Minich úr mosodájában. Turkovics Jenő elárulja, a triklóretilén már kis mértékben is álmosít és fáradékonnyá tesz, ha beszippantják. Az ott dolgozók alaposan megsínylették ezt a mellékhatást, a munkavédelem pedig tehetetlen volt.

A rendszerváltás nem tünteti el a ráfizetéses patyolatot. A hajdani győri kapui telepet már korábban kinőtték, s ma már a Sajó szigeti úton székelnek. Ez a központ, a nagyüzem, a kis szalonoktól, a lakossági szolgáltatásoktól fokozatosan meg kellett szabadulniuk. Megszűnt az állami támogatás és a megfizethetetlennek tűnő vegytisztítás iránti igény is elsorvadt.

Az új résztulajdonos Farkas Zoltán stílusosan profiltisztítást hajtott végre. Rástartoltak a nagy megrendelőkre és országos méretekben mossák az egészségügyi intézmények szennyesét. Az élet így sem könnyű, a kórházak küzdenek a felhalmozott adóssággal, de végülis biztos megrendelők. A résztulajdonost faggatom – mi is az a patyolat és miért kék az emblémájukon díszelgő hattyú. Megfogtam, közösen derítjük ki, a patyolat – igazán találó szó régiesen drága gyolcsot – textilt jelent. Nem egyenlő a fehérrel. A hattyú a valóságban viszont zömében hófehér. Ám fehér alapon aligha mutatna jól. No, meg egyébként is, ha a Milka csoki tehene lila, akkor a patyolat szárnyasa miért ne lehetne égszínkék.

- Szántó István -