Ló és operabérlet

Ha kicsit fellélegeztünk figyelve az első negyedéves makrogazdasági mutatókat, konstatálva, hogy egy „hangyányi” fejlődés mutatkozik az előző év adataihoz képest, akkor most tessék itt a hidegzuhany: egy hónap alatt annyit nőt az infláció, mint az egész első negyedévben. Pap Gyula jegyzete.

Ráadásul nem a lépegető exkavátor kategóriában, amit a háztartások viszonylag alacsony százaléka szerez be rendszeresen – nekik jó hír, hogy a tartós fogyasztási cikkek olcsóbbak lettek májusban –, hanem a tej, kenyér, baromfihús, zöldség, gyümölcs, étolaj szektorban. Az energia és üzemanyagárak is 10 százalék fölött drágultak (éves szintre számolva) és nem kell mély elemzést folytatni ahhoz, hogy rájöjjünk, az előzőek alakulásában is nagy részben ludasak. Ha megfájdult a fejünk a hír hallatán vigasztalhat, hogy a gyógyszerek ára alig emelkedett.

A történések hatásait csak találgatni lehet, de támpontot adhat egy szomszédos statisztikai adat: a népesség – összetételét egészségügyi szempontból vizsgálva, részben javuló arányokkal – egyre kevesebbet költ élelmiszerre. A szerényen emelkedő nemzeti össztermék feletti örömünket ugyancsak beárnyékolja ez az adat. Úgy tűnik igazat kell adnunk egyik kedves BOON-os kommentelőnknek: „az életszínvonal alakulásához annyi köze van a GDP-nek, mint lónak az operabérlethez.”

  Pap Gyula –










hirdet�s