Állapotos kismamát és gyermekét mentették meg

Debrecen – Két életet mentettek meg egyetlen beavatkozással csütörtökön a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrumának Kardiológiai Intézetében: egy fiatal nőét és 28 hetes magzatáét.

A kismama, akinek ez az első terhessége, gyermekkora óta szenvedett visszatérően, rohamszerűen jelentkező szívritmuszavarban. A rohamok során a percenkénti 200-at is meghaladó pulzusszám alakult ki, amit halálfélelemmel, ájulásérzéssel járó rosszullétek formájában élt meg a beteg. Korábban a rohamok néhány perc alatt lefekvésre, illetve speciális légzési manőver hatására, amit a beteg megtanult, megszűntek – tájékoztatott Csanádi Zoltán egyetemi docens, a Kardiológiai Központ Szívelektrofiziológiai munkacsoportjának vezetője. Mint megtudtuk, a terhesség második harmadában ismét jelentkeztek ezek a rohamok, de már nem szűntek meg spontán, illetve a beteg nem tudta a korábbi módon megszüntetni, emiatt többször került a területileg illetékes kórházba. Az ilyen ritmuszavarok akut ellátását nagyon megnehezíti, ha a beteg várandós, hiszen a rutinszerűen adható és bevált gyógyszerek a magzat szívműködésére is hatnak, és a magzatot veszélyeztetik. Ezúttal is emiatt kérték a Kardiológiai Intézet segítségét, hiszen ekkor már órák óta tartott a ritmuszavar, és a tartósan magas pulzusszám egyaránt kimeríti az anyát és veszélyezteti a magzati keringést. A beteg sürgésségi átvételét követően, miután a ritmuszavar továbbra is fennállt, az azonnali transzkatéteres abláció mellett döntöttünk. A beavatkozás lényege, hogy a szívbe vezetett speciális katétereken keresztül a ritmuszavart okozó elektromos hiba helyét pontosan megkeressük és rádiófrekvenciás áram segítségével kiégetjük. Ezt az egyébként ugyancsak rutin beavatkozásnak tekinthető műtétet is jelentősen megnehezíti a terhesség, hiszen ebben az állapotban mind az anya, mind a magzat szempontjából az esetleges szövődmények kockázata lényegesen magasabb. Jelen esetben mégis ez tűnt a kevésbé kockázatos, egyúttal a probléma végleges megoldását is biztosító választásnak. A rutin beavatkozás technikájának, elsősorban a katéteres behatolás helyeinek lényeges módosításával sikerült a ritmuszavar gócát végleges kiiktatni, úgy, hogy a műtéti megterhelést és kockázatot mind az anya, mind a magzat szempontjából minimálisra csökkentettük. Azóta a fiatal beteg jól van, panaszmentes, gyógyszeres kezelésre nem szorul, a magzatnál sem találtak egészségkárosodásra utaló eltérést. Az eset, ritkasága mellett felhívja a figyelmet annak fontosságára, hogy fiatal betegek, különösen gyemekvállalás előtt álló hölgyek visszatérő, rohamszerűen jelentkező ritmuszavarral még időben eljussanak a megfelelő szívelektrofiziológiai központokba, ahol többnyire egyszeri, ma már rutinnak számító beavatkozással véglegesen meggyógyíthatók.

ÜSz








hirdet�s