Lippai Ákos: Jogerős ítélet nincs, foci már van

Akt.:
Lippai Ákos a DVTK szurkolók egyik kedvence volt
Lippai Ákos a DVTK szurkolók egyik kedvence volt - © Fotó: Homoky György
Miskolc, Tállya – Több mint 5 éve vitték el a rendőrök a DVTK edzése előtt, a nagypályás fociba Tállyán tért vissza. Interjú Lippai Ákossal, a labdarúgó NB III Keleti csoportjában szereplő Tállya KSE játékosával.

Lippai Ákost, az 1979-es születésű középpályást, aki diósgyőriként lett élvonalbeli labdarúgó, 2012. február 21-én, a DVTK NB I-es együttesének edzése előtt vették őrizetbe azok a rendőrök, akik fogadási csalások ügyében nyomoztak. A piros-fehérektől csapatkapitányként távozott játékos a nagypályás fociba az idén tavasszal, az NB III-as Tállya KSE színeiben tért vissza. Vele beszélgettünk.

– Kezdjük, amivel kezdeni kell: bűnös vagy ártatlan?

Lippai Ákos: Ártatlan.

– Hogy áll az ügye?

Lippai Ákos: Első fokon egy mérkőzés eredményének manipulálásáért ítéltek el. Öttel vádoltak meg, négyben felmentés született, az egy mérkőzésért 200 ezer forintos pénzbírsággal sújtottak, és egy évre eltiltottak a labdarúgástól. Ezek után került sor a fellebbezésekre, az ügyészek súlyosbítást kértek, a védőm pedig a felmentésem érdekében készített beadványt. De hogy mikor lesz jogerős ítélet, azt ne kérdezze. Az elsőfokú határozat tavaly április 7-én született, akkor azt prognosztizálták, hogy fél éven belül meglesz a másodfok… Vagyis több mint 5 éve húzódik az ügy, és nem látszódik, hogy mikor lehet vége.

– Milyen bizonyítékokkal álltak elő a vád részéről az eljárás során? Voltak közvetlenek is? Például tettenérés?

Lippai Ákos: A bizonyítékok nagy része közvetett volt, tanúvallomásokon alapuló. Volt egy fő vallomástevő, aki az elmúlt évek során több alkalommal, háromszor is megváltoztatta, amit elsőként mondott, feltehetően azért, mert állításainak nem voltak alapjai, nem volt, aki, ami ezeket alátámassza. És voltak, vannak az úgynevezett közvetlen bizonyítékok, ilyenek a telefonlehallgatások, amivel az a legnagyobb gond, hogy az égvilágon semmi nem állapítható meg belőlük egyértelműen. Nem akarom egyesével sorba venni a vádakat, de mondok egy példát: olyan meccs befolyásolásával is megvádoltak, amelyen pályára sem léptem. Ez a fővárosban lejátszott MTK – DVTK Ligakupa-meccs volt, aminek az idején én éppen Diósgyőrben edzettem, el sem utaztam a csapattal Budapestre.

– Kicsit más idők voltak azok, az internetboom után a netes fogadások, fogadóirodák térnyerése egybeesett azzal, hogy éhkopp volt a magyar futballban. A sportvezetők többségének be nem tartott ígéretei voltak a játékosokkal szemben, és így tulajdonképpen erős trágyával segítették azt a gondolatmagot, hogy sportolók meccsek eredményeit jogellenesen befolyásolják…

Lippai Ákos: Az biztos, hogy nagyon más volt minden 2011 előtt. Egy-két-három száz ezer forintos fizetésekről kötöttek szerződéseket a játékosok, és nagyon sokszor nem kapták meg ezeket. Előfordult, hogy 5-6 hónapig nem jutott valaki fizetéshez, és ez nem egyedül a diósgyőri öltözőben fordult elő akkoriban. De ez a múlt, most milliós fizetések vannak, nettóban, és nem csak az első osztályban, a második vonalban is. És ezeket ma már ki is fizetik a játékosoknak, így nincs kísértés arra, hogy manipulálják az eredményt, mert jóval többet veszíthetnek annál, mint amit ezen esetleg nyerhetnének. A labdarúgók fizetései ugyan irreálisan nagyok a társadalom többi csoportjához, mondjuk a tanárokhoz vagy bármilyen más egyetemet, főiskolát végzett szakemberekhez képest, de ez van, erős a keresleti oldal, a kínálati pedig nem túl gazdag. Így fordulhat elő az, hogy ugyanaz a játékos 10 évvel ezelőtt annyit keresett az élvonalban, mint manapság az NB III-ban.

tallya_tiszaujvaros_03Lippai Ákos az NB III-as Tállya KSE játékosaként tért vissza a nagypályás fociba az idei év elején Fotó: Kozma István

Önnek kiesett öt éve a magyar futballból, ráadásul pont abból az időszakból, amikor igazán elkezdtek keresni a labdarúgók. Vesztesnek tartja magát?

Lippai Ákos: Egyértelműen igen. Pedig onnantól kezdve, hogy eljárás indult ellenem, soha nem változtattam meg a vallomásomat, az első perctől azt mondtam, és mondom most is, hogy az ellenem felhozott vádakban szereplő állításokat nem követtem el. Lehet, hogy ezért voltam én bent a labdarúgók közül legtovább előzetesben, összesen 162 napot, miközben mások 8-10 nap után kijöttek, mert mondtak valamit, amit éppen hallani akartak a nyomozók. Az pedig más lapra tartozik, hogy utána aztán megváltoztatták ezen vallomásaikat. Ennyit a személyes szabadságról, a pénzről pedig annyit, hogy nem akarom magam túlárazni, de abban az öt évben, amikor nem játszhattam Magyarországon, ha a labdarúgásban maradok, több tíz millió forintot kereshettem volna.

– Nem gondolkozott el azon, hogy mi lett volna, ha tíz évvel később születik?

Lippai Ákos: Dehogynem. Másfél évtizeden át vártam, hogy tisztuljon a labdarúgás, hogy véget érjen a szerencselovag klubvezetők korszaka. És mikor véget ért, nem rúghattam labdába. De nem a rendszerben akarom keresni a hibát, elsősorban magamat okolom. Nem akarok nagyképűnek tűnni, de sokkal komolyabb karriert kellett volna befutnom annál, mint ami végül lett belőle. Azt meg csak halkan mondom, nem akartam soha másik csapatban játszani, csak a Diósgyőrrel jó eredményeket elérni, ám az élet ezt mégis máshogy hozta.

– Ez jól hangzik, de több éven át jól elvolt a Diósgyőr nélkül…

Lippai Ákos: Egyszer sem azért mentem el, mert akartam. 2000-ben, amikor a hetedosztály volt, nem volt más választásom, a Sopron hívott, odaigazoltam. Amikor egy év múlva NB II-es lett a Diósgyőr, jöttem vissza az első hívó szóra, pedig Varga Zoli, a Győr edzője is szívesen látott volna az élvonalbeli gárdánál. De csak néhány hónapig voltam itt, mert jött Reszeli-Soós klubvezetőnek, és neki nem kellettem. Ezt követően hét éven át más klubokban szerepeltem, mivel magamtól soha nem jelentkeztem vissza, hívni pedig nem hívtak. 2009-ben lettem újra a DVTK játékosa, és ez 2012 februárjáig tartott, amíg az egyik edzés előtt el nem vittek a rendőrök.

tallya_tiszaujvaros_02

– Így utólag visszatekintve: a kalandos pályafutásából hogyan lehetett volna fényesebb karrier?

Lippai Ákos: Profibban kellett volna élnem, a hétvégéken, a meccsek után is és előtt is. És persze jó lett volna, ha van egy komoly menedzser is mellettem. A jó menedzser fontos, nem mindegy, hogy kit választ a sportoló, nem olyan kell, aki csak a szerződéskötéskor van jelen, és csak a pénzeszsákot látja a futballistában. Szerintem hiányzott valaki, aki fiatalon a jó út felé terelgetett volna.

– Mit csinált a futballból kiesett évek alatt?

Lippai Ákos: 2013-ban elkezdem dolgozni, értékesítési területen, nemcsak azért, mert nem vállalhattam munkát a magyar labdarúgásban, hanem azért is, mert nagyon kiégetett ez a történet, a házi őrizet, az előzetes, és úgy voltam vele, hogy nagypályán biztos, hogy nem fogok már játszani. Kispályára, barátokkal ugyan eljártam focizni, és ez elég is volt. Viszont 2014 telén kaptam megkeresést a szlovákiai Gömörhorkáról, hogy foglalkozhatnék gyerekekkel, hasznosíthatnám az edzői végezettségemet, és játszhatnék az ötödosztályú csapatukban. Végül igent mondtam, majd innen hívtak Rozsnyóra, és ott is játszottam egy ideig.

– Amikor jól ment a Diósgyőrnek az élvonalban, a feljutás idején, gondolom, sokan veregették a vállát és állították meg az utcán. De mi a helyzet manapság?

Lippai Ákos: Nincs ez másként most sem, mint korábban. Ha nyertünk, akkor sűrűn megállítottak, gratuláltak, ha kikaptunk, akkor szemtől szembe nemigen jött kritika, annál több az interneten, arc nélkül. Ha valakivel beszélgetve szóba jön az ügyem, akkor szinte mindig empatikus visszajelzéseket kapok, negatív megjegyzéssekkel nem szoktam találkozni.

– És Tállyán, a pályán? Az NB III-ban?

Lippai Ákos: A játékra figyelek. A csapatnak jól megy, a tavaszt nyolc veretlen meccsel kezdtük, és bár a múlt hétvégén Hatvanban kikaptunk, de a 16. helyről, ahonnan indultunk, léptünk párat előre. Most a 11. helyen állunk, ami még a bennmaradást jelenti.

tallya_tiszaujvaros_07

– Bírja? Mennyi időre tervez a fociban, a pályán?

Lippai Ákos: 37 évesen kicsit messze vagyok a kaputól, amolyan mélységi irányító szerepkörben. Az iram az NB III-ban nem olyan, mint az első osztályban, de itt is el lehet fáradni. Fél évre állapodtunk meg, ha nem jön közbe semmi, akkor 1-2 évet még el tudok játszani ebben az osztályban. A télen hívtak NB II-es együtteshez is, de nem akartam Miskolctól távol lenni, mert itt vagyok itthon, itt van az otthonom. Hogy utána mi lesz? Van UEFA B-licences edzői végzettségem, jó lenne hasznosítani, gyerekekkel foglalkozni, mert ez Gömörhorkán nagyon bejött, és amióta a fiam megszületett, még inkább ebben gondolkodom.

– Focista lesz a fiú?

Lippai Ákos: Még az is lehet. Szereti a futballpályák hangulatát, a Kazincbarcikai Ördögök SE NB II-es futsalcsapatnak – amelyben a nagypálya mellett játszom – a meccseit gyakran látja, és mivel 7-800 néző is kint van egy-egy ilyen hazai mérkőzésen, nagyon tetszik neki, szerintem megfogta őt a labdarúgás. Ügyes és aktív gyerek, de erőltetni nem fogom, hogy focista legyen. Persze örülnék, ha végül az lenne, és az biztos, hogy neki lenne, aki tudna segíteni abban, hogy pályafutása során mindig a jó irányba haladjon. A sok rossz közepette, ami velem történt az elmúlt években, a vele eltöltött idő jelenti számomra a legnagyobb boldogságot.

– Berecz Csaba –





0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter






hirdet�s