Leon Bernsdorf: „Liszt Ferenc a példaképem”

Leon Bernsdorf
Leon Bernsdorf - © Fotó: Magánarcívum
Miskolc – Brahms és Schumann művei csendülnek fel a Miskolci Szimfonikus Zenekar következő Tűzvarázs koncertjén. Interjú: A Tűzvarázs III. koncert szólistájával.

A Zenekar partnere ezúttal az ígéretes tehetség, Leon Bernsdorf lesz, aki a 2016 őszén megrendezett Liszt Ferenc Nemzetközi Zongoraversenyen III. helyezést ért el. Vele készítettünk interjút – a művész kérésére tegeződtünk.

Az első zongoraórádra 5 évesen mentél. Miért választottad végül ezt az utat? Már akkor is tudatos volt a hangszerválasztás?

Leon Bernsdorf: Amikor elkezdtem zongorázni, a szüleim felfedezték, hogy Isten adta tehetségem van hozzá. Nem sokkal később elkezdtem a tanulmányaimat a hamburgi Rendkívül Tehetséges Gyermekekért Alapítvány támogatásával. Ettől kezdve a híres zongorapedagógustól, Carol Taintontól tanulhattam, aki a tanárom volt 8 évig. Elkezdtem megméretni magam néhány regionális és országos versenyen, amelyeken nagyrészt sikeresen szerepeltem. Ez volt az a pont, amikor világossá vált számomra, hogy hivatásos muzsikus leszek. Ezt a döntést sosem bántam meg.

Miért pont a zongora lett a hangszered? Játszol egyébként más hangszeren?

Leon Bernsdorf: Eredetileg (nagyon-nagyon rég) csellóztam és furulyáztam. De viszonylag hamar csalódott lettem a csellótól, mert nagyon hosszú időbe telt, mire szép hangon meg tudtam szólaltatni. Szóval 5 évesen áttértem a zongorázásra. Később az iskolában elkezdtem klarinétozni, mert kötelező volt nagyzenekari hangszeren játszani. Egészen jó voltam benne, s a tanárom azt mondta nekem, klarinétművész lehetne belőlem, de maradt a zongora és abbahagytam a klarinétozást, amikor egyetemista lettem.

Fiatal korod ellenére meglehetősen sok helyen jártál már. Többek között szerepeltél német, spanyol, olasz, japán és amerikai koncerteken is. Hogyan élted meg ezeket az alkalmakat? Volt kedvenc országod? Ha igen, akkor miért pont az?

Leon Bernsdorf: Ez nehéz kérdés. Élveztem minden egyes percet ezekben a kultúrákban. Spanyolországban és Olaszországban a zenei élet éjszaka is ébren tart. Emlékszem, egyik este elmentem egy flamenco show-ra Sevillába, és nagyon megérintett a zene és a tánc hangulata. Japánban imádtam a templomokat és a koto nevű hangszer hangját. Mennyire hihetetlenül bonyolult hangszer! A zongorista-­növendékek mesélték Japánban, hogy nekik kötelező koto-n tanulni, mint második hangszeren. Amerikában számtalan nagyszerű koncertem és élményem volt. Az amerikaiak mindig izgatottak a koncert után, hatalmas tapssal és ovációval fogadnak. Többször is meghallgattam a Boston Szimfonikusokat, és végre egy zongoraversenyt is eljátszhattam velük a hangversenyteremben. Csodás időszak volt! Németország pedig, a manapság leggyakrabban játszott zeneművek szülőhazája. Van egy nagyfokú kulturális tudat, és az emberek nagyon büszkék az ezen a területen elért eredményekre. Budapest az egyik kedvenc városom, ahol játszottam már. Az Akadémia hangzása, az utcák, a plázák. Rengeteg ember jött el meghallgatni minket a versenyen. Csodálatos hely!

Harmadik helyezést értél el a 14. Liszt Ferenc Nemzetközi Zongoraversenyen Budapesten. Hogyan készültél erre a versenyre?

Leon Bernsdorf: Ez érdekes történet. Eredetileg a Tanglewood Music Centerben szerepeltem volna az Egyesült Államokban. De némi hiba csúszott a számításaimba és nem mentem. Szóval az egész nyár a rendelkezésemre állt, hogy felkészüljek a versenyre. Néhány darab teljesen új volt számomra és nagyon nehéz. Például a Don Juan átirata. Nagyon türelmesen és keményen dolgoztam, hogy beépüljön a repertoáromba. Elrepültem Bostonba, hogy néhány órát vehessek Pavel Nersessiantől, a régi professzoromtól. És ezen kívül meglátogattam a mostani tanáromat, John Perryt is, az általa rendezett fesztiválon Cochemben, Németországban. Ezek az órák valódi hatást eredményeztek a végén.

Ha ki kellene választanod egy kedvencet – legyen az egy darab, zeneszerző, karmester – akkor ki vagy mi volna az és miért?

Leon Bernsdorf: Azt gondolom, hogy az a darab, ami már régóta központi szerepet tölt be az életemben, nem más, mint Richard Strauss Alpesi szimfóniája. Emlékszem, majdnem minden nap ezt hallgattam, mikor középiskolás voltam. A tájkép megelevenedik a szemem előtt a gyönyörű Alpokkal, a félelmetes zivatarokkal. Nagyon szerencsés vagyok, hogy hallhattam ezt koncerten, szinte végigsírtam, annyira megérintett. Strauss csodálatos zeneszerző. Talán ez az egyik kedvencem, bár nem írt sok alkotást a mi hangszerünkre. A Burlesque-jét amikor csak tudom eljátszom, és a kamaraműveit, dalait is.

Van példaképed?

Leon Bernsdorf: Talán maga Liszt Ferenc az. Meglehetősen forradalmi művész volt. Nemcsak zeneszerzőként, hanem zenei igazgatóként is Weimarban. Korának rengeteg új zeneszerzőjét támogatta, és az ő nagylelkűsége nélkül Wagner és Berlioz – hogy csak néhányat említsünk – már rég elfeledettek volnának. Természetesen csodálom a zongorajátékát is. A technikája elképesztő, tekintve, hogy az alkotásai között ma is akad néhány, ami a modern kor zongoristái számára eljátszhatatlan. A virtuozitása nem üres, csupán egy másik útja az önkifejezésnek. Amikor Lisztet játszom, át kell lépnem a fizikai nehézségeken, át kell lépni a gátlásokon és akkor egy csodás zenei kincs tárulkozik föl.

Miskolcon Schumann a-moll zongoraversenyét prezentálod majd. Mi a véleményed a nevezett darabról? Nehéznek találod?

Leon Bernsdorf: Egyszerűen imádom Schumann Concertoját. Schumann meglehetősen érzékeny zeneszerző tele érzelmekkel és erős kontrasztokkal. Az ember mindig két művészi oldalát hallja: Eusebiust és Florestant. A félénk álmodó és a merész üldöző. A versenyművet természetesen feleségének, Claranak ajánlotta, akinek neve eredetileg az első tételben jelenik meg (C-l-A-r-A). Nagyon boldog vagyok, hogy megírta a másik két tételt is. Ez egy nagyon nehéz darab, rendkívül fontos benne megtalálni a megfelelő temperamentumot, ami még kifejező, de nem narcisztikus.

Handa Eszter


A koncertről

Tűzvarázs III.; 2017. december 4. (hétfő) 19.00, Művészetek Háza
Johannes Brahms: Tragikus nyitány, Op. 81
Robert Schumann: a-moll zongoraverseny, Op. 54
Johannes Brahms – Arnold Schönberg: g-moll zongoranégyes, Op. 25
Miskolci Szimfonikus Zenekar
Zongora: Leon Bernsdorf
Vezényel: Gál Tamás
A koncert programja december 3-án vasárnap is felhangzik majd a budapesti Olasz Intézetben.








hirdetés




hirdet�s