Légi út Rióért: Baku, Riga, Budapest, Isztambul és Tokió

Gercsák (fehérben) csak átutazóban volt itthon
Gercsák (fehérben) csak átutazóban volt itthon
Miskolc- Ahogyan közeleg a riói olimpia, úgy utaznak egyre többet a cselgáncsozók.

Mire ezek a sorok megjelennek, már Japánban tartózkodik a Hell Miskolci Judo Club sportolója, az ifjúsági olimpiai bajnok Gercsák Szabina, aki megjárta a Bakuban rendezett Európa Játékokat, amely egyben Európa-bajnokság is volt, és ezen az ötödik hellyel örvendeztette meg a sportkedvelőket.

Éjjel-nappal

– Az elmúlt napokat szinte kizárólag repülőgépen töltöttük – kezdte Flórusz János klubelnök-vezetőedző. – Bakuból Rigába mentünk, ott vártunk vagy hat órát, hogy beszállhassunk a Budapestre tartó járatba. A magyar fővárosban szinte csak annyit időztünk, amíg ruhát cseréltünk, aztán Isztambulon keresztül Tokió felé vettük az irányt. Klubunk költségén két hétig edzőtáborozunk Tsukubában, ahol egyszer már jártunk, és ott nagyszerű munkát végeztünk. Most hatvanan lesznek ott, köztük junior és felnőtt japán válogatottak, ez pedig garanciát ad arra, hogy a létező legjobb „kezekben” leszünk.

Gercsák Szabina az Eb-ötödik fokozattal mintegy húsz helyet lépett előre a világranglistán, de még mindig távol áll attól, hogy biztosan kijelenthesse: jövőre ott lesz Rio de Janeiróban. A brazíliai kiküldetéshez három nagy versenyt kellene nyernie.

– Programunk és tervünk adott – folytatta Flórusz János. – Hazaérkezésünket követően a felnőtt magyar bajnokság vár ránk, majd Berlinben és Budapesten dolgozunk. Később a kazahsztáni Astanában a felnőtt világbajnokság, az ausztriai Oberwartban a junior kontinensbajnokság, végül az Egyesült Arab Emírségek-beli Abu-Dhabiban sorra kerülő junior világbajnokság zárja nagy menetelésünket. Rióért „mindössze” három döntőt kell csinálnunk: tizennégyen lehetnek ott az ötkarikás viadalon és szemünk előtt semmi más nem lebeg, az egész életünket ennek rendeljük alá.

Emlékezetes volt

– Bakuban minden elképzelést felülmúló körítés várt minket – vette át a szót Gercsák Szabina. – A faluban nem volt olyan nagy szigor, de azért mindent ellenőriztek. Gyakorlatilag nem mentem sehová, a boltokban sem vásároltam semmit, kizárólag a versenyre készültem és edzettem. Nagy nehézségek árán lassan már azt is megtanulom, hogyan kell „kibekkelni” a kinti 39 fokot, meg a légkondival 22-re lehűtött levegőt. Ez Azerbajdzsánban éppen nem sikerült nekem, összeszedtem egy jó kis megfázást, de senki nem mondta, hogy az élsportoló élete csupán fény és pompa. A torna színvonala meghaladta az átlagost, néhány esetben azonban panasz érhette a bíráskodást. A kajával meg­gyűlt a bajom: az egyébként választékos menüt nem a magyar gyomornak találták ki… Most már nem kell fogyasztanom, köszönhetően annak, hogy a 63-ról felmentem a 70 kilós mezőnybe, így mindent ehetek, nem kell koplalnom. Az tény, hogy iszonyatosan sokat utazunk, ehhez már hozzászoktam, kedvelem is, bár nagyon fáraszt. Az olykor soha véget nem érő repülő­utakon alszom, zenét hallgatok és filmet nézek, közben azzal lelkesítem magam, hogy az olimpiáért az „ördöggel” is szövetkeznem kell. Technikailag nincs lemaradásom, tartom a lépést a világ krémjével, erőt kell gyűjtenem, ezzel foglalkozom most. Már harmadszor járok Japánban, de ha így folytatom, még egészen bizonyosan többször is eljutok a felkelő nap országába.

ÉM-KT



Sporthírek






hirdetés