Áldozatok vagy bűnözők?

A hétfői Kék fény kitett magáért: alaposan körbejárta az Ecuadorban bebörtönzött magyar fiatalok ügyét. Lehet, hogy sokan megrónak érte, de valahogy nem sajog a szívem értük.
Balogh József jegyzete

Amikor először hallottam a hírt, azt gondoltam: valami nagy igazságtalanság érte őket, még szerencse, hogy az a szegény nagymama megúszta, aki hirdetésekben ajánlotta a külföldi munkát. (Az egyik fő szervező lánynak ez nem sikerült). Még akkor is áldozatoknak néztem őket, amikor meghallottam, hogy drogcsempészekről van szó, másokkal is megesett már, hogy ruháikban, táskáikban gonosz emberek drogot rejtettek el, aztán nekik, szegény ártatlanoknak kellett elvinni a balhét.

Aztán kiderült: gyomrukba, hasukba rejtve csempészték a kábítószert egyik országból a másikba, vagyis nem bűnözők áldozatai, maguk is bűnözők a javából, akik tudták, mit tesznek, s nyilván azt is, mennyit kapnak érte. Mármint pénzt, ha sikerül a csempészés.

Nem sikerült. Nekik sem, mint azoknak magyar fiataloknak, akik Ecuador mellett mexikói, izlandi, portugál, spanyol, svéd, olasz és német börtönökben ülnek. Olvastam, hogy tavaly 861 magyart tartóztattak le külföldön, s közülük 664 ellen vádat is emeltek. Többségüket kisebb bűncselekmény, például illegális munkavállalás miatt büntették meg, ők akkor is áldozatok, ha a több pénz reményében tették ezt, mert tudjuk: sajnos, itthon sokaknak kevés az esélye az elhelyezkedésre.

De a drogfutárokat nem tudom sajnálni akkor sem, ha ott az itthoninál rosszabb kürölmények között töltik büntetésüket. És még örülhetnek is a börtönnek. Nem ritka eset ugyanis, hogy ha valakik drogkapszulákkal a hasukban repülőre ülnek, azok szétrobbannak és a díler meghal. Ezt a bebörtönzött drogfutárok már megúszták. Vajon okulnak-e esetükből akik ilyen pénzkeresettel kacérkodnak?








hirdet�s