Lakóhelyünk Ózd: megjelent a 15. szám

Döbör Istvánné, Pappné Szalka Magdolna, Alabán Péter
Döbör Istvánné, Pappné Szalka Magdolna, Alabán Péter
Az ózdi Lajos Árpád Honismereti Kör évkönyve, a Lakóhelyünk Ózd sokáig úgy tűnt, hogy végleg befejezte pályafutását. A 13. szám ugyanis 1994-ben jelent meg, s aztán következett tíz esztendő szünet. 

A kör tagjai, a honismereti pályázaton résztvevők azonban minden esztendőben felvetették – és joggal -, hogy mikor lesz újra évkönyv, amelyben szó lehet a szakkör éves munkájáról, s kivonatokat közölhetnek a díjnyertes dolgozatokból. A Városi Művelődési Központ kereste a pénzügyi forrásokat, s 2004-ben az önkormányzat támogatásával sikerült megjelentetni a 14. számot.

Aztán következett egy év szünet, s most újra van Lakóhelyünk Ózd, immár a 15. Ez alkalommal is az önkormányzat segített, s egy pályázat a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítványnál, ahol szintén támogathatónak ítélte a kuratórium a kiadványt.

Bemutató

A kötet ünnepélyes bemutatójára az elmúlt héten csütörtökön került sor a VMK konferencia termében, ahol Pappné Szalka Magdolna, a VMK igazgatója köszöntötte a megjelenteket, majd Döbör Istvánné, a Lajos Árpád Honismereti Kör vezetője és Alabán Péter tanár, szociológus mutatta be a könyvet.

A Kötet első részében eseménynaptárt olvashatnak, amely a Lakóhelyünk Ózd 14. számának megjelenése óta eltelt időszak történéseit veszi számba, majd a „Hely, ahol élünk…” című sikeres előadássorozatról következik egy összefoglaló.

Ezt követően Benedek Mihály polgármester mondja el, milyen fejlesztések történtek és mik várhatók a közeljövőben Ózdon, aztán az egykori iparváros társadalmi viszonyait boncolgatja Alabán Péter egy tanulmányban.

A következő munka a hódoscsépányi katolikus elemi népiskola történetét foglalja össze 1948-ig, aztán a borsodnádasdi járműkerékgyár 1966 és 1990 közötti történetét ismerhetik meg az olvasók.

A továbbiakban Ózd sajtótörténetéről szól egy tanulmány, amelyben a szerző, Kocsik László a kezdetektől – 1902-től – napjainkig számba veszi az összes Ózdon megjelent lapot és kitekint a sajtónyomtatás történetére is.

Utána két nemrégiben megjelent könyv, Alabán Péter-Csépányi Attila: Hódoscsépány társadalomtörténete a XX. század közepéig és Vass Tibor: Anekdoták és történetek az ózdi gyár dolgozóinak életéből című nemrégiben megjelent kötetekről olvashatnak kivonatot majd a tavalyi Ózdi Honismereti Pályázat díjnyertes pályamunkából – Bánfalvi LászlóHolló Barnabás életéről szóló dolgozatból – közöl részleteket az évkönyv, aztán sok képpel következik F. Dobosy László munkája „A szocialista realizmus értékei és emlékei Ózdon” címmel.

Utána két kistérségből érkezett munka következik, a Borsodnádasdi helytörténeti gyűjtemény története és a kissikátori római katolikus körtemplom fakazettás mennyezetének a képekkel illusztrált művészeti leírása. Ezt követi dr. Viga Gyula írása a szakör névadójáról, Lajos Árpádról, aki harminc évvel ezelőtt hunyt el.

Utána két nekrológot közölnek a könyvben, két kitűnő kutatóról, köri tagról, a tavaly elhunyt Soltész Józsefről és Németh Gyuláról.

Örök igazságok

S aztán egy utószóval zárul a Lakóhelyünk Ózd 15. száma, melyet a kiadó, Pappné Szalka Magdolna jegyez.

Gondolatait a következőkkel zárja: „Vannak örök igazságok, melyekkel azonosulnunk kell ma is. Ezek egyike Kossuth gondolata, miszerint „a múlt a jövendő tükre”.
E könyv is e gondolatok jegyében született és nagyon jó célt szolgál.
KT








hirdet�s