Laci, Felsőzsolca oldalbordása

“Felsőzsolcán úgy érzem, hogy nem foglalkoznak úgy az emberekkel, ahogy kellene.” – vág bele a közepébe Bordás László abban az új házban, amiben immár egy esztendeje élnek.

“Meg sem hallgatnak minket! Kértem egy időpontot a hivatalban nemrégiben annak kapcsán, hogy a szomszédos, Szent László utcában van egy putri, amelyet le kellene bontani. Hogy kié a ház? Hogy mi közöm hozzá? Jönnek át a patkányok belőle! Azt mondták, hogy melléképületről van szó, de nem az. Nem az, mert villanyóra, minden van benne. Laktak benne az árvíz előtt, most meg nem lakják. Mások nem mernek szólni, én szólok.”

Ismeri, mint a tenyerét

Bordás Lászlóból dől a szó. Felveti, hogy neki olyat is mondtak már a felsőzsolcai városházán, hogy költözzön el innen. Hogy lehet ilyet mondani? – kérdez vissza. “A másik pedig az, hogy a gátat lezárták. Igen, a Sajóra vezető utat három helyen is.” – folytatja. “Hat kilométert kell kerülnöm, ráadásul, ha meg esik az eső ki sem tudok jönni onnan a sár miatt.”

A családfő meséli, hogy hosszú évtizedek óta jár le a Sajóra. Úgy ismeri, mint a tenyerét. Van halászengedélye, évente váltja ki, de most hogy kerülő úton kell bemennie – 100 méteres út helyett kilométereket kerülve – elszakadt nála a cérna.

“Annyi mondjuk történt nemrég, hogy a gát alján most már beengednek, de ha esik, akkor csak traktor tudná kihúzni az autót.” – magyarázza. “Különben azzal az indokkal zárta le a polgármesteri hivatal, mert odahordják a szemetet. Érdekes… Képzeld el, volt olyan hogy halásztunk a Sajó parton, a helyi GAMESZ közben meg ránk öntötte a szemetet. Akkor most mi van?”

Alig 60 ezerből élnek

Az asszony, Bordásné nem titkolja, hogy a halászat nekik jövedelempótlás, mert alig 60 ezerből élnek havonta.”Mi lesz karácsonykor?” – kérdezi a kérdezőt. “Az árvíz mindenünket elvitte. Amit itt látsz – mutat körbe – az minden adomány. A szeretetszolgálat, meg a magánemberek jóságának köszönhető amink van. A Borsod Online-nak amúgy nagyon hálás vagyok, mert tavaly nektek köszönhetően ismerték meg a gondjainkat az emberek és segítettek. Bordás László szerint amúgy “lesz következménye ennek a beszélgetésnek”…

“Mondták, hogy legyek csendben, meg hogy lázító vagyok. Ugyan…” – teszi hozzá. “Azt mondják nincs pénz. Jó, nehéz a világban most mindenütt, de akkor hol van a sok adomány? Kikhez került?” A neje meg azt nehezményezi, hogy azt is a fejükhöz vágták, hogy nekik építettek házat.

Egy kis játékhegedűt a Jézuskától

“Ez nem vis majoros. Nem viccből van, hanem mert amink volt, azt tavaly elvitte az árvíz.” – panaszolja némileg indulatosan. “Igen, itthon vagyok, nem tudok elhelyezkedni.” Ez az urára, Lászlóra is igaz, mert mint mondja nincs munkája, így halászgat, de nincs nagyon meg a benzinre való sem.

“Tavaly szeptember, amikor a házátadás volt, akkor eljött az előző polgármester, hogy holnap Pintér Sándor miniszter úr jön hozzátok.” – mondja büszkén. “Na, akkor éjszaka fogták és bebútorozták az egész lakást. Gáztűzhelyünk volt előtte csak, de jött a szeretetszolgálat, mosógépet, mindent hoztak.”

Bordásék mesélik, hogy kínálták a miniszer urat, de egy kávét sem fogadott el.”Körbenézett, váltottunk néhány szót és ment tovább. Azóta feledésbe merültünk, de szerintem nem csak mi. Csak annyit kérnék, hogy egy kis játékhegedűt hozzon a Jézuska a kislányomnak!”

(Juhász-Léhi István)

<< vissza a BOON főoldalára