Helyi közélet

2011.07.25. 11:19

Nézőpont: A foltos kezeslábas

<em>A volt kohászat seb a város szívében: ha ránézünk a térképre, akkor láthatjuk jól, hogy a hatalmas üres folt mekkora területen terpeszkedik közel a belvároshoz. Mondhatjuk azt is, hogy pont azt a területet foglalja el, ami a völgybe szorult város számára ideális városfejlesztési terület lehetne kitűnő közlekedési kapcsolatokkal</em>. <strong>Kiss László jegyzete.

A volt kohászat seb a város szívében: ha ránézünk a térképre, akkor láthatjuk jól, hogy a hatalmas üres folt mekkora területen terpeszkedik közel a belvároshoz. Mondhatjuk azt is, hogy pont azt a területet foglalja el, ami a völgybe szorult város számára ideális városfejlesztési terület lehetne kitűnő közlekedési kapcsolatokkal. Kiss László jegyzete.

Amíg a város abból élt, ami dekoncentrálódott, porával, zajával, elfogadtuk, hiszen ez magától értetődő létkérdés volt. De most nem tudunk mit kezdeni vele. A hatalmas szellemgyár egy része éledhet csak talán fel – de ez csak egy utolsó szalmaszál inkább, mint valódi realitás – az egész sohasem. Más szerepet kellene szánni neki – de ebben nem sikerült semmit tenni az elmúlt harminc év alatt sem. A hit és remény teljes elvesztése ellen gyógyszerként most csak kis pirulákat lehet bevenni.

Ilyen jótékony gyógyszer a Factory Aréna léte. Az elmúlt évtizedek egyik legértelmesebb várospolitikai döntése volt, hogy megvette a város a gyár területén a Mária Terézia korabeli csarnokot nem messze a főbejárattól és odaadta egy fiatalokból álló egyesületnek használatra. Igen kevéske pénzt tett bele – és a hozadék óriási. Mára egy új élet sarjadt ki ott: sziszifuszi munkával egy kulturális és sportcentrum, amely valójában él és növekszik minden nehézség ellenére. Egy olyan sajátos otthona a miskolci fiataloknak, amelyre azt mondják: ez részint a város szíve, arca is. Hiszen Miskolc nemcsak Tapolca, Lillafüred, hanem ez is, a gyár és környékének érdes világa, amit utoljára az Edda énekelt meg.

Mostanság sokszor látom, mintha el akarnánk ezt felejteni, befeledkezve turisztikai álomvilágokba, egy elképzelt Miskolc szivárványszíneibe. Pedig a gyár itt van velünk – ha tetszik, ha nem. A Ruhr-vidéken ebből az adottságból látványosságot, egy nagyszerű, élhető, izgalmas területet teremtettek. Jó, mi nem rendelkezünk Angela Merkel kaszszájával. De ami szinte magától nő, fejlődik, azt minden eszközzel támogatni, segíteni kell. A Factory minden évben egy nagyszerű, és legutóbb már tízezer fiatalt vonzó zenei-kulturális rendezvénnyel lép színre – a Factory Fesztivál most augusztus 4-5-6-án várja miskolciakat.

A kultúra-zene-sport minden izgalmas ágát felvonultató hihetetlenül szürreális és izgalmas környezetben játszódó fesztiválra minden miskolcinak el kellene mennie, hogy lássa, érezze, megmerítkezzen egy valaha volt, de most új formában feltámadó világban. Időutazás egyszerre a múltban és egy lehetséges jövőben, szembesülés egy darab valódi Miskolccal. Nem tudok hasonló fesztiválról sehol az országban, amely benn a városban ilyen környezetben és ilyen tartalommal jött volna létre. A hajdani gyár itt nem díszlet, hanem éltető közeg, Igazi különlegesség, amely számtalan lehetőséget tartogat még – s ami a legszerethetőbb benne, hogy ez nem egy idegen gúnya, ez a mi ruhánk, az Eddás foltos kezeslábas mai utóda. Becsüljük meg.


Ki viszi és mi viszi Miskolc – de akár Borsod- hírét? A fészekrakó és egyéb nyomorszülte sztorik az esti bulvár félórákban a kereskedelmi tévékben, vagy az Operafesztivál? Fel lehet-e tenni így egyáltalán ezt kérdést? Természetesen igen. Ugyanis a valóságról van szó, amely működik nélkülünk is, csak éppen választhatunk, hogy ebben a színdarabban kiosztják nekünk a szerepeket és eljátsszuk ha tetszik, ha nem, vagy mi magunk keresünk szerepeket, nekünk jobban illőt. Kiss László jegyzete.


Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában