Helyi közélet

2012.05.16. 09:43

Jegyzet: Rendőröket mentettünk a lincseléstől

<em>A kamera rájuk fókuszál, mégsem pózolnak. A négy rendőr egyszerű természetességgel teszi a dolgát, rá sem hederítnek a fotósra. Bűnügyi tudósítóként név szerint ismerem őket. Sejtem a kép történetének előzményeit is.</em> <strong>Szántó István jegyzete</strong>.

A kamera rájuk fókuszál, mégsem pózolnak. A négy rendőr egyszerű természetességgel teszi a dolgát, rá sem hederítnek a fotósra. Bűnügyi tudósítóként név szerint ismerem őket. Sejtem a kép történetének előzményeit is. Szántó István jegyzete.

A hatvanashetvenes években misztikusan zárt közösséget alkotott a Belügyminisztérium. Hiányoztak az újságokból a szaftos bűnügyek, nem illett a szocialista világképbe a bűnözés. Óvatosan csepegtették az alaposan megszűrt információt a sajtónak. Leginkább, akkor, amikor a nyilvánosság segítségét kérték egy-egy bűnelkövető nyomra vezetéséhez. Érdemes alaposan szemügyre venni a hatvanas évek rendőrségi technikáját. A megyei főkapitányság garázsa előtt balról egy újnak számító lépcsős hátú, nagy étvágyú háromsebességes, legendásan lassú Varszava. Mellette a két régi Volgáról hiányoznak az aranyszarvasok. Tetejükön a barkácsolt tetőtartón egyforma szirénák és villogók. Akcióra készülnek. Az újságírók, a rádiósok a Lavtyija kisbuszba szorulnak. A hazai gyártmányú BRG URH rádión érkezik a parancs a kirajzásra. Villogva, szirénát bőgetve konvojban körözünk a városban. Előre tudjuk, úgy sem lesz semmi. Mindig szerencsét hozunk a fakabátosoknak. Amikor megnyílnak előttünk, nem lesz fogás, nem lesz csámcsognivaló.

Hacsak most, három évtized távlatából össze nem kaparom mindazt, amit akkoriban el kellett sunnyogni. Kollégámmal egybehangzóan sajnálkoztunk, most sem történt semmi nyomdafestéket érdemlő. Ekkor megreccsent a rádió: gyermekgázolás Harsányban. Az akciócsoport vezetője órájára mutatva jelezte, hogy már garázsfuvarban vannak, de ha van kedvünk, mi odagurulhatunk. A saját kocsinkkal. Mindenkit megelőzve értünk a község Pest felőli végéhez, ahol már egyre vészjóslóbb tömeg gyülekezett. Ki gondolta volna, hogy egy parancsnoki rendőr kocsi gázolt? Mi is csak a helyszínen ismertük meg a kezét tördelő, készenlétiek főnökét. A figyelem megoszlott, a józanabbak a mentőkocsi előtt aggódtak a szerencsétlenül járt gyermeken. Míg mások harsányan rekonstruálták a balesetet. Ment a vita, ki vezetett, a parancsnok vagy a sofőrje. Ők ketten megszeppenten őgyelegtek a kocsi körül. Várva az ügyeletes ügyészt. Szóba se merték hozni, hogy a gyerek váratlanul karikázott ki az útra, ráadásul egy beláthatatlan huppanós szakaszon. Ma utólag mondhatjuk – ott egy igazi olaszliszkai helyzet volt kialakulóban. Szerencséjük volt a rendőröknek. Betuszkoltuk őket a kocsinkba, hogy vérvételre megyünk. Majd nehezen, de sikeresen kiaraszoltunk a tömegből az Avas irányába. Ha nem tesszük, ott a helyszínen meglincselik őket.

Klasszikusok a szakmából: Erdélyi Jancsi (a Jánosról sosem hallottunk) és dr. Árnyasi Gyula. Alesként, alezredesként sem szégyellték a kuli melót, az éjszakai bejárásokat. Az „R csoportként” elhíresült csapat menetrendszerűen járta le azokat a helyeket, ahol tutira fellelhetők a kétes figurák. Született rendőrökként mesteri módon olvadtak be az alvilágba. Ismerték az argójukat. Egy messziről jött idegen gondolkodóba esett volna, melyikük is a rend őre. Tekintélyük volt a nehéz fi úk társaságában. Láttunk is néhány – finoman szólva – olyan fizikai erőszakot, amely manapság főhír lenne a kereskedelmi televíziókban. Komikus, de igaz, jómagam is megtapasztaltam milyen az, amikor nem bír a rendőr az erejével. Elsőként mentünk be egy sajószentpéteri roma csehóba. Egy olyanba, ahol egy lágyszívű bíró is kinézésre kiosztott volna vagy százesztendőnyi szigorított fegyházat. Utánunk rontottak az egyenruhások, s mint civilt hátulról felcsavart karral ráncigáltak ki. Egy hétig még a teniszütő tokját sem bírtam megemelni.

Na ettől lettek hitelesebbek a bűnügyi riportok.


Mit keresett Nyikita Szergejevics Hruscsov Miskolcon 1964 áprilisában? Valaki biztosan tudja, hogy 1956 októbere után alig pár esztendővel a szovjet pártfőtitkár miért éppen Borsod megyébe látogatott? Jómagam még az iskolapadot koptattam, amikor futótűzként terjedt a hír, hogy Miskolcra jön Hruscsov. Szántó István jegyzete.

Esküdni mertem volna, hogy sosem volt villamosmegálló a Kossuth utca sarkánál. A lenti kép tanúsága szerint tévedtem. Mit nem adtak volna ezért a fotóért, amikor az ottani telefontársaság marketingesei egy plusz megállóért sírtak a Zöld Nyíl beruházás tervezőinél. Fizettek volna a T-Home-ot hirdető járdaszigetekért. Kérésüket azzal utasították el, hogy ezzel sűrűn lennének a megállók. Úgy, mint a hatvanas években. Szántó István jegyzete.

Közben a szállóban zavartalanul folyik az élet. Vannak illusztris vendégek és egyórás szobabérlők. Szántó István jegyzete.

Sasszemű kollégánk a Szentpéteri kapuban lakott. Próbálom rekonstruálni annak a hetvenes évekbeli nyári nap reggelének a történéseit. Ágotha Tibor fotóriporter munkába menet gondolt egyet és felkéredzkedett a húszemeletes ház tetejére. Szántó István jegyzete.

Csodákra képes egy megsárgult kép. A fotográfus a sarkon álló Borsodi Szénbányászati Tröszt tetejéről exponálhatott a miskolci Szeles utcára a hatvanas évek végén. S bár térképszerű a táj, egyetlen ránézésre kezdődhet az asztaltáncoltatás. Ezernyi emlékem kötődik ehhez a városrészhez. Szántó István jegyzete.

Amikor a görög kommunista hős Nikosz Beloiannisz összefutott a Magyar Tanácsköztársaság politikai biztosával, Korvin Ottóval Miskolcon. Akkoriban készülhetett ez a kép talán a hetvenes évek derekán. Ehhez sztereóban kellett lebontani két egymással szemező két régi belvárosi házat. Szántó István jegyzete.

Az alábbi kép a fiatalon elhunyt Ágotha Tibor fotóriporter műve. Pontosan 1970-ben készítette a miskolci Ady hídnál. Tibor mesterien örökítette meg a soha vissza nem térő pillanatot. Hiszen igazából az üveges tót már akkoriban is olyan ritka volt, mint a biciklivel utazó vándorköszörűs vagy házaló esernyős. Szántó István jegyzete.

A miskolci panelkorszak kezdetén valóságos paradicsomnak tűntek ezek a tágas, aránylag magas beltéri lakások. Szántó István jegyzete.

Mi miskolciak félszavakból is megértjük egymást. Számunkra egy Sötét kapu létezik. Az az egy, amely összeköti az Avas felől leereszkedő Rákóczi utcát a Széchenyi úttal. Ha valami állandóságot keresnék, a változó mikrovilágunkban ennél biztosabbat aligha találnék. Nem tudok úgy átmenni ezen a dufarton, hogy meg ne érintsen a középkor lehelete. Tűző nyári napokon is sejtelmes hűs árad a nyitott árkád alatt. Szántó István jegyzete

Ez az egyetlen fotó számolatlanul ontja az ihletet. A Kossuth utcai iskolában jártam hét évig így kitörölhetetlenül emlékszem erre a városrészre. A Pátria ház helyén évszázadokig állt a Béke étteremnek átkeresztelt Székelykert az egyemeletes ódon ház földszintjén. Hazafelé ballagva beláthattam a széles üvegablakokon át a szerény vidéki vendéglőre hajazó sörözőbe. Estefelé pedig már korán kihallatszott a cigányzenészek hangolása. Ez az inkább vendéglő, mint étterem szerves része volt a városrész búfelejtő múlató negyedének. Ez volt a legpuritánabb, hűs boltíves kistermeivel a leghangulatosabb szórakozóhely Miskolcon. Szántó István jegyzete

Mitől híd az Ady híd? Már a kérdésen is fennakadt az unokám, mint, a városunkba látogatók közül sokan mások. Majd megmutattam a cikk alatti régi képet, amelyen még szabadon patakzik a Pecze a Szinvába. A hídon suhanó Nísa, Polski Fiat, Moszkvics és Trabant pedig jelzi, hogy a hetvenes években készülhetett a fotó feltehetően annak a háznak az erkélyéről, amelynek utcai frontján csaknem mindig ruhás üzletek voltak. Szántó István jegyzete

Nehéz úgy elsétálni a Búza tér mellett, hogy ne jusson eszembe a mostani dzsumbuj hatvanas évekbeli arculata. Az egyszerű földes grund a görög katolikus templom előtt ahol egymást váltották az állatvásárok és az utazó cirkuszok. Sokszor megesett, hogy a szegényes sátrakból kihallatszott az elefánt trombitálása vagy az oroszlánüvöltés. Tinédzserként irigyeltem az idősebb barátaimat, akik egy-egy jegyért egy állónapot robotolhattak a sátor felállításánál s segédkezhettek a tevék etetésénél. Szántó István jegyzete

Az öregség legbiztosabb jele, ha már mindenről eszünkbe jut valami. Miskolc legjellegzetesebb létesítményéről, a villanyrendőrről a képünkön látható emeletes vaskalitka képe ugrik be mindannyiunknak. Szántó István jegyzete

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában