Kutyát panelban? Na ne már!

Mindig borzadállyal figyeltem azokat embereket, akik lakásban kutyát tartanak, valahogy hülyén néz ki amikor betuszkolják a bernáthegyit a liftbe, de az sem gyenge, amikor a valaki a tacskót húzza maga után a pórázzal, ami lobog a gazdája után. – sothis jegyzete

Lehet, hogy az a bajom, hogy vidéken nőttem fel, kutyánk az mindig is volt és el sem tudom képzelni, hogy a szobámat meg kell osztanom egy állattal, bár voltam kollégista, és ott két állattal éltem pár négyzetméteren, de azok legalább nem nyalták a fülemet, amikor aludtam. Eddig kétszer osztottam meg egy kutyával a szobát, mert nem volt kecmec, vendég voltam és a kanapé is abban a helyiségben volt. Ritkán bántok állatot, de egy sallert kiosztottam Ginának (Basset hund), amikor belenyalt a fülembe. Természetesen egész nap csinálta a fesztivált és majd kiugrott a bőréből, amikor meglátta a pórázt a gazdája kezében. Mert a kutya egy mozgásra teremtett lény.

Valahol állatkínzás egy kutyát panelban tartani. Nem tud futkározni kedvére egy udvaron, a tappancsainak sem tesz jót a járólap vagy a parketta, előbb utóbb elhíznak és ennyi volt a földi pályafutás. Látott már valaki egy udvaron tartott kutyát, ami cukorbeteg volt? Mert én még nem.








hirdet�s