Kulturális főváros: az indoklás

A cím elnyerésére a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma kétfordulós pályázatot írt ki 2004. október 07-én. A pályázati felhívásra határidőig tizenegy város önkormányzata nyújtotta be pályázatát, amelyek közül a szakértői bírálatot követően hét város (Budapest, Debrecen, Eger, Győr, Miskolc, Pécs és Sopron) pályázata jutott a második fordulóba. A 2005. augusztus 17-i határidőre valamennyi, a második körbe jutott város eljuttatta pályázatát a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának.

A pályázati kiírás tartalmi és formai követelmény-rendszerének meghatározása érdekében 2004 júniusában a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma kezdeményezésére tárcaközi bizottság felállítására került sor. A bizottságban részt vevő tárcák: a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a Külügyminisztérium, a Belügyminisztérium, a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium (2004. októberig), a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, a területfejlesztésért felelős tárca nélküli miniszter szakterülete és a Nemzeti Fejlesztési Hivatal.

A városokkal szemben támasztott követelményrendszer a Megyei Jogú Városok Szövetségével való egyeztetést követően került véglegesítésre. A pályázati kiírás alapkoncepciójára és a bírálatot meghatározó kritériumrendszerre vonatkozóan a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma kikérte a Magyar Tudományos Akadémia állásfoglalását is.

A második fordulóba jutott pályázatok szakmai elbírálása érdekében a nemzeti kulturális örökség minisztere egy 14 tagú nemzetközi tanácsadó testületet kért fel. A testületi munkát két, egy kulturális örökségvédelmi és egy gazdasági szempontokat érvényesítő háttértanulmány elkészítése is segítette.

A pályázatok elbírálásánál a testületi tagok a vonatkozó, 1419/1999 EK Határozat mellékletében meghatározott szempontokat és a magyar pályázati kiírások (az első és a második forduló) kritériumrendszerét vették figyelembe. Ennek értelmében a következő bírálati elvek mentén értékelték a pályamunkákat:

– Egységes, átgondolt, erőteljes, a város és a projekt sajátságaiból egyszerre eredő koncepció mentén kidolgozott pályázati anyag. [Koncepció]
– Összehangolt, kulturális alapú város-, település- és régiófejlesztési elképzelések megléte, amelyek magukban foglalják a kulturális, turisztikai és közlekedési infrastruktúra fejlesztését is. [Kulturális alapú városfejlesztés]
– A város és a régió hosszú távú gazdasági fejlődésének elindítására vagy biztosítására és pozitív társadalompolitikai hatások elérésére alkalmas elképzelések, amelyek komoly hangsúlyt helyeznek az elsősorban társadalmi célú utóhasznosítás hosszú távú kérdésére. [Hosszú távú fejlődés biztosítása. Fenntarthatóság]
– A gyermekek és az ifjúság kulturális, művelődési lehetőségeinek szélesítésére és a gyermekek képesség-fejlesztésére, a képzettség általános növelésére koncentráló projektek hangsúlyos jelenléte. [Gyermekek és ifjúság]
– A pályázatban foglalt elképzelések jelentős turisztikai hatás (növekedés) kiváltására legyenek alkalmasak. [Turisztikai hatás]
– A vázolt elképzelések regionális méretekben tervezettek legyenek. [Regionalitás]
– A város és környezete összeurópai kontextusban való elhelyezése. [Európai kontextus]
– Innovatív, az új mediális technológiák lehetőségeire építő művészeti és kulturális formák hangsúlyos jelenléte. [Innovativitás]
– A természeti és az épített örökség fejlesztése, (újra)hasznosítása, beleértve az ipari örökséget is. [Természeti és épített örökség]
– Széles körű társadalmi részvétel biztosítása és a civil szektor bevonása formáinak komplexitása. [Társadalmi aktivitás és a civil szektor széles körű bevonása]

A tanácsadó testület figyelembe vette a nemzetközi politikai, kultúrapolitikai kontextusokat is, különös tekintettel a lehetséges német partnervárosra és a törökországi Isztambul bejelentett rendezési szándékára.

A tanácsadó testület tagjai:
Barrett, Liz (Nagy-Britannia), újságíró
Dr. Enyedi György, kutatóprofesszor
Dr. Garamhegyi Ábel, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium helyettes államtitkára
Horváth, Julius (Szlovákia), egyetemi tanár, a Central European University Nemzetközi Kapcsolatok és Európai Tanulmányok Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára.
Kovács János Mátyás, közgazdász
Dr. Ladányi János, szociológus, egyetemi tanár
Richards, Greg (Nagy-Britannia), A Tourism Research and Marketing UK partnere
Dr. Schneider Márta, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának helyettes államtitkára
Dr. Somogyi Zoltán, a Magyar Turisztikai Hivatal elnöke
Timonen, Pekka (Finnország), Helsinki város kulturális igazgatója
Uj Péter, újságíró, szerkesztő
Vargha Mihály, építész, kritikus
Weber, Ingo (Németország), európai uniós szakértő, kulturális tanácsadó
Dr. Wessely Anna, szociológus, művészettörténész, egyetemi docens

Javaslat az Európa Kulturális Fővárosa 2010 cím odaítélésére

A tanácsadó testület a magyar pályázatok értékelését követően konszenzushoz közeli meghatározó többségű döntést hozott. A testület döntése értelmében a hét város pályázata közül kiemelkedik Pécs város pályázata. A tanácsadó testület javaslata ezért az, hogy magyar részről 2010-ben Pécs városa viselje az Európa Kulturális Fővárosa címet.

A testület arra az esetre, amennyiben Pécs városa valamely előre ismeretlen okból képtelenné válna az esemény megrendezésére, illetőleg valamely előre nem látható oknál fogva arra alkalmatlanná válna, alternatív javaslatot fogalmaz meg. Ennek értelmében, elsősorban regionális fejlesztési szempontokat mérlegelve, Pécs város kiesése esetén elfogadható volna a legjobbnak ítélt pályázattól elmaradó Miskolc (Egerrel szoros együttműködésben megvalósuló), illetve Debrecen pályázata. Az előbbit erősebb, az utóbbit némileg gyengébb érvek támasztják alá.

Indoklás

Az Európa Kulturális Fővárosa programban való részvétel célja – a vonatkozó 1419/1999 EK Határozattal összhangban – annak demonstrálása, hogy a városi élet mindig is kiemelkedő szerepet játszott az európai kultúrák fejlődésében és hatásában, valamint annak tudatosítása, hogy a magyar városhálózat mélyen gyökerezik az európai városrendszerben.

Kimondott célja az akciónak, hogy az érintett város, régió vagy ország kultúrájának sajátos vonásait az európai nagyközönség elé tárja; annak ösztönzése, hogy a városok meglévő és kidolgozandó kulturális projektjeiket egy dinamikus középtávú folyamat részévé tegyék, és hogy világossá váljék: ez a kezdeményezés a helyi és a regionális szintű öntudat erősítése, valamint és az európai integráció előmozdítása szempontjából egyaránt fontos.

Alapvető cél tehát a gazdag és intenzív kulturális, művészeti élet egysége, annak egységes megjelenítése a kulturális alapú város- és régiófejlesztési koncepció kontextusában, valamint a kultúra és a kreatív ipar városépítő potenciáljának a kihasználása.

Általánosságban elmondható, hogy az innovatív és a kreatív munkához szükséges készségek valamennyi pályázó városban rendelkezésre állnak, és a városok pályamunkájukban nagyrészt támogatható fejlesztési elképzelésekre alapozták európai jövőképüket. A tanácsadó testület értékelése szerint két pályázót kivéve a helyi lakosság és a civil szervezetek bevonása is sikeres eleme volt a pályázati munkának, bár ezen a téren szignifikánsak a különbségek az egyes pályázó városok között.

Fontos megemlíteni, hogy az első forduló pályázati anyagához képest valamennyi pályázat előrelépést mutat, de egyes pontokon (különösen az átfogó koncepció kidolgozása tekintetében) az első forduló pályamunkáihoz képest csak korlátozott mértékű az elmozdulás.

A tanácsadó testület konszenzushoz közeli meghatározó többséggel hozott döntése értelmében a legjobb pályázat Pécs város pályázata.

Pécs

A pécsi pályamunka veszi legkomolyabban a kulturális alapú városfejlesztés kritériumát, amennyiben magát a kultúrát elsősorban a városi élet megemelt minőségeként, nem pedig esemény- és művészet-alapú elgondolásként engedi megmutatkozni. Ugyanúgy, mint az első fordulóban, továbbra is ennek a pályamunkának a legkiforrottabb (és a legszínvonalasabban megfogalmazott) az átfogó koncepciója: az öt idősík és az öt pillér elgondolása meggyőző és (megismételve) kidolgozott.

A „Balkán kapuja”-koncepció jelentőségét aligha lehet túlbecsülni: korrekt módon ismeri fel és használja ki a Magyarország geopolitikai helyzetéből adódó lehetőségeket, ebből fakadóan az európai kontextus továbbra is ebben a pályázatban a legerősebb és a legérzékenyebben kimunkált. A „határtalan város” elképzelése a hazai regionális környezet mellett az Európai Unió jövője szempontjából is kitüntetett jelentőségű területek felé nyit utat.

Pécs pályázati munkája rendelkezik (talán a miskolcié mellett) a legplasztikusabb kultúra- és társadalompolitikai elképzelésrendszerrel: a kulturális decentralizáció gondolata nemcsak plauzibilis, de egyben a pályázati munka valamennyi elemének szerves része is.

A pályázat nemcsak tudomásul veszi, de használja is a város meglévő multikulturalitását, amelynek megjelenítése a pályázatban nem formális, hanem az elgondolások alapjává válva meghatározza a munkát.

Kiváló és gondos eleme a pályázatnak az ún. „felvezető évek” gondolata. Kiemelkedő, ahogy a város lakosságát bevonták a munkába. Bevonásra kerültek nemcsak a polgárok és a helyi társadalmi szervezetek, de az egyetem, a regionális vezetők, az üzleti szféra, az egyház vezetői és külföldi, korábban a címet már viselő városok szakértői is.

Igen erős a regionalizmus szerepe a pályázatban, a regionális tét ebben a munkában a leginkább kifejtett. A pályamunka helyesen mutat rá, hogy a leszakadó Dél-Magyarország és a Nyugat-Balkán kultúrájának közvetítése is támogatandó – nem pusztán hazánk, de az Európai Unió egészének szempontjából is.

Ugyanakkor a „déli kulturális zóna” meghatározása és felvállalása során olyan méretben tanácsos gondolkozni, amelyet az elkövetkező évtizedben a pécsi centrumból kiindulva valóban át lehet fogni. Javasoljuk egyben, hogy a pályamunka végleges, uniós leadását megelőzően a város közvetlen régiójának fejlesztését dolgozzák ki jobban.

A pályázat urbanisztikai szaktartalma jó, és szimpatikus törekvés a műemlékgondozás egy új modellje értelmében a műemlékvédelemnek a mai építészeti tervezésbe való hatékony integrálása. A pályázat véglegesítése előtt tanácsos azonban mérsékelni a városfejlesztési kívánalmakat, és a testület azt javasolja a Magyar Kormánynak, hogy a Zsolnay-örökségben rejlő hatalmas lehetőségek hasznosításakor a „fiatal kreatív ipari centrum”-funkciókat támogassa, a kommerciális (pl. hotel) funkciók helyett.

Gazdasági értelemben – egyes városfejlesztési elképzelések áthelyezése vagy átütemezése esetén – Pécs pályázata tekinthető a legkiforrottabbnak. Jól tervezett és hosszú távú hatásokkal is számoló pályázat. Kiemelkedő a 2010 utáni működtetés tervezésének precizitása, bár e tervezésnél természetesen rendkívül magasak a bizonytalansági tényezők. Magasnak tartható az állami hozzájárulás tervezett mértéke, ami (jelen formájában) aggályos lehet, ezt azonban saját bevételekből illetve az ingatlanhasznosítás bevételeiből részben ki lehet váltani. Egyedülálló a cash-flow tervezés a városok között.

A kulturális, az egészség- és a környezetipar átfogó és átgondolt fejlesztése valóban lehetőséget teremt a város gazdasági szerkezetének átalakítására és arra, hogy Pécs nemzetközi, regionális kulturális centrummá váljék.

Szövegét és kidolgozottságát tekintve is ez a legszakszerűbb pályázat.

Miskolc

Miskolc pályázatát egyértelműen város- és régiófejlesztési szempontok figyelembevételével dolgozták ki. A pályázathoz benyújtott regionális együttműködési szerződések ezt az irányt pályázati ígéretből valósággá változtatták, ami a pályamunka egyik fő erőssége.

Rendkívül szerencsés és érzékeny a kultúra városépítő funkciójának középpontba helyezése, a koncepció ezen eleme meggyőző és valóban jelentős kitörési pontot jelöl meg. A város pályázatának regionális aspektusa rendkívül erős, és érzékeny módon ismeri fel (fedezi fel újra) azt a kulturális alapú örökséget, amely lehetőséget nyújt a város és régiója jövőjének újragondolására. A pályázat fejlesztési hatásainak mértéke nem ébresztett kételyeket a szakértők körében.

A város lakosságának és közösségeinek bevonása Miskolcon sikerült a leginkább, ebben a tekintetben ez a pályamunka tekinthető a legerősebbnek.

A pályázat összefüggésében kidolgozott tervek ígéretesek és egy részük már a megvalósítás fázisába lépett. A pályázat az építészeti és természeti adottságok teljes kihasználásával készült, az ipari örökség újrafunkcionálására irányuló elképzelések legalább olyan megalapozottak, mint a pécsi pályázat esetében.

Erénye a pályázatnak, hogy nem szégyelli, hanem használja a város ipari örökségét. A „Science Erőmű” terve (ha nem is ezen a néven) feltétlenül támogatandó, mind örökségvédelmi, mind pedig kulturális ágazati szempontból. A Tűzköves Őskori Élménypark ugyancsak megvalósítandó, az új régészeti felfedezésre való gyors reakció rokonszenves. Kétségek merülnek fel ugyanakkor a Rocklegendák Csarnoka projekt fenntarthatóságával kapcsolatban.

A miskolci pályázat fejlesztéseit tekintve általánosságban is kétséges egyes eszközölt beruházások 2010 utáni fenntarthatósága. A saját bevétel arány megítélésünk szerint mind a beruházási, mind a működési időszakban alultervezett. Ugyanakkor a jelenlegi fejlődési ütemet tekintve a régió vállalatai nagyobb erővel szállhatnak be a finanszírozásba, illetőleg az Egerrel történő kooperáció is eredményezhet forrásátcsoportosítást. A tervezés során gyakran nem volt világos az egyes költséghelyek végső felhasználása (fejlesztés, beruházás, működtetés stb.). A finanszírozási források megbontása hiányos, így a programokhoz, illetve a fejlesztésekhez kapcsolódó forrásigény nem kellően differenciált.

A regionális aspektushoz képest a pályázat erőtlenül vázolja az európai összefüggéseket és a rájuk támaszkodó átfogó koncepciót. Az erős és legtöbbször méltányolható fejlesztéspolitikai aspektusok mellett városfejlesztési szempontból hiányoznak a tervek az utóbbi 50 év városrészeinek az ún. történelmi részekkel való összekapcsolására, a lakótelepi negyedeknek az integrálására.

Debrecen

Debrecen város pályázata igen céltudatos és jól átgondolt városfejlesztési koncepcióba illeszkedik, amelyről ugyanaz mondható el, mint Miskolcéról: a tervek egy részének megvalósítása már elkezdődött.

A pályázat koncepciója világos és plauzibilis: a kultúra új városi tereit kívánja létrehozni, kiválóan ismerve fel, hogy a város egyik gyengesége a városi közösségi életet szolgáló terek kis száma. Az erre irányuló fejlesztési projektek célszerűek, és szimpatikus, hogy nem egyszerűen a város rendbetételére korlátozódnak.

Megjegyzendő azonban, hogy a még tervezési fázisban lévő épületek nem sejtetik olyan kimagasló építészeti alkotás megszületését, amely jelentősen növelné a látogatók számát. Az építészeti megoldások tervei örökségvédelmi és építészeti szempontból nem mondhatók teljesen sikeresnek, ugyanakkor a város átformálását célzó tervek a már megkezdett folyamatokhoz kapcsolják az esetleges lehetőségeket. Ez mindenképpen a pályázati munka egyik ígéretes eleme.

A debreceni pályázat vette legkomolyabban a gyermekek és az ifjúság bevonásának kívánalmát. A debreceni lakosság és városi közösségek bevonása ehelyütt is sikeres, példaértékű volt.

Debrecen jól használja ki pályamunkájában geopolitikai helyzetét, és teremti meg több szinten is a Nyugat-Kelet kapcsolatot. Fontos, hogy a város pályázata figyelmet szentel a város térségi-regionális kapcsolatai erősítésének. Ugyanakkor koncepcionális hiánynak tartható, hogy a Kelet felé való irányulás logikus és szükségszerű elemét miképpen kívánja a város az Európai Közösség szempontrendszerébe integrálni.

Ez az elem kidolgozatlan, vagy éppenséggel hiányzik. A testület véleménye szerint egyben továbbra sem sikerült annak megfogalmazása, hogy a kálvinizmus kulturális hagyományai, valamint az annak alapján szerveződő debreceni önértés miképpen válhat a 21. századi összeurópai önértelmezés termékeny részévé.

A Nomád Olimpia ötlete a testületi tagok egy része szerint támogatandó, továbbfejlesztendő gondolat, amelynek komoly turisztikai hatásai lehetnek. A pályázati kiírás mindazonáltal a kreatív, innovatív, a 21. század új mediális technikáira épülő projekt-tervezést ösztönözte. E tekintetben a debreceni pályázat csak rendkívül korlátozott érvényű válaszokat szolgáltat. Az egzotikumra építő arculat-tervezés hatékonyságával kapcsolatban többen is kétségüket fejezték ki, a turisztikai hatások mindazonáltal valószínűsíthetők.

Komoly kritikát váltott ki az egyetem és az MTA Kutatóintézete tényleges, szerves, a pályázat egészét átható bevonásának elmaradása. A pályázat nem foglalkozik a kulturális és tudásalapú városfejlesztési lehetőségekkel.

A pályázati munka pénzügyi szempontból nagyon nehezen értékelhető (és nehezen áttekinthető): a programok költségvetése nincs részletezve és nincsenek megjelölve a finanszírozási források sem. A működési költségvetés gyakorlatilag külön nem értékelhető. A pályázat nem tartalmaz összesítést a várható bevételekről.

A kulcsprojektek forrásmegoszlása csak „saját” és „idegen” forrásra van megosztva, de az idegen források nincsenek megbontva, így nem tudható, hogy mennyi a tervezett EU támogatás. Az egyes kulcsprojektek esetén (pl.: Művészetek Temploma) a tervezés bár kitér a működésre, költségvetési hiánnyal számol. Az egyedi megvalósíthatósági tanulmányok nem tartalmazzák a kért hatáselemzéseket és az intézmények 2010 utáni fenntarthatóságára vonatkozó számításokat.

Győr

A győri pályázat koncepciója nemcsak jól megfogalmazott, de kidolgozásakor készítői helyesen mérték fel a város adottságaiból eredő lehetőségeket. A pályázat alapkoncepciója összhangban van a régió fejlesztési terveivel is, amely tény nagy hitelességet kölcsönöz a munkának. Alig túlbecsülhető érdeme a pályázatnak a város gazdasági szerepéből fakadó lehetőségeinek kiaknázása. A második pályázati forduló anyaga hatalmas fejlődést mutat az első, a pályázati kiírást részben félreértő anyaghoz képest.

A pályázat mértéktartó, racionális, egyértelműen termékeny módon használja a kulturális alapú városfejlesztés lehetőségeit. A benyújtott pályázat erénye, hogy a tervbe vett fejlesztések jelentős része hajdan magasabb szinten értékelt városrészek újbóli felemelését tűzi ki célul. Jól érzékelhető a pályázatból a város működésének bensőséges ismerete, az információk megfelelő rendszerezése és a reális menedzselési irányok meghatározása.

Kétségek merülhetnek fel ugyanakkor a tervezett beruházások fenntarthatóságával kapcsolatban, a beruházások megtérülésére vonatkozóan a pályázatban nem szerepel megfelelő mennyiségű információ. A beruházások gazdasági tervezése helyenként elnagyolt. Jó projektek esetén a magántőke szerepvállalása magas lehet – ez jól tervezett a pályázatban, az egyensúly biztosítása azonban így is kétséges.

Meg kell ugyanakkor említeni, hogy a Bécs-Budapest-Pozsony kontextusban betölteni kívánt „találkozási pont” funkció realizálásához szükséges komplex tervek csak részben valószínűsítik az elméleti cél megvalósítását. További és részletes elemzéseket, külön erre a célra kidolgozott stratégiát követelő feladat, hogy miképpen váljon Győr városa célvárossá.

A pályázatban viszonylag szegényes az Észak-Dunántúl bevonására vonatkozó elképzelésrendszer: csak Pannonhalma és Komárom szerepel egy-egy szállal. És bár a Pannonhalmával való együttműködés kimondottan termékenynek tűnik, a komplex regionális összefüggésrendszer hiányzik, ami egy ilyen fontos logisztikai potenciállal bíró város esetében különösen feltűnő.

Meg kell említeni, hogy a pályázati munka során Győrben is magas szintet ért el a lakosság bevonása, és a koncepció kidolgozásakor szerencsés módon kerültek kialakításra a kultúra és a város találkozási pontjai.

Eger

Az egri pályázaton érződik, hogy kiváló, kreatív csapat vett részt a kidolgozásában. Egyes ötletek kimondottan érzékeny formában ötvözik az alkotóerőt a városfejlesztési potenciállal. A pályázat kreativitás-szintje kimondottan erős, és rendkívül szimpatikusak az anyag öniróniát sem nélkülöző, a város mítoszrendszerének újraértelmezésére törekvő elemei.

A pályázati elképzelések nagy része turisztikai célzatú, kulturális irányú kidolgozottságuk egyes esetekben kérdéses vagy egyenetlen. Az egri pályamunka koncepcióját tekintve nem lépett előre az első fordulóhoz képest, sőt az első forduló elméleti kereteinek egyes elemei inkább elhomályosulni látszanak a beruházási rovat mögött.

A tervezett fejlesztések és programok hatásaként feltételezhető az idegenforgalmi vonzerő további növekedése, ami kimondottan kívánatos hatás, de önmagában a Kulturális Főváros-szerephez nem elegendő.

Határozott előnye ugyanakkor a pályázatnak, hogy képes urbanisztikai léptékű fejlesztési elképzelések felvázolására. Az egri pályázat építészeti dokumentációja gondos és részletes, kulturális örökségvédelmi szempontból pedig az egyik legjobb pályázatnak tekinthető.

A Kepes-projekt támogatandó, a pincelabirintus tervezett hasznosítása szintén kívánatos, bár a „Város a város alatt” projekt tartalmilag még továbbgondolásra szorul. A testület állásfoglalása szerint a pályázat legfontosabb vállalkozása mint lehetőség kiemelkedően fontos, azonban a panoptikumszerű kihasználás csak kevéssé vonzó, mondhatni elégtelen. A projekt jelenlegi kidolgozottsági fokán nem látszik igazán, hogy miért és hogyan válhatna a pincerendszer a város szerves, (be)lakott részévé és az európai kulturális infrastruktúra kiemelkedő elemévé.

Példamutató, hogy az egri pályázat folyamatos és rendszeres kapcsolatra törekszik a régió másik pályázó városával. A programok működési költségvetése nem kellően kidolgozott, nem készült költségvetés a bevételekről. A pályázat ezért pénzügyi szempontból nem értékelhető megfelelően. A gazdasági fenntarthatóság szempontjából az egri pályázat kimondottan támogatható volna, a költségvetés jól felépített, ugyanakkor a település mindenkori költségvetéséhez viszonyítva rendkívül magas, azaz az önkormányzat pénzügyi biztosítékértéke kicsi.

A város valószínűleg csak jelentős pénzintézeti közreműködéssel tudná megvalósítani a programot, ami értelemszerűen költséget jelent, amelyet a pályázatban nem terveztek. Kérdéseket vethet fel a kialakított infrastruktúra fenntartása is. Ezzel összefüggésben tanácsos lett volna pontosabban megfogalmazni a pályamunkában, hogy miként kívánják növelni az időt, amelyet a turisták a városban eltöltenek majd.

Budapest

A budapesti pályázat határozott erőssége az eredeti, kézenfekvő, a város sajátosságaiból eredő és jól felismert koncepció: a víz (folyó és fürdők) és a nagyváros kapcsolata. Érdekes ötlet a Duna mint közösségi tér elképzelése. A város épített és természeti környezete elsőrangú.

Ugyanakkor a koncepció hiányosságokat mutat a regionális összefüggések és az európai kontextus tekintetében egyaránt. Az iteratív önértelmezés (Budapest mindenképpen Európa egyik kulturális fővárosa) alapján szerveződő elgondolásrendszer nem váltja ki, hanem inkább elfedi a város regionális szerepvállalását megalapozó elméleti-stratégiai munka szükségét.

A szimbolikus tőke használatára vonatkozó átfogó stratégia (nevezetesen, hogy milyen is legyen ez a város az Európai Unióban, és miért) hiányában az egyébként meglévő kiváló adottságok egymással alig összefüggő elemek halmaza marad csupán.

A budapesti pályázat rendkívül világos infrastruktúra-fejlesztési irányultsággal rendelkezik. Megjegyzendő azonban, hogy a tervek egy része nem az Európa Kulturális Fővárosa-program összefüggésében került kidolgozásra (azok a Podmaniczky Program részei), ami önmagában nem okozna különösebb problémát, de az egyes tervek egymás mellé helyezésével nem jön létre korszerű és koherens urbanisztikai elképzelés. Ennek következtében az alapkoncepcióhoz való viszony is sok esetben formális (az elemeket pusztán a Duna közelsége köti össze).

Számos divatízű, kulturális örökségvédelmi szempontból kivitelezhetetlen ötlet szerepel az egyébként is túlzott mértékben építkezés-alapú pályázati anyagban, viszont számos kézenfekvőnek tűnő projekt tervezéséről, illetve folytatásáról nem esik szó. A pályázati anyag mindemellett szinte teljes mértékben figyelmen kívül hagyja a pesti belváros és a kapcsolódó városrészek európai fontosságú historizáló-eklektikus épületállományában rejlő lehetőségeket, noha ez az egyik pillére is lehetett volna a pályázatban gyengén kidolgozott európai kapcsolódásoknak.

A pályázat szinte egyáltalán nem számol a 19. század végének és a 20. század első felének igen jelentős kulturális, művészeti hagyományaival, amelyek pedig kitüntetett európai vonatkozási pontok lehetnének. A pályázatból teljességgel hiányzik a tudásintézmények (egyetemek, Magyar Tudományos Akadémia, kutatóközpontok) bevonásának igénye, a közép-magyarországi régió fejlesztési tervében meghatározott „kreatív régió”-funkcióhoz ennek hiányában csak nehezen lehetne kapcsolódni.

A gazdasági szempontú elemzések alapján nem kizárt ugyan a tervezett beruházások fenntarthatósága, kétségekre ad azonban okot a magánszektorra való támaszkodás kiemelten magas aránya. Meg kell jegyezni, hogy a fejlesztések tervezésénél eltérés mutatkozik az alapdokumentum és az összesítő tábla adatai között, és problematikus a működési költségek tervezésének részleges elmaradása. Sem a pénzügyi terv, sem a megvalósíthatósági tanulmány nem tartalmaz a Kulturális Főváros-év utáni működtetésre vonatkozó terveket és számításokat.

Bár a pályázat folyamatosan hangsúlyozza, hogy 4 millió embert érint, a Kulturális Régió-fejezet kimondottan szegényes, formális, kidolgozatlan és alig támasztják alá szerződések.

Sopron

Sopron pályázata szükséges beruházásokat és fesztiválokat kombinál a szépen fejlődő wellness-turizmussal, a város építészeti örökségével és a fertődi Esterházy-kastéllyal. A város erőssége, hogy kétségtelenül rendelkezik a tervei megvalósításához szükséges turisztikai férőhelyekkel, és (Egerhez hasonlóan) már ma is jelentős idegenfogalmi célpont.

A zenei fesztiválok önmagukban jelentős kulturális erővel bíró projektek, azonban nem tisztázott és bizonyos pontokon esetlegesnek tűnik a 2010-es Kulturális Főváros-évhez való kapcsolódásuk.

Komoly értéke a pályázatnak a Fertőddel és Szombathellyel való együttműködés, ugyanakkor a Győrhöz való viszony erősítése (bármelyik város szemszögéből nézzük is) kívánatos lett volna. A győri pályázathoz hasonlóan a soproni sem helyez kellő hangsúlyt a regionális együttműködés részletes, tényleges kidolgozására.

Általánosságban elmondható a soproni pályázatról, hogy talán a kívánatosnál kicsit nagyobb a szerepe az örökség megóvására irányuló terveknek (a pályázati költségvetés mintegy egyharmadát a fertődi Esterházy-kastéllyal kapcsolatos munkák teszik ki) és a turisztikai célú elképzelések megvalósítására. Hiányoznak a 2010 utáni hasznosításra vonatkozó számítások.

Barrett, Liz s.k.
Dr. Enyedi György s.k.
Dr. Garamhegyi Ábel s.k.
Horváth, Julius s.k..
Kovács János Mátyás s.k.
Dr. Ladányi János s.k.
Richards, Greg s.k.
Dr. Schneider Márta s.k.
Dr. Somogyi Zoltán s.k.
Timonen, Pekka s.k.
Uj Péter s.k.
Vargha Mihály s.k.
Weber, Ingo s.k.
Dr. Wessely Anna s.k.








hirdet�s