Küldjön hírt – Mi újság a Kazinczy iskolában?

Miskolc – Félelem, bizonytalanság, besúgók beszervezése – illetve kiszűrése a másik oldalról, besúgásra utasítás és az igazgatói dilettantizmus magas foka jellemzik a mindennapjainkat. A véleményemet, illetve az elmélkedéseimet szeretném leírni, és nem a szennyest teregetni, ezért nem kívánom a fenti felsorolást példákkal alátámasztani. Véleményt nyilvánítani talán még szabad, de nem biztos, hogy sokáig.

Miért veszélyes az, hogy ilyen helyzetbe hoznak iskolákat?
Azért, mert hűen tükrözi az értékrend válságát. Csak egy példa:
Azon mindenki felháborodik, hogy egy lányt megerőszakolnak a gólyatáborban, és erre van is azonnal reakció, megoldási javaslat, sajtótájékoztató, stb.

Nálunk hatvan tanárt, minden nap, közel nyolcszáz diák szeme láttára megerőszakolnak. Mégsem érdekli az illetékeseket, sőt! Tőlünk hallgatást kérnek.
Félreértés ne essék, nem kifogásolom a lány védelmében tett és a megelőző intézkedéseket, csak úgy érzem, nekünk is járna valamiféle méltányos megoldás.
Mi azzal is beérnénk, ha hagynának minket dolgozni, és nem akarnák szétverni az eddig bevált módszereinket.

Az a feladatunk, hogy művészeteket, tudományokat oktassunk, a tisztességre, a becsületre neveljük a diákjainkat, miközben a mi véleményünk annyit sem számít, mint egy légypiszok.
Elvárják tőlünk, hogy jókedvvel dolgozzunk, pedig nagyon sokan már csak nyugtatón élünk.

Elgondolkozott már azon valaki, hogy miért kell a gyerekeknek erkölcs és etika órán ülniük? Miért nincs összhangban az etika és az erkölcs tananyaga a mostani történésekkel?
Csak a tanárnak kell példát mutatnia? Ha valaki hatalmat kap a kezébe, minden emberi értékét levetkőzheti?

Jól hangzik, amikor ezt mondják: az iskola az életre neveljen. Mi most megkaptuk a leckét.
Rendesen megkaptuk.
A mi gyerekeink már nem lesznek többé naivak. Nem lesz illúziójuk hatalmi kérdésekben. Mire középiskolába mennek, tökéletesen tisztában lesznek a kéz kezet mos elvvel.
Ezenkívül tökéletesen tisztában lesznek az érdekvédelem – érdekérvényesítés alapjaival is. Pontosan tudni fogják, hogy egységben az erő. Tudni fogják azt is, hogy melyik médiához érdemes fordulni, ki az, aki segít, és ki az, aki még a cikket is eltünteti weblapjáról.

Végül is most annyi hasznos, gyakorlati ismeretet felsoroltam, hogy akár még hálásak is lehetnénk a kialakult helyzetért.

A fene tudja miért, de én mégsem örülök ennek. Nem kellene a gyerekeknek ennyire korán felnőniük, nem kellene megtapasztalniuk a politikai játszmákat.

Most pedig nézzük az egészségügyi és a gazdasági vonatkozásokat:
Másnak is van rossz munkahelye az országban, nem meglepetés amit le fogok írni.
Ez a helyzet felőrli az ember idegeit. Először a depresszió jön majd, aztán a testi tünetek. A szívinfarktus, a magas vérnyomás, s minden, amit a stressz okozhat.
Legvégül pedig a rengeteg táppénz. Nem lesz meg a kellő szakos ellátás.

Fontos ez valakinek?

Milyen diákokat nevelhetnek majd a lelkileg megnyomorított tanárok? Fontos ez egyáltalán? Kinek fontos?

Az ember szereti, ha van előtte jövőkép. Előttünk semmi sincs. Csak az összefogásban bízhatunk. Más kiút nincs, ezt már az eddig megjelent válaszok egyértelművé tették.

Ha győzünk, sikk lesz hozzánk járni. Diákjaink büszkék lesznek a szüleikre, a tanáraikra, és önmagukra is.

Ha győzünk, diákjaink még két leckét megtanulnak:
1. Az igazság mindig győz, a jó mindig elnyeri a jutalmát.
2. Igaz, hogy meghalt Mátyás király, de van még igazság.

Arra pedig jobb nem is gondolni, vajon mit tanulnak meg, ha segélykiáltásaink süket fülekre találnak.

Végezetül szeretném megköszönni a mécsesgyújtást.
Azt hiszem, ezt a kollégák nevében is írhatom: Hálás szívvel gondolunk azokra, akik kiállnak mellettünk, büszkék vagyunk rá, hogy mi ilyen nagyszerű emberek gyerekeit taníthatjuk!

Úgy gondolom, hogy Miskolcon nem a vírus terjed, hanem az igazság utáni vágy erősebb, mint máshol az országban.
Ezért azt szeretném kérni mindenkitől, hogy ne a miskolci vírus terjedéséről beszéljen, hanem az igazságszeretet terjedéséről. A kettő nem ugyanaz.

Azt szeretnénk, ha a mi iskolánkat az ország leg igazságszeretőbb iskolájaként emlegetnék.

Nem tudom, hányan olvassák majd soraimat, de akik elolvassák, azoktól azt kérem, hogy segítsenek a maguk módján, a lelkiismeretük szerint.

– Anonymus, Valaki a tantestületből –