Küldjön hírt – Megoldási javaslat a Kazinczy iskola igazgatójának

Miskolc – “Most volt időm írni még egyet, aztán valószínűleg szünet következik. Nagy valószínűséggel más kollégáim is követni fogják majd a példámat, a mécsesgyújtás után nem hallgathatunk tovább, mindent fel kell tennünk egy lapra.”

Kedves Dávid Enikő!

Tudom, hogy már a megszólítás is sántít, hiszen a tantestületben talán csak a két beépített embere használna ilyet.

Én mégis ezt használom, mert megpróbálok felül emelkedni a jelenlegi helyzeten. Úgy gondolom, hogy a kialakult viszályt Ön tudná a leggyorsabban és leghumánusabban megoldani.

Elmondom mire jutottam:

Biztosan látott már a tévében bikarodeót, de legalábbis hallhatott róla. Én a tantestületet, a szülőket és a szimpatizánsokat együtt most már a megvadult bikához hasonlítom.
A rodeó eredménye mindig ugyanaz: a bika győz, és csak idő kérdése minden.

Ha így van, nekem csendben hallgatnom kellene, és csak a rodeó alakulását kellene figyelnem, de ettől sokkal ijesztőbb gondolat villant be az agyamba.

Beleéltem magam a diákok helyzetébe, s rögtön óriási felkiáltó jellé változott a szülők nyilatkozatainak egy mondata:
Egy bizonyos napon a gyerekek nem jönnek majd iskolába.

Gondolom, az lesz a minimum, hogy az összes független média megjelenik majd az eseményen.
Ez is országra szóló hír lesz, de mi van akkor, ha a szülők szolidaritási akcióra hívják fel a város diákjait? Ha nem elsőre, majd másodikra, vagy harmadikra, a türelmüktől függően.
Lehet, hogy nem is a szülőktől indul majd, hanem a gyerekektől.

– Ti mentek iskolába holnap?
– Igen. Miért, ti nem?
– Mi tiltakozunk.
– Nem lehetne nekünk is tiltakozni?

Egy ilyen beszélgetés valószínűsége nagyon nagy, már csak azért is, mert akár két testvér között is létrejöhet.

Ha az adott napon valamely iskolában kellemetlen dolgozat várható, rögtön a tiltakozásra hivatkozva maradnak majd otthon egész osztályok, és máris szolidaritást vállaltak velünk.
Hihetően hangzik?

El tudja képzelni, mi lesz akkor, ha ez a vízió valóra válik? El tudja képzelni, milyen visszhangja lesz?
Van fogalma róla, milyen nehéz lesz normalizálni akkor a helyzetet?

Hiányzik ez Önnek egy becsületben végig dolgozott élet zárásaként? Erre akar majd emlékezni a nyugdíjazása után?
Én jobban szeretem a szép emlékeket.

Mit gondol mi lesz, ha a botrány miatt kedvezőtlenül alakul az önkormányzati választás? Megtörténhet?
El tudja képzelni, hogyan alakul majd a akkor népszerűségi indexe?
Kell ez Önnek?

Ön okos asszony, majd eldönti, hogy levelemet miért írtam:
– Ijesztgetni akarom.
– Rémeket látok.
– Feltűnési viszketegségben szenvedek.
– Őszinte segítő szándékkal, felebaráti szeretetből.

Higgye el, csupán Önt féltem, mert ekkora botrányt még Ön sem érdemel meg.

Most nézzük a vízió másik oldalát.
Ön egy A terv részeként az igazgatói székbe került. Ön csak az A tervet ismeri, pedig biztosan készül, – vagy már el is készült – a B terv.
Ez a terv mindig a vészforgatókönyvet tartalmazza. Eszerint a terv szerint Ön lesz a szenvedő alany, mert ez jelenti az illetékesek legkisebb presztízsveszteségét.

Valószínűleg kapni fog egy telefont, amelyben felszólítják, hogy mondjon le. Senki sem tudja, mikor jön majd a hívás.

Ön szerint nem lenne jobb, ha a hívást meg sem várva lemond? Ön szerint meddig vonulhat vissza emelt fővel?

Megírtam ezt a levelet, mert a becsületem ezt kívánta. A mérlegelés és a döntés már az Ön dolga.

Joggal kérdezheti, miért nem négyszemközt figyelmeztettem minderre?

A válasz egyszerű:
Nem kívánom felfedni magam, de ettől még minden mondatomat nagyon komolyan gondolom.

– Anonymus, Valaki a tantestületből –