Közel félszáz esztendő a kórusban

Akt.:
Okos János az elismeréssel
Okos János az elismeréssel - © Fotó: Tóth Balázs
Mezőkeresztes – A férfikar korábbi elnökét díjazták a Város Napján Mezőkeresztesen.

Ebben az esztendőben Okos János, a Mezőkeresztesi Férfikar korábbi elnöke kapta a Mezőkeresztes Városért-díjat. Az énekkar korábbi gazdasági vezetője 1990-ben lett a patinás kulturális szervezet elnöke, s tavaly év végén adta át a tisztséget.

Rendszeres tévészereplők voltunk, szilveszteri műsorban is énekeltünk.

– Nagyon jó érzés volt számomra, hogy ötven esztendő munkássága után helyben az önkormányzat is elismeri tevékenységüket, munkánkat, ezért köszönet és hála jár. Még 1970-ben Vass Lajos vezetésével indult a Röpülj Páva mozgalom, ami megmozgatta a vidékiek fantáziáját, sorra alakultak az énekkarok. Nálunk is elindult szervezés a férfikar bővítésére, az ekkor csatlakozott 6-8 fiatal között én is bekerültem a kórusba – emlékezett vissza Okos János.

Csodás idők voltak

Mint mondta, az ötven esztendőből nehéz kiragadni akár jó, akár rossz élményt. Kevésbé kellemes dolog abból adódhatott számára, hogy amikor átvette az elnöki tisztséget, nem mindig sikerült a fiúkat kordában tartani, néha úgy tűnt, nincs is szükség elnökre, aki szervezze a tevékenységet.

– Ezen azonban túltettem magam, és csak a szépre emlékszem. Csodás idők voltak, Párizsban, Berlinben is egy-egy hetet töltöttünk, Moszkvában is jártunk, ott voltunk a hazai mezőny csúcsán, rendszeres tévészereplők voltunk, szilveszteri műsorban is énekeltünk. Talán a család szenvedte meg ezt az időszakot, hiszen nélkülük nem jutottam volna ide. A kórusban szerepelni, intézkedni kellett, otthon pedig nem tudtam úgy teljesíteni szülői kötelességemet. Azóta megnőttek a gyerekek, azt hiszem, ezzel a kitüntetéssel megértik, hogy érdemes volt. Nemrégiben átadtam az elnöki tisztet, de sokszor ma is tőlem kérdeznek dolgokat, ott vagyok továbbra is a kórusban, nyugdíjasként lesz időm rá, hogy segítsem az énekkar működését – mondta Okos János.

Nemcsak a civil életben volt aktív, hanem korábban a helyi közélet más területén is. 1970-től kezdve húsz éven keresztül helyi tanácstag volt, öt évig a megyei tanács tagja is. A munka és az énekkar mellett ennek a kötelességének eleget tett.

– Mezőkeresztesen akkoriban vezették a vizet, minden házhoz el kellett menni, rábeszélni a lakosokat, szervezni a bekötéseket, mindenkinek volt egy listája, hová kellett menni. Aztán jött a gáz, s ugyanez volt a feladat. Az egészségház építésére társadalmi munkát szervezni. Ott volt a TEHO, azaz településfejlesztési hozzájárulás, be kellett íratni, ki mennyit ajánl föl, s összegyűjteni. Mozgalmas idők voltak – idézte föl a díjazott.

Mind mondta, amikor a megyéhez került, akkor igazán sok dologban részt vett, helyből sosem tudta volna meg, hogyan is megy az irányítás, hogy lobbiznak iskolaépítésért Mezőnyárádon, útépítésért Csincsén. Mindenkinek volt egy körzete, amelynek ügyes-bajos dolgait kellett intézni. Évente be is kellett számolni a csapatnak, s meg kellett hallgatni, mit javasolnak, beszélgetni kellett az emberekkel.

– A húsz év után elég volt számomra az énekkar, hiszen a rendszerváltás után sok dolog megváltozott az életünkben. Szponzorok, karnagyok elmentek, a korábbi fenntartó lezárta a szép időszakot. Rám maradt, hogy lelket öntsek az emberekbe, keressek támogatókat, hogy működni tudjunk. Az önkormányzat a karnagy úr tiszteletdíját, útiköltségét magára vállalta, a többit össze kellett „koldulni”. Most már egyenesben kezdünk lenni, a pályázatokból csurran-cseppen, tudjuk működtetni a kórust. Ezen kívül tagdíjat is szedünk, spórolunk, a zsebünkbe nyúlunk – ismertette a megváltozott viszonyokat Okos János.

Szerinte a 162 esztendős férfikórusnak van jövője, ha lelkes fiatalabbakat tudnak kinevelni. Ezt vinni, csinálni kell tovább, nem szabad abbahagyni, s ő is mindent megtesz azért, hogy a jövőben is működjön az énekkar. Tanítja a fiatalokat jó szóval, ráhatással, példamutatóként, hogy ez a szép örökség tovább éljen.

Tóth Balázs