Közel a századik évhez

Közel a századik évhez
© Fotó: Bujdos Tibor
Encs – „Mindig húztam az igát” – mondta ­lapunknak Erzsike néni, aki szívesen mesélt az életéről.

A 97 éves Demeter Ignáczné Erzsike néni Encs legidősebb lakója. Ebből az alkalomból köszöntötte őt nemrég a város polgármestere, Szeles András. Az idős asszony 8 éve a Pax Hálózatfejlesztő – Gondozási Központ lakója, és a napokban mi is meglátogattuk őt. Mint mesélte, küzdelmes élete volt, sokat dolgozott, tisztességgel nevelte a gyermekeit, de már nem emlékszik mindenre olyan jól, mint pár évvel ezelőtt.

– Fájban születtem, ott is mentem férjhez. Hat gyermekünk született, de csak négy élte meg a felnőttkort. Ma pedig már csak egy gyerekem él, a lányom, aki Miskolcon lakik. De van 7 unokám, akik mind egyetemet végeztek, és már dédunokáim is születtek. Tejkezelőként dolgoztam a faluban 38 évig. Harmincöt egyéni szállítóm volt, és a tsz-től is én vettem át a tejet. Felelősségteljes munka volt ez, rögtön észrevettem, ha valaki vizezi a tejet. A férjemet elvitték az oroszok hadifogságba, csak 1947-ben engedték haza. Jó ember volt, de csak akkor, ha nem ivott. De sajnos sokszor ivott, olyankor kizavarta a gyerekeket a házból – idézi fel a nehéz éveket Erzsike néni, úgy folytatva, gyermekeit min­dig tisztességgel nevelte.

Hat kismalac

Szépen öltöztette őket, és mindent megadott nekik, ami tőle tellett. Emellett persze rengeteget dolgozott, sertéseket és borjakat nevelt. Egyszer még az állatorvos is elismerte szakértelmét.

Fotó: Bujdos Tibor ©

– Megellett az anyakocám, hat kismalacot hozott a világra. De a koca nem szoptatta őket, csak feküdt, mint akiben már nincs élet. Jaj, Istenem, most mi lesz?! Elpusztul a koca, meg a hat malacka is! Az állatorvos is csak azt mondta, hogy már nem lehet őket megmenteni. De én ebbe nem nyugodtam bele. Elkezdtem cumisüvegből etetni a kicsiket, a koca pedig idővel erőre kapott, és jó anyjuk lett a malacoknak. Az állatorvos pedig nem akarta elhinni, hogy megmenekültek mindannyian – meséli Erzsike néni, aki már 9 éves kislányként markot szedett a mezőn, és később is kivette a részét a mezőgazdasági munkákból. De mindenütt szerették őt szorgalmáért és jó munkájáért. Amikor pedig a gyerekei felnőttek, arra kérte a Szűzanyát, hogy mindannyiuknak legyen lakása vagy háza.

– Sajnos egyre gyengébb vagyok. Már csak itt szeretek a szobámban feküdni. Olvasgatok, legtöbbször a Nők Lapját, és sokat imádkozom – mondja végül az idős asszony.

A gondozási központ vezetőjétől megtudjuk, Encsen, a megyei fenntartású otthonban él egy 104 éves néni is, Varga Pálné, de ő igazából forróinak számít.

HE