Könyvet írt a kiátkozott edző

Könyvet írt a kiátkozott edző
Ózd – Kiss László gyakorlatilag egyedül szállt szembe a Mezey György által vezetett edzőtovábbképzés ellen.

Szinte minden helyzetben kritikus, szókimondó, a megítélése viszont erősen ellentmondásos. Az elmúlt harminc esztendőben – amit edzősködéssel töltött – számos barátot, de még több ellenséget szerzett. Kiss László gyakorlatilag egyedül szállt szembe a Mezey György által vezetett edzőtovábbképzés ellen. A hazai labdarúgásban az elmúlt négy-öt esztendőben nem kívánatos személy lett – ezt nem mi, hanem ő saját maga árulta el, amikor Ózdon, a Cafe Corsoban dedikálta az érdeklődőknek a közelmúltban megjelent életrajzi könyvét.

A közel kétszáz oldalas tanulmányból a hazai futballélet hű kórképe tekint ránk vissza. Sőt, még talán attól is több. A kulisszák mögül számos dologra fény derül, amire talán egy egyszerű szurkoló nem is gondolt.

Őt igazolja

– Rendkívül jó a visszhangja a könyvnek, pontosabban úgy fogalmaznék, hogy a várt vihar nem maradt el – szögezte le előre Kiss László. – Az viszont teljes mértékben engem igazol, hogy az érintettek közül senki nem reagált, egyáltalán nem cáfolták meg még részben sem, amit leírtam. Pedig, a kéziratot még alaposan finomítani kellett, jó néhány történet kimaradt, mert a kiadó se magának, se nekem nem akart újabb pert.

Kiss László az elmúlt harminc évben számos magyar klubnál ténykedett vezető, vagy másodedzőként. Dolgozott többek között az MTK– nál, Debrecenben, Pécsett, Kaposváron, a Vasasnál, a Ferencvárosnál, és Mészöly Kálmán idejében még a magyar válogatottnak is besegített. A Mezey-affér viszont „kicsinálta” – állítja a szakember, aki Maldiv-szigetekre „menekült” a magyar foci elöl.

A válság már edzői is

– Több mint tíz évvel ezelőtt állítottam az országos sportsajtóban, hogy hazánkban vezetővállság van. Sajnos az az interjú még a mai napig is megállná a helyét – folytatta Kiss László. – Ugyanakkor ki kell azzal is egészíteni, hogy most már az edzői garnitúra is mély gödörben van. A licencesdi tönkretett mindent. Én hiába figyelmeztettem akkor az egész szakmát, senki nem hallgatott rám, csupán annyi történt, hogy mindenhol ellehetetlenítettek, ahol munkát vállaltam. A magyar klubcsapatok és a válogatott eredményei azonban engem igazolnak. Sajnos. Eredmény? Arról nem is lehet beszélni.

A munkában hisz

Kiss Lászlónak azért egy jó kérdést fel lehetett tenni, amire csak hosszú töprengés után válaszolt, akkor viszont hosszú perceken keresztül. A kérdés: mikor lehet Magyarországon ismét legalább nézhető a futball?

– Nincs mese, el kell kezdeni dolgozni – mondta Kiss László. – Nézzük csak meg: a fejlettebb bajnokságokban lévő csapatok két, olykor három komoly tétmeccset is játszanak egy héten, nálunk meg nem lehet meghajtani a játékost, mert szombat után a következő szombaton ismét játszani kell. Vicc! Miért nem lehet hetente akár 8-10 edzést is tartani, hogy legalább fizikumban fölvegyük a versenyt Európa középmezőnyével. Színvonalban borzasztóan el vagyunk maradva, és a feltételek sem adottak Magyarországon a minőségi munkára. Nincs biztos anyagi háttér, szűnnek meg és alakulnak újjá a klubok. Ilyen csak nálunk fordulhat elő.

Ha felkérnék, erősen elgondolkodna Kiss László, hogy itthon vállalna-e ismét munkát. Nem mondta ki, de vélhetően igen. Mert akárhogy is fáj neki a jelen focihelyzete, mégis látszik rajta, hogy ez az élete. Utolsó Mohikánként még egyszer harcba szállna a magyar futballért. Háta végre sikerülne kitörnie, és az ellenségei is hagynák dolgozni. Egyelőre azonban nem tud bizonyítani, mert a klubvezetők nem merik alkalmazni. Attól félnek, hogy ha Kiss László ül a padon, akkor nem csak az edző, hanem a csapat is ellehetetlenül.

Marosréti Ervin








hirdet�s