Könnyű pénz, nehezen

Könnyű pénz, nehezen
Uniós pénz könnyű pénz, vagy sem? A kérdésre alapvetően kétféle választ adnak mifelénk. – Kiss László jegyzete

Az egyik szerint ez a dörzsölteknek mindenféleképpen igen, a másik szerint a valóban korrekt vállalkozás nagyon nehezen juthat hozzá. Van példa bőven erre is, arra is, persze erre joggal mondhatja bárki, hogy ahol gyalulnak, ott hullik a forgács is, azaz naivitás lenne azt hinni, hogy egy alapvetően tőkeszegény országba áramló milliárdok szépen, simán, szabályosan találnak gazdára. Az is nagy kérdés, vajh igaz-e, hogy az unió amolyan kibírhatatlanul vaskalapos bürokrata, avagy nem egészen így van, hanem a hazai bürokrácia teszi hozza a magáét ilyen-olyan érdektől hajtva. Azért lényeges erre választ lelni, mert míg az unión aligha tudunk változtatni – és hát az rendeli a zenét, ahogy szoktak mondani, aki fi zeti –, addig a hazai gondokon azért nem lehetetlen úrra lenni. 

Mit kell érteni a hazai gondok alatt? Például azt, hogy ha innovációra kiírnak kis- és középvállalkozásoknak egy pályázatot, akkor az arra lenne ugyebár jó, hogy a kis és középvállalkozások fejlesszenek, kitaláljanak a jelenlegitől eltérő új megoldásokat. Tegyük fel, valahol egy magyar kis- és középvállalkozó kitalál és kifejlesztene valamit. A pályázat rögvest előírja, hogy ehhez támogatás akkor lesz, ha megfelelő tudományos fokozatú munkavállalók is közreműködnek. Történetesen az ismerősöm cégénél ez azt jelenti, hogy falból alkalmazni kell valakiket, akikre amúgy semmi szükség nem lenne, merthogy előírás. És így sorakozik egy jó pár olyan feltétel, amihez egy valóban életszerűen működő magyar kis- és középvállalkozásnak köze sincs. A legfájóbb az egészben az – ecseteli az ismerős –, hogy az a műszaki zseni, aki ugye papíron nem lehet az, lényegesen kevesebbet keres majd, mint azok, akik a pályázatot a pályázatíró cégnél megírják, tolják, húzzák, mert nélkülük meg nehéz belevágni, olyan komplikált az egész folyamat.

Felfogható ez az egész uniós pénz úgy is, mint egy tápláléklánc az élővilágban. Attól függően részesedik belőle valaki, hogy a lánc melyik pontján van. És ezen a láncon sokan lógnak. Nagyon sokan olyanok, akik csak mozgatják a gépezetet, de érdemben a produkcióhoz, amiért valójában támogatást adnak, nem tudnak hozzátenni semmit. Részint maga az állam gondoskodik erről, beleértve a befolyásos érdekcsoportokat, részint az ügyesek épülnek rá a folyamatra. Egy hegyaljai borász mondja: kiszámolta, ha mindenkit kifizet, aki a pályázata körül legyeskedik, leveszi a hasznát az összes vállalkozó, mennyire kevés jut valójában arra, amire az egész kellene. Úgy tűnik, kicsit sokan akarnak az uniós pénzpatakból merítgetni, miközben a kockázat, a teher, a megvalósítás a lánc végen álló vállalkozásoké. Lassan letelik ez az uniós támogatási időszak is, de nem nagyon látszik a magyar kis és középvállalkozásokon, hogy sokat pendültek volna. És ez aligha az ő hibájuk.








hirdet�s