Kőművesből hitoktató Prügyön

Akt.:
Horváth Zsolt
Horváth Zsolt - © Fotó: BG
Prügy – Horváth Zsoltot elmondása szerint Isten vezérelte a tanári pályára.

Horváth Zsolt abban sem mindennapi, hogy abban az iskolában tanít, ahol maga is tanult, de az életpályája mindenképpen egyedi és különleges, hiszen kőművesként dolgozott sokáig és ma hitoktató és nevelőtanár a prügyi Móricz Zsigmond Általános Iskolában.

– Édesapámat a nagyszülei nevelték Prügyön – mondja Horváth Zsolt. – Aztán a Nyírségbe ment dolgozni és Nyíracsádon megismerkedett édesanyámmal. A nagyobb testvérem ott született, én már Prügyön láttam meg a napvilágot. A szüleink mindig vallásos szellemben neveltek minket, de nem voltunk túl gyakori templomjárók. Az erkölcsi tartást tőlük tanultam. Mindig figyelmeztettek arra, soha ne vegyem el azt, ami a másé. Édesanyám egyszerű asszony, de nagyon bölcs, most is sokszor hallgatok a tanácsaira. Amikor megtanultam olvasni, akkor láttam, hogy ő nem tud, mert fordítva tartja az újságot. Először nevettem rajta, aztán elszégyelltem magam és elhatároztam a testvéremmel, megtanítjuk írni és olvasni. Így egyszerre tanultam és tanítottam. Ma már magabiztosan ír és olvas, de ha valami bonyolultabb hivatalos levelet kap, akkor felhív, menjek már segíteni.

A portásfülkétől a tanításig

Nem vezetett egyenes út Horváth Zsolt életében az iskolapadtól a katedráig.

– Kőműves a szakmám. Egy prügyi család rengeteget segített, náluk töltöttem a tanulóéveimet, és amikor végeztem, ott ajánlottak nekem munkát is. Húsz éven át dolgoztam műkőkészítőként, majd lett egy nagyon súlyos autoimmun betegségem. Ez légzési nehézségekkel is járt, és miután a műkőgyártás nagy porral is jár, azt a munkát abba kellett hagynom. A prügyi polgármester felajánlotta, legyek portás az iskolában. Az is munka – gondoltam –, elvállaltam. Aztán a tanári kar észrevette, egyre többet beszélgetek a gyerekekkel, a diákok is elkezdték keresni a társaságomat. Biztattak, tanuljak tovább, ezért először Tarcalon leérettségiztem. Azt mondták, szükség lenne itt az iskolában gyógypedagógiai asszisztensre, ezért Miskolcon elvégeztem azt is.

Egy nap úgy éreztem, Isten nem véletlenül vezetett el az iskolába, ezért beiratkoztam a Hittudományi Főiskolára és Egerbe pedagógia szakra. Mindkettőt jövőre fogom befejezni, de már lehetőséget kaptam itt és Taktakenézen is a hitoktatásra, és Prügyön még napközis tanár is vagyok.

Kérdések és válaszok

Horváth Zsolt úgy érzi, a prügyi iskolába számára előny a roma származása.

– Sokáig féltem, amikor új környezetbe kerültem, hogy cigányként elfogadnak-e. A lányomon is ezt láttam, amikor Miskolcra ment az egészségügyi szakközépbe, hogy tartott tőle. Neki is azt mondtam, amit ilyenkor nekem szoktak azok, akik segíteni akarnak: nem az a fontos, hogy nézel ki, honnan érkezel, hanem az, mit teszel le az asztalra. Mutasd meg, milyen ember vagy és annak alapján fognak majd megítélni. A hitoktatás során is azt próbálom megmutatni a gyerekeknek, nem az a fontos, milyen ruhában vagyunk, milyen ékszereink vannak, milyen autóval járunk, hanem a belső értékek az igazán fontosak, azok gazdagítanak minket igazán.

Előnyömre vált, hogy az én életem példa lehet a számukra, nekik is sikerülhet igazi értéket alkotni. Számomra nagyon fontos, hogy a gyerekekkel foglalkozhatok. Lett volna lehetőségem mostanában másik munkahely­re menni, ahol több pénzt is keresnék, de Isten engem erre az útra szánt, nekem itt a helyem. Ez a korosztály fontos, rájuk még tudunk hatni, nem engedhetjük el őket. Sok kérdésük van a gyerekeknek, azt érzem, mindezt otthon nem tudják a szülőkkel megbeszélni. Próbálok minden kérdésre választ adni, ezért néha az órák nagy része beszélgetéssel telik el, de ez fontos. Minden gyereknek kell legalább egy felnőtt, akire rá meri bízni a problémáit, akitől elfogadja a tanácsokat.

BG