Kockázatos halogatás

Akt.:
Kockázatos halogatás Kockázatos halogatás - © Illusztráció: Getty Images
Minden egyes gyermek születésével újra teremtődik a világ, mert minden egyes kisgyermeknek teljesen új a mi világunk (Jostein Gaarder norvég író). Az utóbbi időben a döntéshozók egyre nagyobb számban ismerik fel hazánk egyik legsúlyosabb problémájának sürgető megoldási szükségességét, a kedvezőtlen demográfiai jelenségek megállítását és kedvező irányba való fordítását. Hajnal Béla jegyzete.

Legnagyobb gondnak a népességcsökkenést, az évi 30-35 ezer fős természetes fogyást tekintik, pedig ennél sokkal nagyobb aggodalomra ad okot a lakosság kor szerinti összetételének folyamatos romlása. A születéskor várható élettartam emelkedése (75 év) alapjában véve pozitív folyamat, de az ezzel járó jelenség, a társadalom öregedése, a születések jelentős elmaradása miatt egyértelműen negatívnak minősíthető, különösen annak jövőbeni hatásaival számolva.

Az alacsony születésszám okai között a házasságkötések visszaesését az elsők között kell megemlíteni. A fiatalok egyre később alakítanak ki stabil párkapcsolatot, legyen az házasság vagy élettársi kapcsolat, ami erősen hátráltatja a gyermekvállalást. Ebben szerepe van annak is, hogy konfliktuskezelésük szinte a szakításra korlátozódik. Az 1970-es évek első felében a 18 éves nők 15 százaléka már házas volt, 20 éves korukra 40 százalékuk, 25 éves korukra pedig 80 százalékuk már férjhez ment. 2012-ben a 30 éves nők 61 százaléka viszont még csak reménykedett, hogy talán egyszer az ő fejükre is kerül fátyol. A termékenység és a családi állapot szoros kapcsolatot mutat, legtermékenyebbek a házas nők, majd az élettársi kapcsolatban élők és legkevesebbszer a hajadon, az elvált és az özvegy nők szülnek. A rohamosan terjedő látogató partnerkapcsolatoknak (amikor a felek már össze sem költöznek) nem célja a gyermekáldás.

A születések visszaesésének másik oka a nőket is érintő nagymértékű felsőoktatási expanzió. A diploma megszerzése után szinte mindenki munkahelykeresésbe kezd, ahol biztonságra és jó jövedelemre szeretnének szert tenni. A diplomás nők jelentős túlsúlyba kerültek a férfiakkal szemben, ezért bármennyire is szeretnék, nem jut minden ilyen végzettségű nőnek diplomás férj(jelölt). A 30 éves nők felének még nincs gyereke, ők azok, akiknek később már nagy valószínűséggel csak egy, vagy egy gyereke sem lesz. A ténylegesen gyermeket vállalók aránya a 30 éves nők körében 10 százalék körüli, de száz 40 éves nő közül már csak egy vállal gyermeket, 40 év felett pedig még kevesebb. A 30 éves nők csoportjában a „sikerességi arány” még 50 százalékos, a 37 évesek körében már csak 25 százalék.

A gyermekvállalás halasztása részben tudatosan tervezett, másrészt a körülmények állandó változására visszavezethető folyamatos halogatás következménye. Az 1974–1976-os nagy létszámú női generációk 16-18 százaléka gyermektelen maradhat, ami az őket követő évjáratok számára akár mintaként is szolgálhat, hozzájárulva ezzel a tudatos gyermektelenség elterjesztéséhez. Aki a harmincas éveinek közepére vagy még későbbre tervezi gyermekének világrahozatalát, annak számolnia kell azzal, hogy vágyai megvalósítására hosszabb időt kell szánnia.

Az egészségi problémák egy részének megoldására sokszor már nincs elég idő. Az anyai életkor további növekedésével a gyermekek világrahozatala előbb-utóbb biológiai korlátokba ütközik. Elfogadott álláspont, hogy az anya 43 éves kora után gyermeket szülni már nagyon kockázatos.

Ha a nők újra 20-as éveikben szülnék meg legalább első gyermeküket, akkor ez önmagába is jelentősen növekvő élveszületést generálna. Az egykék megkaphatnák a legnagyobb ajándékot, a testvért. Hazánkban legnagyobb mértékben a második gyermekek születésének száma esett vissza. Az 1970-es évek közepén született nagy létszámú Ratkó-unokák generációi most kezdenek kifutni a termékeny korból.

Utánuk jóval kevesebb potenciális szülőanyával számolhatunk. Változatlan élveszületés-számhoz is egyre lelkesebb anyukákra lenne szükség. Arra, hogy a következő években gyermekvállalási boom következik be Magyarországon – nem számíthatunk. A most gyermek- és fiatalkorú generációk létszáma évtizedekre előre meghatározza a jövőt. A demográfiai hatás kezelhetőségét a legoptimistábbak sem teszik 15 évnél távolabbra.

Az anyagi erőforrások átcsoportosítására, társadalmi összefogásra, a házasság és a család értékeinek erősítésére, a média bevonására, az oktatási-nevelési lehetőségek jobb kihasználására, gyermekintézmény-fejlesztésekre és még sok minden másra van szükség ahhoz, hogy elkerüljük az unokák nélküli ország rémképét.

Hajnal Béla
A szerző a Debreceni Egyetem és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem professzora

Címkék: ,


Dominika, a nap szépe

Dominika debreceni diáklány, már többször vett részt nap szépe fotózáson. Szerinte ez egy remek lehetőség kipróbálni, milyen a kamera előtti világ.
tovább »






hirdetés