Kis hangszerén játszott óriásit, továbbjutott

Akt.:
Szalovszky Viktória (jobbra) édes­anyjával
Szalovszky Viktória (jobbra) édes­anyjával - © Fotó: Ádám János
Budapest, Edelény – Szalovszky Viktória ott van a Virtuózok tehetségkutató tévés elődöntőjében.

Csak egy kicsinyke hangszer volt a kezében, mégis olyan bravúrosan játszott a Virtuózok komolyzenei tehetségkutató műsor televíziós válogatójában, hogy a zsűri csak álmélkodott, és természetesen továbbjuttatta a középdöntőbe.
Szalovszky Viktóriáról van szó, arról az edelényi, nyolcadik osztályos diáklányról, akit már ismerhetnek olvasóink, hiszen tavaly a Miskolc Virtuózai hangversenyen játszott együtt a Reményi Ede Kamarazenekarral, de akkor zongorázott. Viktória ugyanis két hangszer virtuóza, a zongoráé és a furulyáé. Tegnap édesanyjával érkezett szerkesztőségünkbe, hogy egy kicsit beszélgessünk az országos versenyről és a zenéről.

– Első osztályos voltam, amikor az edelényi iskolába, ahová most is járok, bejött egy nagyon aranyos tanító néni, és a furulyáról mesélt nekünk. Rögtön beiratkoztam, így a zenetanulást ezzel a hangszerrel kezdtem. A zongora csak harmadik osztályban jött – mesél a kezdetekről Viktória.

A legjobbak között

Ma már a miskolci Egressy Béni Zeneiskola növendéke, és egy régi-zenei együttesben is játszik furulyán.

Mint mondta, az idén azért ezt a hangszert választotta, mert már nagyon sok versenyen és koncerten zongorázott, és szerette volna megmutatni furulyatudását is. Miskolc virtuózai közé az idén is beválogatták. Furulyatanárával, Szabóné Biró Klárával már tavaly gondolkoztak azon, hogy el kellene indulni az országos Virtuózokon, de akkor úgy döntöttek, egy év fejlődés és érés kell a jó eredményhez.

Fotó: Ádám János Fotó: Ádám János ©

– Tulajdonképpen most sem töprengtünk sokat, a jelentkezés előtt egy-két hónappal döntöttük el, hogy indulok. Az első megméretés az volt, hogy egy felvételt kellett beküldenem a játékomról. Ezt követte egy Budapesti válogató, amit a Tóth Aladár Zeneiskolában tartottak. Innen már csak 18 jelentkező jutott be kategóriánként a tévés elődöntőbe.

Óriási élményt jelentett számomra a televíziós felvétel. Nagy sürgés-forgás fogadott, mindenki nagyon kedves volt velünk. Sok interjú és felvétel készült rólunk. Kezdetben nagyon izgultam, hogy nehogy butaságot mondjak, de aztán belejöttem. A színpadra lépés előtt még ideges voltam, de amikor elkezdtem játszani, a drukk elmúlt, akkor már csak a zsűrinek és a közönségnek játszottam, és magam is nagyon élveztem a muzsikálást. Ez azért is fontos a furulyánál, mert ha nagyon izgulok, akkor nem a rekeszbe veszem a levegőt, hanem a tüdőbe. Úgyhogy mondogattam magamnak, ha izgulsz, akkor is a hasadba vedd a levegőt – ­meséli vidáman Viktória.

Technikai bravúr

Hozzáteszi: egy roppant virtuóz darabot adott elő (Ernst Krahmer: Variations brillentes), de igazából nemcsak a technikai tudást akarta bemutatni, hanem átadni azt vidámságot és örömet, amit a darab sugároz. A mű végén egy különleges technikai bravúrt is bemutatott, a térdfogást. A magas regiszterben megszólaló hangot ugyanis csak úgy lehet előcsalogatni a hangszerből, ha térdéhez érinti a furulya alsó nyílását.

Fotó: Ádám János Fotó: Ádám János ©

– A televíziós felvétel fárasztó volt, de nagyon izgalmas. Összeismerkedtem a többiekkel, és a várakozási idő alatt még az eleven legkisebbekkel bújócs­kázni is volt idő. Kérdezték, mi a kabalám, de erre nem tudtam mit mondani. Mert nekem nincs kabalám. A tudásomban bíztam és magamban – fogalmaz Viktória. A felkészülés folyamatáról pedig ­annyit tesz hozzá, hogy amikor megtanulta a darabot, akkor már csak naponta egyszer-kétszer átjátszotta, mert a túlgyakorlás sem jó.

Megtudjuk tőle azt is, hogy jövőre már a Miskolci Bartók Béla Ze­ne- és Táncművészeti Szak­gimnázium diákja lesz, hiszen minden vágya, hogy zongora- és furulyaművész lehessen.

Hegyi Erika


„Nem tudom elmondani”

Viktória édesanyja, Varga Mariann végig mosolyogva hallgatta lánya nyilatkozatát, majd azt mondta, nem tudja elmondani, hogy mennyire büszke a lányára, hiszen azt csak érezni lehet, szavakba önteni nem.

– Mindenben támogatjuk őt, hatalmas öröm számomra, hogy ennyire tehetséges és szorgalmas. A Virtuózok-­beli fellépését nem is tudtam könnyek nélkül végighallgatni. A munkatársaim is mind gratuláltak. Szeretném megragadni az alkalmat, és megköszönni Viktória osztályfőnökének, Hadobás Pálnénak a lelki támogatást, Molnár Oszkárnak, Edelény polgármesterének a segítségét, és természetesen Viktória zenetanárainak a munkáját, Szabóné Biró Klára furulyatanárnak és Molnár Istvánné zongoratanárnak – sorolta Mariann, megjegyezve: reméli, hogy az édesanyja, Viktória nagymamája is látja az égből tehetséges unokáját, és ő is nagyon büszke rá.