Kiköveteli és életben is tartja a figyelmet

Akt.:
Illusztráció - Nem helyettesíti a személyes kapcsolatokat a közösségi média. Mégis, egyre nagyobb teret tölt be az életünkben
Illusztráció - Nem helyettesíti a személyes kapcsolatokat a közösségi média. Mégis, egyre nagyobb teret tölt be az életünkben - © Fotó: dreamstime
Budapest, Debrecen, Miskolc, Nyíregyháza – Ami hajtja: a kíváncsiság, az önbizalom hiánya és a visszajelzés igénye.

Közhelyszámba menő igazság, hogy a közösségi médiát még azok is használják, akik pedig nem akarják. Miért vált ennyire megkerülhetetlen részévé az életünknek? Tényleg az, vagy mi tesszük azzá azáltal, hogy nem akarunk, vagy nem tudunk lemondani róla?

Dunder Krisztiánt, a digitális világ szakértőjét, kiadónk az Inform Média hírportáljainak egykori alapító főszerkesztőjét, a Growww Digital társalapítóját és digitális üzletfejlesztési szakértőjét kérdeztük.

Sem ilyen, sem ekkora

Beszélgetésünkben arra hívta fel a figyelmet, hogy mára az emberek információfogyasztásának elsődleges csatornája lett a közösségi média.

A visszajelzések erősíthetik, de torzíthatják is az énképet” Dunder Krisztián

– Ez korábban formáját és méretét tekintve is ismeretlen jelenség volt. Az online közösségi terek megjelenésével a felhasználók először egymás között osztottak meg tartalmakat. Az elmúlt tizenöt év fejlődése azt hozta, hogy tömegével jelentek meg a hálózaton a felhasználók ismerősei is, a tartalommegosztás és -fogyasztás tömegessé válhatott. A felhasználók saját tartalmai – bejegyzései, fotói – mellett a szerkesztett, úgynevezett minőségi tartalmak is kikövetelték a maguk helyét, és a digitális térben megjelentek a véleményvezérek, akiknek megnyilvánulásait egész közösségek követik, s akikre az offline térben adott esetben nem, vagy nem ennyire figyelnének oda azok, akik online követik minden megnyilvánulásukat – foglalta össze Dunder Krisztián, megjegyezve: Magyarországon is százával követelik ki a figyelmet a véleményvezérek.

Az emberi tényező

A korai kezdetektől a kíváncsiság hajtja a közösségi média felhasználóit – mutatott rá a szakértő –, ez kapcsolta össze az embereket, ez formálta a szokásaikat, és ez élteti is a közösségi médiát. Bizonyos témák számára a legjobb platform ez a felület – tette hozzá. Az általa sorolt példák közül talán ez a legszemléletesebb: ha főzni tanulunk bármit, a receptek kiválasztásában, a metódus nyomon követésében meglehetősen praktikus tudáshoz segít a közösségi média, személyes tapasztalatokkal egyengetve az utunkat: mire érdemes figyelni, ki mit ajánl hozzá.

Hogy mi köti az embereket a közösségi médiához, ezzel kapcsolatban dr. Almássi Kitti klinikai szakpszichológus véleményét ajánlotta figyelmünkbe Dunder Krisztián: e kapcsolat motorja az önbizalomhiány és a visszajelzés igénye. Az apró sikerekre is kapható azonnali visszajelzés – egy családi fotó is megér 50-100 lájkot. A visszajelzésekkel kapcsolatban arra hívja fel a figyelmet, hogy ezek nem csak erősíthetik, de torzíthatják is az énképet.

Temetni? Nem éppen

A beszélgetésben kitértünk rá: vannak, akik nem engedik, hogy beszippantsa őket a közösségi média, illetve, hogy felerősödőben a közösségi háló – tágabban az életen eluralkodó internethasználat – veszélyeire figyelmeztető kommunikáció. Befolyásolja-e ez az online tér jövőjét?

dunder-krisztian

Dunder Krisztián szerint semmilyen tény, forgalmi adat nem igazolja, hogy temetni kellene a közösségi médiát. Valóban vannak, akiket ez hidegen hagy, akik elvesztegetett időnek tartják az internetezést, az online kapcsolatépítést, kapcsolatápolást. Ez részben generációs alapú hozzáállás: az idősebb korosztályok sajátja. A tudatos médiahasználók között is megjelennek a távolságtartók. Vannak foglalkozási csoportok, amelyek számára nem is ajánlott jelen lenni az online közösségi terekben: az orvosoknak, az ügyvédeknek, a magánéletük híreit megosztó politikusoknak ez, lehet, többet árt, mint használ. Mindig lesznek kívülállók, de az internet térnyerése, ezzel a felhasználók számának hatványozódása miatt ez a kisebb csoport – tette hozzá Dunder Krisztián.

BA


90, 9, 1

A Médiapiac című szakmai folyóirat számára írt tanulmánya kapcsán hozta fel az alábbi szabályt Dunder Krisztián: a közösségi média felhasználóit három csoportba lehet besorolni: 90 százalékuk csak fogyasztja a tartalmat. 9 százalékuk minimálisan interaktív, azaz tetszést nyilvánít – lájkol –, kommentel. 1 százalékuk az az aktív rész, amelyik tartalmat állít elő, bejegyzéseket ír, blogja vagy vlogja is van.


A fiatalok olyanok is, meg nem is

Felvetettük: mennyire lehet egységes tömegként kezelni a közösségi médiát használók sokaságát? Például: mennyire különülnek el a felhasználók szokásai életkoruk alapján?

Dunder Krisztán itt arra tért ki, hogy formáját tekintve nincs lényegi különbség a generációk közösségimédia-szokásai között: a 13-15 évesek személyes és minőségi tartalmakat éppúgy megosztanak, mint a felnőttek, a tiniknek is megvannak a maguk véleményvezérei, akik adott esetben befolyásolják a világlátásukat, a szokásaikat. A minecraft-videók és -csatornák tanulmányozását ajánlotta azok számára, akik szeretnének ebbe a világba betekintést nyerni.

Viszont a fiatal korosztályt a fogékonysága mindenképpen megkülönbözteti a szülei és nagyszülei korcsoportjától. A legnyitottabbak, a legkönnyebben felkelthető az érdeklődésük az új alkalmazások, az új gegek iránt. Ennek köszönhetően bizonyos internetes alkalmazások megerősödnek, mások tiszavirág-életűnek bizonyulnak.

A felnőtt közönségben kialakultak a szárazabb, de értelmesebb beszélgetések terei – a Linkedin-t hallottuk említeni –, a 600-700 ezernyi hazai felhasználó nem az idejét vesztegeti, hanem például az önfejlesztés, az álláskeresés, a karrierépítés témáit járja körül.


Mennyire függünk a közösségi médiától?

Ma már valóban megkerülhetetlen: kutatások bizonyítják, hogy az emberek több mint felének az első dolga ébredés után megnézni a közösségi fiókját (legyen az Facebook, Instagram vagy valamilyen chatszolgáltatás); további 28 százalék csak a reggeliig bírja ki, mert közben már online; 66 százaléknak ez az utolsó dolog, amit ébren csinál az ágyban, mielőtt elaludna.

A 18-24 évesek töltik a legtöbb időt a közösségi portálokon világszerte, és bár a körükben az Instagram és a Snapchat mellett népszerű a WhatsApp meg a Viber is, azért még mindig napi több órát Facebookoznak. A mindennapjaik része, és mivel ezen nőttek fel, még kevésbé fognak tudni elszakadni (ha el fognak tudni egyáltalán).

A fő mozgatórugó a kíváncsiság mások élete iránt, illetve a visszajelzések iránti vágy: nem akarnak lemaradni/kimaradni.

kapcsolat-illusztracio-foto-dreamstime

A tartalomfogyasztási szokások átalakításában a Facebooknak nagy szerepe van: ma már el sem kell hagyni a portált, minden (szöveg, kép, videó és még élő videó is) megvan egy helyen, így semmi sem támasztja alá azt, hogy a felhasználók máshova menjenek, mást keressenek.

Szorosan idekapcsolódik, hogy az online töltött idő egyre nagyobb részét teszi ki a Facebook pont azért, mert ha valakinek csak fél vagy 1 órája van, hogy hozzájusson a friss hírekhez vagy internetezzen, akkor mindent egy helyről szerez be. Olyan ez kicsit, mint a kisbolt és a hipermarket esete; oda megyünk, ahol minden van.

(A tényeket Mezei Alexandra, a Growww Digital content & social media specialist-je gyűjtötte.)


Illusztráció - Okostelefon-ország büszke lakója
Bevallom, hónap végén, mire elfogy a mobilnetem, bajban vagyok, és ebben nincs semmilyen függőség, aberráció, egyszerűen a munkám – sőt az életem – szerves része az okostelefonom. Megpróbálhatnék „ellenállni a vonzásának”, de a jelenlegi életformám miatt ez nem lehetséges. Király Csaba írása. Nin...








hirdetés




hirdet�s