Két szék közé

Beindult az ukrajnai nagy előrehozott választási óriáskerék.

Számtalan kosárral forog, de mindenki számára nyilvánvaló, hogy csak négy-öt ér majd föl a legfelső ívre.

No és özönlenek a csábítóbbnál csábítóbb ígéretek. Sokan a csillagos eget is lehoznák a választóknak, hogy azok rájuk szavazzanak.

Dupla-tripla bér. Eltörölt adók. 10, 20, 30 ezer egy-egy újszülöttért – tiszta emberpiac (aztán a sok, pénzért csinált csecsemő ott sír majd a gyerekotthonokban). Eldorádó és mézesmadzag.

Hogy ezt miből, arról viszont nem szól a fáma. Hiszen az állam csak azt osztogathatja, amit a polgáraitól bevasal. Úgy tűni két vagy több bőrünk is van.

Na meg ott a kérdés, hogy a Nagy Orosz Testvért vagy Európát és a NATO-t válasszuk. (Ez valószínűleg csak akkor dől majd el, ha a pravoszláv egyház Rómához csatlakozik – vagy fordítva.)

Nekünk, kárpátaljai magyaroknak külön madzag készült: két korábbi képviselőnket is elénk rakták – ámde minden kézzelfogható program nélkül. Hiszen sem Moroz, sem Juscsenko ígéretei között sem látjuk például azt, hogy a különböző nemzetiségek saját anyanyelvükön tehetnek majd érettségi-felvételi vizsgát, amennyiben bekerül a pártjuk.

Tóth Mihály színre kerülése mindenesetre eddig csak az USZP-nek tett jót, mert az esélylatolgatásban az eddigi 1-ről 3 %-ra nőtt a vélt támogatottsága, tekintve a beígért 70 ezer kárpátaljai magyar voksot. De vajon Mihály melyik kárpátaljaival egyeztetett erről? Ily módon akár egy kiselefánt is szóba jöhetett volna.

Kovács Miklós és az államfő legutóbbi emlékezetes – Orbán Viktor jelenlétében megkötött – paktumából ugyancsak nem valósult meg semmi, ha nem csal az emlékezet. Amennyiben pedig az úgynevezett demokratikus koalíciót támogató ukrán nacionalista erőkre gondolunk, a hátunkon joggal áll fel a szőr.

Talán az volna a legjobb, ha mikor menni kellene – a kárpátaljai magyarok otthon maradnának. Ezzel nyilvánítva ki tiltakozásukat azzal szemben, ami odafenn folyik. Elvégre a XIX. század végén is a magyarok találták fel a passzív rezisztenciát. S a távolmaradás szintén egyfajta szavazat.

Más tészta lenne, ha a versengő pártoktól a magyar oktatás, könyvkiadás, sajtó kiemelt támogatásáról hallanánk, az önkormányzatiságról nem is beszélve.

E tekintetben azonban csöndesség van. Garancia pedig…

Persze, attól még elmehetünk szavazni.

Csak aztán ne panaszkodjon senki, hogy két szék közé esett…

– Palkó István, Kárpátalja –



Sporthírek






hirdet�s