Két pont a „matyók” igénye

Két pont a „matyók” igénye
Mezőkövesd – Első győzelmének megszerzésére készül szerdán este a Mezőkövesdi KC férfi kézilabdacsapata.

A matyóvárosiak a városi sportcsarnokban 18 órától a Sport36-Komló együttesét látják vendégül. A kövesdiek számára nem volt kegyes Fortuna, hiszen az első három fordulóban – a sorsolás szeszélyes folytán – a Tatabánya, a Csurgó és a Szeged jóvoltából „verhetetlen” ellenfeleket kaptak, ezen a héten viszont akár négy pontot is gyűjthetnek. Szerdán ugyanis az egykori bányászfellegvár gárdáját látják vendégül, míg a hét végén Cegléden lépnek fel.

Hozniuk kell

– Egyáltalán nem idegeskedünk azon, hogy még nulla pontosak vagyunk – kezdte Skaliczki László, az MKC vezetőedzője, majd hozzátette: – Eddigi ellenfeleink lényegesen nagyobb tudást képviselnek, de „rajtuk” már nem töprengünk, hiszen nem sporttörténelmet tanulunk… Számunkra most következik az a szakasz, melynek során – már bocsánat a fogalmazásért – meg kell tollasodnunk. Ha valamit fel akarunk mutatni, akkor elsősorban a hazai összecsapásainkat kell hoznunk. Maradjunk a Komló ellen: az a lényeg, hogy most olyan csapat látogat hozzánk, amelyik verhető. Mire van szükség a hőn áhított két pont begyűjtése érdekében: összeszedett játékra, a felelősség felvállalására, a támadások felépítésére, a helyzetek kidolgozására és értékesítésére, a dobószázalék felsrófolására, a védőmunka javítására, a belsők közötti együttműködésre, a technikai hibák minimalizálására. Lehet, hogy így felsorolva ez soknak tűnik, de a gyakorlatban azért nem ilyen bonyolult a helyzet.

A szakvezetőnek megemlítettünk néhány beszédes számot: a Szeged 40-15-re nyert Komlón, a Mezőkövesdet viszont hazai pályán csak 33-21-re tudta legyűrni, ebből pedig az következik, hogy az MKC sokszor jobb, mint a baranyaiak…

Nem számítanak

– Jó ez a matematika, de a számokból semmilyen következtetést nem lehet levonni – folytatta Skaliczki László. – Minden meccs más: ennek jegyében, ha valamelyik alakulat utazósebességre vált, akár gázolhat is. Az arányok egyébként éppen ezért nem játszanak, a találkozók szakmai mutatói a lényegesek. Ennek jegyében „okoskodjunk” egy kicsit: két és fél hét alatt öt meccset vívunk, de nem rakok semmilyen, akár elviselhető, akár elviselhetetlen terhet a fiúk vállaira. Nem kalkulálok, éspedig azért nem, mert mindig a soron következő összecsapás a legfontosabb. Egyet világosan látnunk kell: a felsőházhoz 20 pont kell, vagy kellene. Ha hozzuk a hazai derbiket és idegenben pluszpontokhoz jutunk, akkor minden lehet, de a sportban már megtanultuk, hogy kár előreszaladni. A mondás szerint a hídon akkor kell átkelni, ha odaérünk.

Az MKC keretében a mester szerint minden a legnagyobb rendben van: valamennyien egészségesek, bizakodnak, bár a csapatépítésben még nem tartanak ott, ahol szeretnék, de lépésről lépésre haladunk előre.

ÉM-KT