Két motívum

A rendőrség hatásos koncepció alapján szervezte meg a tömegoszlatást, így magába az akcióba elég nehéz belekötni, de…
Szegő Péter jegyzete.

A kulcsmotívum az őszi zavargások egyik vezéralakjának titulált Budaházy György elfogása, mely azonban nem provokáció, hanem csapda volt. Persze az ellenzék kritikai narratívájába jobban illik a provokáció vádja, a rendőrség pedig nem fogja nyíltan kimondani, hogy “ügyesen betereltük őket egy karámba”.

A terv kitalálója jól tudta, hogy egy ilyen hírrel éppen a zavargások legagresszívebb tagjait irányíthatják egy helyre (Budaházyt a nyomozóiroda épületébe vitték, és a hírre a rendbontók is odamentek). Innentől kezdve csak technikai kérdés volt, hogy ezt a szűrt csoportot miként tudják gyengíteni, megosztani.

A demonstrációs helyszíneket járva nekem csak a gáztól volt könnyes a szemem, nem úgy mint annak az asszonynak, aki a reggeli zászlófelvonásra ment ki két gyermekével és a férjével.

A férfi arra kérte a mellette vadul ordítozó embereket, hogy hagyják abba, mert félnek a gyerekei. Erre többen rátámadtak, majdnem megverték, egyikük azt ordítozta, hogy húzzanak el a vidámparkba, mert itt forradalom lesz. Az asszony ekkor sírta el magát.

Bár a Kossuth térre csak fémdetektoros vizsgálat után lehetett bemenni, bent egyetlen rendőr sem volt, aki megvédhette volna ezt a családot.








hirdet�s