Két malac

Akt.:
Illusztráció
Illusztráció
Sokat gondolkodtam év végén, hogy legyen-e grillázs­malacom vagy sem. Persze elsőre nem tűnik óriási dilemmának, de nekem mégis nehéz volt a döntés. Szántó Rita írása.

A cukorból és magvakból készült édességnek ugyanis története van. Gyermekkorom szilvesztereinek elmaradhatatlan kelléke volt. Mivel a szüleim általában valamelyik buliban búcsúztatták az óévet, így én nagymamámnál buliztam.

Mindig terített asztallal várt, és a sok finomság mellett, az asztal közepén ott volt a grillázsmalac is. Szép volt, édes volt, finom volt. Az évtizedek alatt pedig valahogy a mi kettőnk ügyévé vált ez a finomság.

Az elmúlt években persze már én vettem neki a malackát. Megvolt a szokásos színjáték előtte, felhívott, hogy ő már az idén nem kér, ne is vegyek grillázst. Ez a hívás mindig jókor jött, és tudtam, nagymamámnál azt jelenti, ne felejts el venni malackát.

Nem is felejtettem el egyszer sem, és minden szilveszterkor boldogan csengettem, tudtam, hogy a kezdeti „minek kellett ez” után csillogó szemmel nézegeti majd a malac hátára rajzolt cukormázas betűket, és boldogan ízlelgeti az édességet.

Tavaly is így volt. Az idén már nem, pedig végül vettem malacot. Kettőt, mint minden évben. Egyet itthonra, egyet nagymamámnak. Végül mindkettő az asztalomra került. Az idén már nem tudtam hova becsengetni.

Szántó Rita