Halott és halálra ítélt miskolci aluljárók

Az első számú az avasi

aluljáró lehetne, amelyet a

közelmúltban végképp

halálrítéltek az új,

lámpás csomópont

átadásával. Bár

korábban sem használták, ez is

indokolta a zebra kialakítását.

Annak azonban, hogy az emberek nem mentek le oda,

megvolt az oka. Többek között:

féltek vagy – főleg idősebbek

esetében – nem szívesen

lépcsőztek. Most már van zebra, de

mi lesz az aluljáró sorsa?

Ottjártunkkor egy idősebb férfi

két hatalmas bevásárló

szatyorral ballagott az aluljáró

felé, a lépcsőnél azonban

meggondolta magát, s inkább a

zebrát választotta. Nem

csodálkoztunk rajta, hiszen, ha már

végre megvan, akkor használják is.

Mi azért lemerészkedtünk az

aluljáróba, amelynek már

a bejáratánál tábla

hirdeti: kamerával megfigyelt terület. Nem

véletlen a figyelmeztetés, hiszen az

avasiak többsége arra

panaszkodott, azért nem használta

korábban sem az aluljárót, mert

félt lemenni, inkább a

veszélyesebb, útonátkelést

választották.

Nézze

meg képeinket: 

Inkább szabálytalanul

Nagy Magdolnával még a

felszínen találkoztunk, ott mondta el,

hogy időszerű volt a lámpás

kereszteződés kialakítása.

Így fogalmazott: „Szégyelhetik

magukat, hogy eddig nem csinálták meg,

pedig sok volt a baleset.” Elmondta azt is, hogy

mocskos, büdös az

aluljáró és nem

utolsósorban nem biztonságos.

Volt, aki azt mondta, csak akkor ment le, ha az 5

éves kislányával volt, ővele

ugyanis nem szívesen kelt át a tilosban.

De ha egyedül közlekedett, akkor

inkább fent szabálytalankodott.

Télen ugyanis csúsztak a

lépcsők és piszkos volt. Bevallotta:

este felé már félt is

lemenni.

Ennyi rossz vélemény után mi is

csak félve merészkedtünk le azavasi

aluljáróba. Már a

lefelé út veszélyesnek bizonyult,

fotós kollégám nem egyszer

megbotlott vagy a lépcső mozdult meg

alatta. Leérve azonban meglepő

tisztaság, rend fogadott minket és

zöld falak. Ez a szín nyugtató,

talán nem véletlen, hogy ilyenre

festették. A tisztaságra egyik

magyarázatnak azt találtuk, hogy itt van

a Miskolci Városgazda Kht.

köztisztasági részlegének

irodája. Ott találtunk is két

embert, de arra hivatkoztak, ők nem

nyilatkozhatnak.

Az aluljáró egyébként

kongott az ürességtől, ezért mi

is meglepődtünk, amikor megláttunk egy

embert lefelé jönni a lépcsőn.

Ő is csodálkozva nézett ránk,

mikor megkérdeztük: miért itt megy

át, az út alatt, miért nem

felette. „Nem vettem észre, hogy

már van lámpás zebra,

ritkán járok erre, így

megszokásból közlekedem. De

örülök, hogy megtudtam” –

válaszolta Molnár

Attiláné.

Az ajtó zárva

Az avasi aluljárót az Avasi

Kulturális és Sportegyesület kapta

meg hasznosításra. Erről a

júniusi testületi ülés

döntött. Kedden még nem láttuk

nyomát annak, hogy ott bármi is

történne, viszont az egyesületet egy

ajtó fölötti felirat hirdette az

aluljáróban. Az ajtó azonban

egyelőre zárva.

Hiperprimitivizmust

ígérnek

Szétnéztünk más miskolci

aluljáróban is, elsősorban

olyanokban, amelyekről tudtuk, kevesen

használják. Egyik ilyen a

Vörösmarty utcán

található. Ottjártunkkor volt

ugyan, aki lemerészkedett, de többen a

forgalmas négysávoson keltek át,

persze szabálytalanul. Nem csoda, hiszen az

aluljáróban olyan látvány

fogadott minket, hogy mi is megbántuk, hogy

lementünk. Sötét, kosz,

összefirkált falak, kidobott fotel,

és ürülék. Úgy

tűnt, mára egy funkciója maradt csak

az aluljárónak: falain hirdesse

Indián és Cicc szeretik egymást.

Megjegyzem, választhattak volna romantikusabb

helyszínt is falfirkájuknak. Már

csak azért is, mert a

járókelők szerint ezt az

aluljárót WC-nek használják

az emberek.

Ezt Kohár Endre is

megerősítette, aki ma már a

fájós lába miatt nem megy le a

lépcsőn, de régen sem

használta az aluljárót, mert

büdös volt.

Azt tudják, miért épült az

aluljáró? – kiáltotta

utánunk Kohár Endre,

mikor elindultunk lefelé. Nem tudtam. „Az

országos csemege vezérigazgatója

feltételként szabta, akkor lesz itt bolt,

ha megépül az aluljáró. A

városi tanács rábólintott.

De soha nem használta senki. Kezdetben

üzletek is voltak itt, de nem volt forgalom”

– sorolta.

Utunk utolsó állomása a Fazekas

utcai aluljáró volt. Itt rögtön

egy felirat, csak, hogy kétségünk se

legyen, mi vár ránk lent:

hiperprimitivizmus. Ezek után nem

csalódunk, de meg sem lepődünk. A

kép: kosz, összefirkált falak,

és sehol egy lélek. Miközben a

forgalmas út szélén csoportokban

várakoznak átkelésre az emberek.

Önnek mi a

véleménye? Szóljon hozzá

ITT!