Két amerikai kutató, Robert J. Lefkowitz és Brian K. Kobilka kapta a kémiai Nobel-díjat

Akt.:
Robert J. Lefkowitz és Brian K. Kobilka
Robert J. Lefkowitz és Brian K. Kobilka
Stockholm, 2012. október 10., szerda (MTI) – Két amerikai kutató, Robert J. Lefkowitz és Brian K. Kobilka kapta fehérjekutatásokért az idei kémiai Nobel-díjat – jelentették be szerdán a Svéd Királyi Tudományos Akadémián Stockholmban.

A két kutató a bizottság indoklása szerint a G-fehérjekapcsolt receptorok kutatása terén elért eredményeivel érdemelte ki a díjat.

Testünk milliárdnyi sejt közötti kapcsolatból felépülő, összetett rendszer. Minden egyes sejtnek apró receptorai vannak, amelyek képessé teszik környezete érzékelésére, hogy alkalmazkodni tudjon az új helyzetekhez. Robert J. Lefkowitz és Brian K. Kobilka áttörést jelentő felfedezéseket tett, amelyekkel leírták egy fontos receptorcsalád, a G-fehérjekapcsolt receptorok belső működését – olvasható a Nobel-díj hivatalos honlapján (www.nobelprize.org).

Hosszú ideig rejtély maradt, hogy a sejtek miként képesek érzékelni környezetüket. Azzal tisztában voltak a tudósok, hogy erőteljes hatása van olyan hormonoknak, mint az inzulin: emeli a vérnyomást és felgyorsítja a szívverést. Feltételezték azt is, hogy a sejtek felszínén vannak valamiféle receptorok a hormonok számára. Az viszont, hogy ezek a receptorok valójában miből állnak és hogyan működnek, csaknem az egész 20. században feltáratlan maradt.

Lefkowitz 1968-ban kezdett el radioaktív izotópokat használni a sejtek receptorainak nyomon követésére. Ennek során több receptort sikerült megtalálnia, köztük egy adrenalinreceptort is. A kutatócsoport 1980-ban tette meg a következő nagy lépést. Az újonnan csatlakozott Kobilka elhatározta, hogy a szóban forgó receptort kódoló gént izolálja az emberi genomból, és kreatív megközelítésének köszönhetően el is érte célját. Amikor a kutatók elemezték a gént, észrevették, hogy a receptor hasonlít egy szemben található, a fény “befogására” szolgáló receptorhoz.

Ekkor jöttek rá arra, hogy egy egész receptorcsaládról van szó, amelyek szerkezete és működése is hasonló. Ma az ebbe a receptorcsaládba tartozó tagokat G-fehérjekapcsolt receptoroknak hívják. Körülbelül ezer génünk van, amely ilyen receptorokat kódol, például a fény, az ízek, a szagok, az adrenalin, a hisztamin, a dopamin és a szerotonin receptora is ide tartozik. A gyógyszerek körülbelül fele e receptorokon keresztül fejti ki hatását.

2011-ben Kobilka újabb áttörést ért el: képalkotó eljárással “megörökítette” a pillanatot, amikor az adrenalin receptorát aktiválja a hormon és jelet küld a sejtnek. A molekuláris mesterműnek számító felvétel több évtizedes kutatómunka eredménye.

Robert J. Lefkowitz 1943-ban született New Yorkban, orvosi diplomáját a Columbia Egyetemen szerezte 1966-ban, jelenleg a Howard Hughes Orvosi Intézet és a Duke Egyetem Orvosi Központjának professzora.

Brian K. Kobilka 1955-ben született Little Fallsban, orvosi diplomáját 1981-ben szerezte a Yale Egyetemen, jelenleg a Stanford Egyetem orvosi karának professzora.
Az elismeréssel összesen 8 millió svéd korona (263 millió forint) jár együtt, amelyet fele-fele arányban kapnak meg a díjazottak.

– MTI – 








hirdet�s