Kerekasztal a műtárgy-kereskedelemről Romániában és Magyarországon

Budapest, 2012. május 21., hétfő (MTI) – Artindex címmel kerekasztal-beszélgetést tart kedden a romániai és a magyar műtárgy-kereskedelemről a Műcsarnok, együttműködésben a Budapesti Román Kulturális Intézettel.

 

Brindusa Armanca, a román intézet igazgatója elmondta az MTI-nek, hogy Romániában a rendszerváltás után még csak most kezdtek igazán foglalkozni a műtárgy gyűjtéssel, kereskedelemmel, szakértéssel, amelyet a magyarok már régen elindítottak, úgy hogy van mit tanulniuk a románoknak – jegyezte meg. Ezért is szervezték meg ezt a beszélgetést.

Romániából tizenegyen érkeznek, ebből kilencen Bukarestből és ketten Kolozsvárról. Van közöttük galérista, mint Diana Dochia, a Romániai Múzeumok Országos Szövetségének alapító tagja és Mihai Pop, aki Kolozsvárott és Berlinben dolgozik, Cristina Olteanu művészetmenedzser, az ArtMark Intézet igazgatója, Székely Sebestyén, a kolozsvári Quadro Aukciós Ház igazgatója és Mladen Bataniat kortárs műgyűjtő, üzletember Bukarestből.

Magyarországról tíz szakember vesz részt a kerekasztal-beszélgetésen. Ott lesz többek között Körmendi Anna műgyűjtő, Szipőcs Krisztina, a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum kurátora, Einspach Gábor művészettörténész, szakértő, Rieder Gábor, a Flash Art kortárs művészeti magazin főszerkesztője és Molnár Annamária, a Kortárs Galériák Egyesületének elnöke.

A rendszerváltás előtt a kelet-európai régióban a kortárs művészetnek igen csekély színtér jutott. Romániában a kulturális örökség törvénye értelmében 1989 előtt mindenkinek be kellett jelentenie művészeti javait, az állam azonban csak ritkán élt elővásárlási jogával a múzeumok részére – magyarázta a román intézet igazgatója.

Mint mondta, 1990 után hatálytalanították a műtárgyak bejelentési kötelezettségét és rengeteg igen értékes műtárgyat vittek külföldre, míg az új, kulturális javakra vonatkozó törvény 2000-re megszületett. Most már törvény rögzíti a tulajdonjogot és a munkák elbírálásának szabályait, a galériákat pedig szakértők alkalmazására kötelezi.

Magyarországon ugyanakkor a 90-es évek első felében sorra nyíltak meg a képzőművészettel foglalkozó magángalériák, kialakult egy nonprofit galériahálózat is, de a műkereskedelem fő helyszínei továbbra is az aukciós házak maradtak. Később új hullám jelent meg, és a galériák megnyitották kapuikat a pályakezdő művészek előtt is, majd az ezredfordulót követően ott is újabb változások kezdődtek.

A tanácskozáson azt vizsgálják, hogyan néz ki most, 2012-ben a műtárgy-kereskedelem Magyarországon és a szomszédos Romániában. Melyek azok a pontok, amelyek a haladás irányát és a két ország műtárgy-kereskedelemét meghatározzák? Mik a tapasztalatok, melyek voltak a nehézségek és melyek a kiutak? – teszik fel majd a kérdést a résztvevők, akik megpróbálják megmutatni a hasonlóságokat és különbségeket, felhívják a figyelmet az árverések, vásárok, gyűjtők, galériák, múzeumok, kritikusok, kurátorok és művészek kapcsolatának anyagi, jogi és szakmai útvesztőire – írja az esemény tájékoztatójában a Műcsarnok.








hirdet�s