Képzeljük el

Illusztráció
Illusztráció - © Fotó: nol.hu
Képzeljük el: van egy ország, a helyszín: Közép-Európa, az idő: idén április. A Nemzeti Színház igazgatóját Alföldi Róbertnek hívják, a kormány nem költi a közpénzt drága sportlétesítményekre, mert más fontos beruházásokra áldoz. Bujdos Attila jegyzete.

A szegények és az elesettek gondjai iránt érzékeny és figyelmes politikát folytat. Tanszabadság van, sokszínű, esélyadó oktatási rendszerben versengenek önkormányzati, állami, egyházi és magániskolák, a felügyelet nem terjeszkedik túl a jövőre tekintő szakmai teljesítmény ellenőrzésén. Lehetne? Képzeljük el ezt is: igen – a politikai közbeszédben kormányzati agytrösztként emlegetett Századvég kutatásokkal, szakértői véleményekkel segítette a kormány munkáját. Ha például ezekre is hallgatnak a döntéseknél, talán nem egy képzeletbeli országot írna le az előbbi néhány mondat.

A legfontosabb mégis­csak az, hogyan gondolkodnak erről az emberek.

És akkor a kérdés: mit kell figyelembe vennie a kormánynak? Erre nézve a héten kapott útmutatást az ország Rogán Antal minisztertől, az ő feladata volt megindokolni, miért törlik el egy évvel a bevezetése után a vasárnapi boltzárat: „a legfontosabb mégiscsak az, hogyan gondolkodnak erről az emberek”. Mert „hat évvel ezelőtt arra kaptunk mandátumot, hogy az emberekkel együtt kormányozzunk”. És a miértre: „az elmúlt egy évben nem sikerült meggyőzni őket arról, hogy ez az intézkedés az ő szempontjukból is sikeres”.

Ebből következtethetnénk például arra, hogy a kormányzati munka célja az emberek meggyőzésének szolgálata, s ha így van, akkor a gondolati rendszerben megmutatkozik az ellentmondás: minek meggyőzni az embereket valamiről, ha azt a valamit nemcsak az ő érdekükben, hanem ráadásul velük együttműködve is teszi a kormány. Ha nincs ilyen együttműködés, az persze tényleg tág teret nyit az érveknek.

A boltzár esetében tényekre is hivatkozhatunk, hogy mit akartak valójában az emberek: a tavalyi döntést kísérő kutatásokból az látszik, hogy a többség ragaszkodott volna a vasárnap is nyitva tartó üzletekhez, és ez a Fidesz-szavazók nem elhanyagolható részének is kedvére való lett volna. Hogy melyik emberekkel kell tartania a kormánynak, a többséggel vagy a kisebbséggel, erre biztosan nem adható általános érvényű útmutató, és ez lényegében így is van rendjén – van, amikor a népszerűtlenséget is vállalni kell. Van, hogy tényleg csak a rövidtávú érdek ellenében születhet valami jó. Ha jól olvassuk a miniszter szavait, szerinte ez éppen az az eset. És akkor lehetne még gondolkodni azon is, hogy ha így van, nem volna-e indokolt kitartóbbnak lenniük. És, hogy ettől a jótól jobb lett-e az ország is ebben az igyekezetben.

Bujdos Attila