Kenedi-bizottság: a dossziétörvény lehet a nyilvánosság garanciája

Egy új törvény, a dossziétörvény elfogadásával látná megvalósíthatónak
az állambiztonsági iratok nyilvánosságának garanciáit a Kenedi-bizottság. A Kenedi János vezette héttagú bizottság majdnem egy évig vizsgálódott az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának és más illetékes levéltáraknak át nem adott egykori titkosszolgálati iratokat őrző szerveknél. Jelentésük és a kutathatóságra, valamint a nyilvánosságra vonatkozó javaslataik péntek óta nyilvánosak és a héten tárgyalhatja őket a Nemzetbiztonsági Kabinet.

A bizottság véleménye szerint a “hálózati személyekre” – ügynökökre – vonatkozó rendelkezéseket ki kell terjeszteni az együttműködők teljes körére, így a hivatalos, társadalmi és alkalmi kapcsolatokra is. Az új törvény mondja ki azt is, hogy “hálózati személy” az, aki ilyen minőségben állambiztonsági iratokban szerepel, és azok is minősüljenek közszereplőnek a hálózat tagjai közül – és így adataik legyenek nyilvánosak – akik csak 1990 előtt láttak el politikai közfeladatot, utána nem.

Az általános javaslatok között szerepel az is, hogy a törvény ne nevezze “kérelmezőnek” a megfigyelés áldozatát, mert az leereszkedő, helyette az “igénylő” kifejezést használják arra, aki családja, vagy saját maga megfigyeléséről akar tájékozódni. Ezen kívül a jogszabály ne tegyen különbséget a kutató és az ügyben érintett “megfigyelt” között ha az iratokba akarnak betekinteni, vagyis a megfigyelt áldozat is ismerhesse meg az összes adatot, kivéve a másra vonatkozó szenzitív, azaz érzékeny személyes adatokat. Ugyanakkor az állambiztonsági iratok esetében a bizottság szerint nem lehet szenzitív adat a dokumentumokban szereplő faji, vagy vallási, ideológiai, politikai megkülönböztetés, hiszen sokszor éppen ez volt az üldöztetés alapja.

Az adatok minősítésekor a titokgazda köteles legyen bizonyítani, hogy miért szükséges egy adott, a kezelésében álló dokumentum titkosságát fenntartani. Az irat a továbbiakban ne számítson titkosnak, csak a benne lévő adat. Részeket azonban ne lehessen kitörölni, mint azt a bizottság több helyen is tapasztalta. A működő titkosszolgálatok pedig adják át a levéltáraknak azokat a dokumentumokat, melyek bár titkosak, de a szolgálatoknak már nincs rájuk szükségük. A bizottság javasolja az iratok minősítésében a “nemzetbiztonsági érdek szempontjából kiemelkedően fontos irat” kategória törlését. Az iratokat kutatók között pedig ne lehessen különbséget tenni aszerint, hogy melyik levéltárban akarnak kutatni.

A bizottság érdemi szankciókat javasol arra az esetre, ha a titokgazdák elmulasztják a minősített iratok törvényben előírt felülvizsgálatát.

A Kenedi- bizottság azt is javasolja, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatalban (NBH) és az Információs Hivatalban (IH) őrzött, az állambiztonsági szolgálatok nyilvántartásainak máig legteljesebb adatait tartalmazó mágnesszalagokat nyomtassák ki, és a rajta lévő adatokat vizsgálják felül, mert megengedhetetlen hogy azok elzárva maradjanak a nyilvánosság elől, illetve az adathordozó elhasználódása miatt elvesszenek.

A bizottság teljes jelentése elolvasható a Miniszterelnöki Hivatal honlapján, a http://www.meh.hu -n.