„Kellenek a vidám napok, hogy a diákok szeressenek iskolába járni”

Ó, azok a ’70-es, ’80-as évek! Iskolaköpeny, aktatáska, centrumos nejlonszatyor. A hermanos diákok időutazáson vehettek részt
Ó, azok a ’70-es, ’80-as évek! Iskolaköpeny, aktatáska, centrumos nejlonszatyor. A hermanos diákok időutazáson vehettek részt - © Fotó: Bujdos Tibor
Miskolc – A mai hermanos diákok megtapasztalták, milyen volt régi hermanos diáknak lenni.

Egy napra elfelejtették a mai divatot a Herman Ottó Gimnázium diákjai és tanárai. Az iskolában találkoztunk pöttyös ruhás, ifjú hölgyekkel, micisapkás, szvetteres úriemberekkel, iskolaköpenyes diákokkal, sőt még úttörőkkel is, akik az ’50-es évek mozgalmi dalaira vonultak át egyik teremből a másikba. A tanárok is visszaröpültek az időben, fehér köpenyben oktatták a nebulókat, mint annak idején a 60 évvel ezelőtti hermanos tanárok.

Nem valami kényelmes ez a fekete köpeny. Fura lehetett…” Csanádi Zsuzsa

Micisapkában

Épp a 60-as szám volt az apropója a gimnázium tegnapi retrónapjának, hisz 6 évtizede annak, hogy elkezdődött az oktatás az intézményben. Így aztán a tanárok és a diákok szüleik, nagyszüleik ruháiba bújtak. És nemcsak a móka kedvéért, de erről majd később.

Kicsengettek ugyanis, úgyhogy bekukkantunk néhány osztályba. A 9/2 az ’50-es, ’60-as évek divatjának megfelelő ruhákban pompáznak. A lányok pöttyös ruhákban, a fiúk micisapkában.

– Nagyon élvezzük, hogy ilyen ruhában lehetünk. Olyan, mintha visszarepültünk volna az időben. Vicces. Az interneten néztünk utána, hogy annak idején miben jártak a fiatal lányok. Végül is volt otthon ilyen ruhánk a szekrényben, csak elő kellett venni. Arra jók az ilyen napok, hogy színessé tegyék az iskolai életet. De közösségformáló is, hiszen rögtön lett közös témánk, megbeszéltük, ki hogy öltözik fel.

Fotó: Bujdos Tibor Fotó: Bujdos Tibor ©

A gimnázium történetéről még nem sokat tudunk, az majd ezután jön – csevegnek vidáman a 9.-es lányok, Nagy Nelli és Hohol Réka.

Bezdány Zsolt Budának az édesapja és a nagypapája „dobta” össze a retrós cuccokat. Bundás micisapka, kockás ing, sötét szvetter, alatta bő szabású, kordbársony nadrág. A fekete félcipő még a szatyorban van, azt majd később veszi fel, mert nem túl kényelmes.

– Tetszik a retrónap, hangulatos. Egy kicsit visszahozza a múltat, és ezzel is tanulunk. Kellenek az iskolai életbe a vicces napok is, hogy a diákok szeressenek idejárni – vélekedik Buda.

Fotó: Bujdos Tibor Fotó: Bujdos Tibor ©

A folyosón nagy a nyüzsgés, piros nyakkendős úttörők érkeznek meg a termükbe. Egy kislány csak annyit árul el, hogy az édesanyja és az osztályfőnöke is elmesélte, hogy régen az általános iskola felsősei úttörők voltak. Simon Levente teszi hozzá, hogy eredeti nyakkendőt már nem tudtak szerezni, de az egyik osztálytársuk hozott mindenkinek piros kendőt, azt kötötték a nyakukba.

– Az úttörőkről annyit tudok, hogy különböző dolgokat csináltak együtt. Elmentek például kirándulni. De hogy miért hívták úttörőknek őket, és hogy mire volt az jó, azt nem tudom – vallja be Levente.

Köpenyben

Benézünk a 11/4 osztályába is. Itt az iskolaköpenyek korszakát idézték meg a diákok. A lányok a jó öreg, fekete-fehér galléros hermanos köpenyben, a fiúk a rövidebb kékben feszítenek, azaz pihegnek, mert a 100 százalék nejlon anyag nem esik jól nekik, főleg tesióra után.

Filmetűdöket készítünk a gimnázium történetéből.” Kiss Zoltán

– Elég fura ebben a köpenyben tanulni. Nem valami kényelmes – vélekedik Csanádi Zsuzsanna, aki fotós kollégánktól azt is megtanulta, hogyan kellett annak idején szépen, szabályosan jelentkezni. – Én egyébként jónak tartanám az iskolai egyenruhát, mert akkor nem érezné magát furcsán az sem, aki nem tudja magának megvenni a drága, márkás cuccokat. Csak legyen kényelmesebb! – teszi hozzá. Majd megjegyzi: – Bár az is jó, hogy most szabadság van ezen a téren. Mert a ruha azért valamiképpen kifejezi az ember egyéniségét.

Filmetűdök

A retrónap ötletgazdája Kiss Zoltán, az iskola magyar szakos tanára. Mint mondja, novemberben tartják a jubileumi gálát a Miskolci Nemzeti Színházban, ahol szeretnék bemutatni az iskola történetét is. De nemcsak száraz számokat és tényeket akarnak közölni, hanem azt szerették volna, hogy a gyerekek átéljék, saját maguk is átérezzék, milyen volt régen a hermanos diákok élete.

Fotó: Bujdos Tibor Fotó: Bujdos Tibor ©

– A délelőtti órák után átvonulunk a Fráter Gimnáziumba, hiszen a rendszerváltozás előtt ott működött a Herman Ottó Gimnázium, és filmetűdöket készítünk a régi hermanos diákok életéről. Ezért a retróruha, iskolaköpeny és úttörőnyakkendő – magyarázza a tanár.

Megtaláltuk a Hermanban legrégebben tanító tanárt is, Dudás Imrét, aki az iskola igazgatóhelyettese. Tőle azt tudtuk meg, hogy 1985 óta tagja a gimnázium tantestületének. Akkor is gyermekközpontú és családias volt az iskola, de tekintélyelvű. Léte egyszer került veszélybe, 1991-ben, amikor újra létesülhettek egyházi iskolák. De végül a Herman megmaradt, 1993-ban költözött mostani helyére.

– Az iskola színvonala egyre nőtt, ez annak köszönhető, hogy kiváló iskolaigazgatók irányították az intézményt. A legnagyobb örömöm, hogy az intézmény ma is gyermekközpontú, de a tekintélyelvűség kölcsönös tiszteleten alapuló együttműködéssé alakult – fogalmazott az igazgatóhelyettes.

Hegyi Erika








hirdet�s