Kelemen: Nem vagyok durva!
– Majdnem harminc éve vagyok igazolt labdarúgó, 1988 óta játszom felnőttcsapatban: korábban talán négyszer kaptam piros lapot, ezek után aligha vádolhatnak azzal, hogy durva lennék – dohogott Kelemen Róbert. – Való igaz, ősszel másodszor állítottak ki: a Mátészalka elleni meccsen utolsó emberként visszarántottam a csatárt, aki ahogy ilyenkor kell, okosan elesett. Ezt nem vitattam, jogosan küldtek le. A szombati viszont más történet volt. A felezővonalnál, a levegőben, hátulról ütköztem ellenfelemmel: mindketten elestünk, a játékvezető pedig fújt és sárga lapot adott nekem. A tiszavasvári srác a földön maradt, a „spori” odament hozzá, megnézte, aztán visszajött, és egyből, piros lappal kiállított. Megkérdeztem, miért? Erre az volt a válasz: mert sérülést okoztam, a könyökömet használtam. Tény, horzsolás látszott a szeménél, lehetséges, zuhanás közben eltaláltam, de akkor már nem tudtam kordinálni a mozgásomat. Örültem, hogy nem törjük össze magunkat… A sárgát elfogadtam, de a piros túl szigorú ítélet, és még finoman fogalmaztam. Sejtésem sincs mit vétettem, hogy így rám jár a rúd, annál is inkább, mivel a vasvári játékos fél perc múlva visszatért a pályára és végigjátszotta a mérkőzést.
Kelemen Róbert számára duplán kellemetlen az ominózus döntés. Elvégre, visszaesőként akár hosszabb ideig „elmeszelhetik”, másfelől a nagyhalászi együttes sem áll túl fényesen – tizennegyedik a tabellán, ekképpen roppant érzékenyen érintette a legutóbbi, Tiszavasváritól elszenvedett vereség (0–1).
– Ez egy fogható meccs volt, biztos vagyok abban, ha a pályán maradok, legalább döntetlenre jók lettünk volna – vélekedett Kelemen Róbert. – Jelenlegi helyzetünkben a pontszerzést is meg kell becsülni, szóval egyáltalán nem mindegy, hogyan alakul egy-egy mérkőzés. Arról nem beszélve, a legutóbbi idegenbeli találkozónkon, Mándokon két játékosunkat is kiállították, ami szintén kissé erős ítélet volt. Nem akarom én a bírókat kritizálni, de nem hiszem, hogy rászolgáltunk erre a bánásmódra.
KM
