Operahős, újrafestve Miskolcon

Akt.:
Részlet az előadásból.
Részlet az előadásból. - © Fotó: ÉM
Miskolc – Kékszakállú 100 – „a férfi-nő alapvető különbözőségéből fakadó konfliktus a sors.”

Száz éve mutatták be A kékszakállú herceg várát, Bartók Béla világhírű operáját. A zeneszerző nevét viselő és emlékét ápoló miskolci operafesztivál idején lesz látható a kiállítás, amelyet a centenárium alkalmából a Bartók Plusz Operafesztivál, a Herman Ottó Múzeum – Miskolci Galéria és a Havas Művészeti Ügynökség és Galéria által kiírt pályázatra érkezett művekből rendeznek.

Grafika, fotó, fekete-fehér

Arra kérni a kortárs képzőművészeket, hogy „gondolják újra a Kékszakállú legenda és a valóság ihletet kínáló párhuzamát”, nem kizárólag az évforduló miatt bír jelentőséggel – bár Bartók Béla személye és művészete sok szálon kapcsolódik a képzőművészethez, A kékszakállú herceg vára viszonylag kevés alkalommal ösztönzött önálló képzőművészeti alkotások létrehozására.

Ismert, és az ezekről az operai alakokról való vizuális gondolkodást is meghatározó például Kass János sorozata, amelyet a Helikon Kiadó felkérésére készített először – a téma azután is hosszan foglalkoztatta. „Az elmúlt évtizedek folyamán sokféle verzióban – többek között filmforgatókönyvként is – megrajzoltam e mindig aktuális téma variációit. A két ellentétes nem örökös párharca, a fekete-fehér, a pozitív-negatív. A férfi-nő alapvető különbözőségéből fakadó konfliktus a sors” – olvasható a művész emlékezése a grafikáit újraközlő, 2010-ben kiadott Triptichon című kötetben.

Fontos, önálló munka a Gink Károly fotóit és az ezekhez készült Keresztury Dezső szövegeket közreadó háromkötetes mű – ezt a Gondolat Kiadó 1976-ban adta ki, és antikvár példányai a mai napig elérhetőek. A szerzők Bartók Béla színpadi műveit emelték a művészetek másik dimenziójába, a felismerhető emberábrázolás helyett a szituációkra figyelő, rendkívül egyedi, semmi máshoz nem fogható színezett képi világgal.

Mint Bartók

Érdemes hozzátenni, hogy a Bartók Plusz Operafesztivál eddigi története során nem először tekint a képzőművészetek és a névadó zeneszerző viszonyára – 2003-ban Bartók+Képzőművészet címmel rendeztek tárlatot a Miskolci Galéria és a MissionArt Galéria részvételével. Ebből az alkalomból készült rendkívül alapos összegzés. Gréczi Emőke és Kiss Ferenc érdekes részletet említ az opera bemutatóját megelőző időkből: a Nyugat 1913-as estjén – amelyen Bartók Béla zongoraműveivel szerepelt – Balázs Béla Kékszakállú történetéhez a díszleteket Gulácsy Lajos festette.

Feljegyezték továbbá, hogy Bartók Béla maga is többször volt a képzőművészet „tárgya” (a leghíresebb képet Berény Róbert festette róla), az expresszív portrét – ezt a kalandos életű festményt – mindössze egyszer láthatta a magyar közönség.

Érdekes, hogy Bartók életműve nemcsak konkrét alkotásaival, hanem gondolatiságával, példamutatásával is képes volt hatni a képzőművészetre. Olyan jeles alkotók, mint Korniss Dezső vagy Vajda Lajos, a ’30-as években népi motívumgyűjtő körútra indultak. „Abból indulunk ki, hogy tradíciók nélkül nem lehet semmit csinálni, s ez a magyar körülmények között csakis a magyar népművészet lehet… Ugyanazt akarjuk, amit Bartók és Kodály a zenében már megcsináltak, azt hiszem, hogy a piktúra területén eddig még ilyen törekvések nem voltak” – idézik Vajda Lajos levelét.

-ÉM-


Mikor? Hol? Mit?

Bartók 100 – képzőművészeti kiállítás

  • Miskolci Nemzeti Színház, nézőtéri társalgó
  • Megnyitó: 2018. június 8., péntek 20:00
  • A tárlat 2018. június 8–17. között tekinthető meg.