Kastélyt hatnyolcvanért

A Felvidéken most egy koronáért – kb. hatnyolcvanért – még válogathatnék is a kastélyok között, ám, sajnos, a jutányos árhoz több millió koronás felújítási kötelezettség is jár.
Zajácz D. Zoltán jegyzete.

Kezdjük azzal, hogy sohasem szerettem a kosztümös filmeket. Biztos, hogy nem tudnék mozogni a régi ruhákban, egy perc alatt ledobna a hátáról a ló, és kényelmetlennek találnám a barokk bútorokat – néhányat még gyermekkoromban kipróbáltam Fertődön és Keszthelyen. (Míg a teremőrt lefoglalta valami tudálékos turista, óvatosan átbújtam a bordó kordon alatt…) És mégis, néha kedvet érzek, hogy ha nem is kastélyban, de egy régi kúriában éljek a családommal.

A Felvidéken most egy koronáért – kb. hatnyolcvanért – még válogathatnék is a kastélyok között, ám, sajnos, a jutányos árhoz több millió koronás felújítási kötelezettség is jár.

Olvasom, hogy kibérelhetném akár a selmecbányai líceumot is – a világörökség része, ahol esténként elérzékenyülve nézhetném, ahogy a fiam a másnapi leckéje fölé hajol azok között a falak között, ahol hajdan Petőfi koptatta az iskolapadot. Elismerem, kicsit drága, de melyik apának ne érné meg ez az érzés?

Erdélyben legalább száz kastély eladó, a piac még csak most kezd éledezni, kifejezetten olcsón lehet venni vidéki udvarházakat. Persze, az egésznek akkor van értelme, ha az ember nem romantikus álmodozó, hanem a vásárlást üzleti vállalkozásnak tekinti. A megfelelően kiválasztott kastély ugyanis jövedelmező beruházás lehet.

Ma Magyarországon is kastélyhoz lehet jutni akár jelképes egy forintért. Az embernek persze megszakad a szíve, amikor külföldi tulajdonba kerül egy-egy ősi magyar család birtoka, hiszen ezek történelmünk részei. De végig kell gondolnunk, hogy mi ér többet: ha magyar tőke híján néhány év múlva összedől, vagy ha megveszi egy német vállalkozó, wellness-szállodát épít belőle, de legalább megmarad.

Zajácz D. Zoltán